Veszélyes római örökség + jelenkori emberi hanyagság = katasztrófa

 

Indításhoz kattintson a fekete videó-kép felületére!

Eredeti cím: Surpare de teren la Ocna Mures
Tags: Ocan Mures | Marosújvár

Romániában a Fehér megyei Marosújvárt, a Kolozsvártól hatvan kilométerre fekvő kisvárost egy rómaiak által használt sóbánya fölé építették. A bányát emberi hanyagságból 1947-ben, majd 1978-ban is elárasztotta a Maros, ezért ebben a bányarészben leállították a termelést. 2010. december 22-én az egykori sóbánya egyik vágata váratlanul beomlott, és a felszínen kétszáz négyzetméteres kráter keletkezett, amely egy szupermarket összeomlását okozta. A példátlan szerencsétlenségnek az volt a kiváltó oka, hogy megnőtt az elhagyott aknában a víznyomás, mivel a működő bánya, a helyi Salina vállalat gépei az aktív területekről ide szivattyúzták a vízfelesleget.

Az élelmiszerbolton kívül a pénzügyi hivatal épülete és a főút is károsodott, továbbá az összeomlás határán volt egy barkácsbolt is. Szükségállapotot rendeltek el a városban, a környező házak lakói is készen álltak a kiköltöztetésre.

2011 januárjában a szupermarket próbálta menteni árujából, amit lehetett. Az üzlet munkatársai – a lakossággal versenyezve – igyekeztek mielőbb kiemelni a tóból a süllyedéskor benne maradt termékeket. Hiába vontak ugyanis kétméteres kerítést a Marosújvár-i kráter köré, hogy megakadályozzák az élelmiszereknek a lakosok részéről történő gyűjtögetését, sok embert még ez sem riasztott vissza. A kerítést átugorva,  próbálták az élelmiszereket kihalászni a vízből.

Több mint 17 millió lej kárt okozott Marosújváron a bányaomlás. A polgármester elmondta, összesen 17,6 millió lejre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzák a kráter esetleges bővülését, és fel tudják tölteni a tízezer négyzetméteres lyukat, valamint helyre tudják állítani az omlás miatt tönkrement infrastruktúrát. A kráter kitöltésére 100 ezer köbméter speciális anyagra, többek között betonkeverékre és kavicsra lenne szükség, a helyszínre-szállításhoz pedig 5 ezer kamionra.

2012. májusában egy internetes bejegyzés szerzője felkereste az azóta Marosújvár nevezetességévé elhíresült helyszínt. Fényképeket is készített róla. Tömör megjegyzése szerint: “Helyreállítás azóta sem történt.”

 

Gondolatok a Wildehorse 2012. augusztus 14-i válaszleveléhez

Most – időhiány miatt – csak két, a Wildehorse Energy által megadott válaszra reflektálok, abból a levélből (PDF) kiemelve, melyet  az idézett Cég dr. Keresztes László Lóránt és dr. Kóbor József címére küldött 2012. augusztus 14-i dátummal.

 5. Kérdés, igazából állítás volt a Wildehorse felé: A Wildehorse nem rendelkezik bányászati tapasztalatokkal.

A Wildehorse válaszában igyekezett ezt cáfolni és két tapasztalt személyt nevezett meg:

  • Mark Hohnen a Wildehorse elnöke, aki pl. a Kalahári Minerals elnökeként (2005-2012 sic! között) a Husab Uran Projekt (Namíbia) irányításában töltött be fontos szerepet.

Hogyan is van ez?

http://www.namibian.com.na/news/marketplace/full-story/archive/2011/june/article/husab-confirmed-as-4th-biggest-uranium-deposit/ – internetes nyilatkozatban, 2011 nyarán ez olvasható:

„IT is official: Namibia sits on the fourth biggest uranium deposit in the world at Extract Resource’s Husab project.” –  Fordítása: Most hivatalos lett, hogy Namibia a világ 4. legnagyobb uránérc készletével rendelkezik a Husab Kitermelési Projektje alapján.

Ugyanitt maga Mark Hohnen többek között így nyilatkozik:

’This, in tandem with the recent publication of the Definitive Feasibility Study, the project’s multi zone potential, grade continuity, depth and access, all point to Husab being the most exciting undeveloped uranium deposit in the world,’ Hohnen said.”

A  fenti állítás – bármilyen hangzatos – nem bizonyíték arra, hogy az említett szakember rendelkezik a bányászatban gyakorlati tapasztalattal. Mark Hohnen, ahogy ő maga fogalmaz, csak a megvalósíthatósági tanulmányt  (Definitive Feasibility Study) írta meg 2011-ben! Ez nem bányászati tapasztalat, ez nem gyakorlat, ez csak elmélet.

A Kalahari Minerals vezetésében sem ért el többet, mint „együttműködést”, „egyeztetéseket” – ahogy maga a Wildehorse-válaszlevél fogalmazza.

Egyébként önkéntelenül felvetődik a kérdés, ha olyan nagyok a sikerek, olyan jelentős a projekt, akkor miért nem várta meg Mark Hohnen, amíg megvalósíthatósági tanulmányát a gyakorlatban is alkalmazzák. Miért nem vezeti 2012-től továbbra is a Kalahari Minerals? Vagy ő csak a tanulmányt készíti el, a gyakorlati alkalmazást utódjára hagyja? Pedig az elmélethez hozzá tartozik a gyakorlat is. Igazi szakember mind az elméletben, mind a gyakorlatban jártas.

  • Ian Middlemas a Wildehorse igazgatója szintén csak a megvalósíthatósági tanulmányig jutott el például a Mkuju River Projektben.  Ez – akárhogy ragozzuk –  nem gyakorlat, hanem elmélet.

Egyébként én  ezzel a Mkuju River Projekttel nem dicsekednék! Ezzel a projekttel, amit az orosz  ARMZ befektetővel terveznek, ugyanis erősen veszélyeztetik a Selou-vadrezervátumot. (wikipedia.de) Ez a legnagyobb vadrezervátum Afrikában, amit 1982 óta az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Ettől délre tervezik, a Mkuju folyónál az uránbányát in situ leachining technikával, ami rendkívül kockázatos, aminél a talajvízben okozott legkisebb kár is visszafordíthatatlan!

  • Ha  az említett afrikai területeken gyakorlati megvalósítás fázisába jutott/jut is a közeljövőben projektjük bármelyik része, akkor sem lehet referenciának tekinteni Pécs vonatkozásában. Kalahári, Namíbia, Tanzánia, vagy sivatagi területek, vagy gyéren lakottak (1-10 fő/m2), semmiképpen sem hasonlíthatóak össze Magyarországgal, illetve Pécs sűrűn lakott vidékével (100-200 fő/m2).

Bizony akárhogy nézzük, a két szakember nem rendelkezik gyakorlati tapasztalatokkal uránbányászat terén.  Az pedig igazán érthető, hogy a pécsiek nem tapsolnak, hogy éppen nálunk, a mi lakónegyedünk alatt szeretnék  „learning-by-doing”-al kipróbálni elméleteik helyességét.

 

6. Kérdés a Wildehorse felé: „Be tud-e számolni e körből olyan példáról (konkrét kitermelési referenciáról), ahol városi lakóterületek alól történik uránbányászat?…”

A Wildehorse válaszában – a szokványos „ködösítésen” túl, most kivételesen egy konkrét példát is megemlített: „hiszen a korábbi bányászati tevékenység érintette például Kővágószőlős belterületét is” – írja.

Hát én ezzel a ténnyel sem dicsekednék. 1960-ban valóban Kővágószőlős alatt is bányásztak, de igen hamar le is szűrték belőle a tanulságot, mert a bányászat során a faluban vízhiány lépett fel (lásd a mellékelt forrásrészletet). Ha a Wildehorse más referenciát nem tud fölsorakoztatni település alatti bányászathoz, akkor „szép kilátásai” vannak Pécsnek.

 

Részlet Kajdon János vb-elnök 1960. május 3-án kelt hivatalos jelentéséből:

„Kővágószőllősi Tanács Végrehajtó Bizottságától             .

240/1960. sz.

Vízügyi igazgatóság

Pécs, Kulich Gyula u. 13-15.

Tárgy: Kővágószőllősön az Uránércbánya

Vállalat II. Sz. Üzemének létesítésével

kap­csolatban fellépett vízhiány bejelentése.

A Pécsi Uránércbánya Vállalat Kővágószőllősön a III.* számú üzem létesítésével a község alatt bányamunkákat folytat, aminek során a kutakból egymás után eltűnik a víz és ma már ott tartunk, hogy 30 gazdának nincs vize. Nincs vize a sütőüzemnek, a postának, a községi tanácsnak, a körzeti orvosnak és rendelőnek, a földm. szöv. ital­boltjának, vegyesboltjának, csemegeboltjának, húsboltjának, nincs vize a szikvízü­zemnek, a földm. szöv irodájának, nincs víz a tűzoltószertár környékén. Tűz esetén kimondhatatlan nagy kár keletkezhetnék abból, hogy a község jelentős részén nincs víz.

A községből egy küldöttség ment fel Budapestre és a Nehézipari Minisztérium Uránipari Főosztályánál, a Minisztertanács titkárságánál jelentette, hogy a vízhiány fel fog lépni, kérte a küldöttség a sürgős intézkedést, közöltük az Uránbányával még február hónapban márciusban számtalanszor, hogy a kutakban a víz rohamosan apad és számolni kell a vízhiánnyal. Többször kint jártak, vizsgálták, mérték a kutakat, de eredményes intézkedés nem történt, csak ígéreteket kaptunk, hogy a vizet pótolni fogják.(…)”

A forrás közölve: Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009-1962), Pécs 1996. 320-321. p.

Összegezve: Számomra a Wildehorse részéről már ez a két válasz is meggyőző volt. Tökéletesen meggyőzött arról, hogy ne legyen uránbánya Pécs alatt!

Pécs, 2012. augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepén

Provincia


* Sajnos a levél tárgymegjelölésnél a II. sz. üzemet adja meg, míg a szövegben a III. üzemről beszél. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a faluban súlyos vízhiány lépett fel.

Karikatúra

“Néha egy karikatúra felér egy népszavazással.”

Maróti Egon

 

   Nemzetközi Lóverseny Pécsett,  2012

 

  Divatbemutató – Pécs 2018

A kölni katasztrófa 2009.03.03.

Kedves Látogató,

Magyarország megújul, vele együtt a mecseki uránbánya is megújul, csápjait már a város lakott területe felé nyújtogatja. Önt vezetőink nyugtatgatják: a bánya biztonságos, magas színvonal, környezetbarát, a Mecsek alatt szilárd kőzet, ámbár csak homokkő…

Mielőtt megnyugodna, pár percig emlékezzen velünk együtt a 2009-es kölni katasztrófára.

Katasztrófa Kölnben, avagy “Gutta cavat lapidem” – Az esőcsepp kivájja a követ. Ovidius

Movie (Lecture Flash, összeállította: Provincia)

Tájékoztató irodalom:

http://www.koeln.de/koeln/nachrichten/stadtarchiveinsturz/
drei_jahre_nach_dem_archiveinsturz_alles_im_plan_571579.html

http://de.wikipedia.org/wiki/Historisches_Archiv_der_Stadt_K%C3%B6ln

http://www.origo.hu/nagyvilag/20090303-osszedolt-egy-epulet-kolnben.html

Képtalálatok:

https://www.google.hu/search?q=
Einsturz+k%C3%B6lner+Stadtarchiv&hl=hu&client=firefox-a&hs=
5kY&rls=org.mozilla:hu:official&prmd=imvns&tbm=isch&tbo=u&source=
univ&sa=X&ei=b8v6T8u5Ce-Q4gSM0pFz&ved=0CFwQsAQ&biw=1004&bih=602