Rekviem egy ismeretlen ismerősért

Először hárman foglalták el a Spar elé kihelyezett két pad egyikét. Két viseltes öltözetű férfi és egy nő. Időnként körbejárt köztük egy-egy borosüveg, mindenki húzott belőle 1-2 kortyot. Ettől vidámabbak lettek, de sohasem látszottak részegnek.

Bevásárlás után a maradék aprópénzt szétosztottam köztük. Nem jártam rendszeresen ide vásárolni. Néha több hét is kimaradt, de ha mentem, mindig kaptak valamit. Volt, hogy banánt, narancsot, almát vettem nekik a zöldségesnél, vagy ásványvizet. Legtöbbször azonban csak aprót adtam, végül is az ő dolguk, mire költik. Ha italra, akkor arra. Ugyan mi más öröme lehet, a nap mint nap az utcán ücsörgő, vagy kóborló, feltehetően hajléktalannak.

Egy idő után eltűnt a két pad a bolt elől. Ezért nagyon haragudtam, mert az egyik többnyire szabadon maradt, még a három állandó padfoglaló ellenére is, ilyenkor letettem ide a szatyromat, amíg kivettem a pénztárcát, vagy én magam is a padon ülve kényelmesen rendeztem el a vásárolt árut. Most már az emberek is vagy a földön ültek, jó időben a füves részen kinyújtott lábakkal, vagy télen az üzlet melletti betonpadkán. Nekik még rosszabb volt, de senki sem törődött velük.

Nem sokra rá eltűnt a nő is közülük. Gondoltam, talán ma nem jött a térre, vagy csak elment valamiért, valahová; bár az ő részét is előkészítettem a pénzosztásnál, mégis megérdeklődtem, hol van.

– Ma csak ketten vannak? Hol van a harmadik, az asszony, aki szintén itt szokott lenni.

– Meghalt, az én élettársam volt – válaszolt a sovány, hosszú szakállú férfi.

– Fogadja részvétemet. Mi történt vele?

– Szeretett inni, és a mája fölmondta a szolgálatot. Mire kijött a mentő, már nem lehetett megmenteni, addigra meghalt.

Ekkor tudtam meg, hogy a sovány férfi lakik valahol, a város szélén egy fából összetákolt kalyibában.

– Együtt laktak mind a hárman? – faggattam tovább, próbáltam a másikat, a kissé köpcösebbet is szóra bírni.

– Nem, csak mi ketten az élettársammal laktunk ott – válaszolt megint a sovány, szakállas.

– Én itt vagyok mindig, télen-nyáron éjszaka is. Ha nagyon hideg van, bemegyek a melegedőbe, valamelyik szállásra – szólalt meg végre a köpcös.

A jég megtört. Az eddigi közömbös pénzosztás egyszerre tapogatózó közeledéssé változott.

– De régen nem láttuk – fogadtak, ha pár héten át elmaradtunk a Sparból.

Amikor pedig vállalták, hogy a „kerékpáromra is felügyelnek, amíg bemegyek a boltba, ne lakatoljam le”, már ismerősként beszélgettünk. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. A köpcösebb lassan beavatott élettörténetének egy részébe is. A sovány nem volt ennyire kitárulkozó, ám egyik alkalommal, amikor a jól telepakolt kosaramat akartam fölemelni, és elvinni az autóig, kikapta a kezemből.

– Nehéz ez magának, hagyja majd segítek.

Legközelebb nevetős örömmel köszöntöttek. A sovány rögtön kiragadta kezemből a kosarat, és kért is már valamit. Ha tudnék neki egy hivatalos papírt kitölteni.

Megint eltelt hosszabb idő, mire újra ehhez a Sparhoz kanyarodott autónk.

A köpcös szép új télies öltözetben egyedül üldögélt. Kezében egy ugyancsak új bot, lehajtott fejjel azt húzogatta előre-hátra a kövezeten, láthatóan unatkozott, és csak akkor nézett fel, amikor ráköszöntem.

– Milyen régen nem láttam! – mondta ekkor barátságosan.

– Igen, úgy alakult, hogy mostanában nem jöttünk erre, máshol vásároltunk.

– Hol van a kollégája? – kérdeztem, miközben kikészítettem 200 forint aprót.

Egy_ember_a_Spar_elott9078_600x797canvas
Egy autó halálra gázolta – R.I.P.

– Meghalt – válaszolta.

A válasza annyira váratlanul ért, hogy le kellett ereszkednem melléje a padkára – oda, ahol két éve még hárman ücsörögtek békés egyetértésben.

– Mi volt a baja, nem látszott betegnek? – szólaltam meg végre.

– Autó ütötte el.

– Autó?… Hogyan?…

– Nem ismerem a részleteket, én ezen a télen három hónapig börtönben voltam szabálysértés miatt. Azt tudom, hogy szeretett inni, gondolom túl sokat ivott azon az estén, és nem vette észre az autót, az pedig halálra gázolta. Persze némelyik autós úgy hajt, mint az őrült…

Némán hallgattam, és valami tehetetlen szomorúsággal csak ültem azon a hideg kövön, pontosan ott, ahol ő, a soványabb szokott azelőtt.

*

Ezek az emberek olyanok, mint a vadvirágok, szinte észrevétlen kihajtanak, és bármilyen szépek is, a legtöbben csak áttaposnak rajtuk, fölösleges gyomnak tekintve őket. Az sem tűnik föl többnyire, ha egy-egy kiszárad közülük, hiszen van helyettük másik. Azért vigasztaló, hogy a vadvirágoknak is megvan a maguk feladata a Földön.

Provincia

Orbán Viktor mint vátesz, diktátor és demagóg – Esszé

Esszé AES-tól

"Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges" - Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video
“Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges” – Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video

Orbán legutóbbi beszéde teljes egészében arról szól, hogy az ellenzékiség, a lázadozás idegen hatalmak működésének, ármányának műve. „Gazdaállat”, azaz pénzforrások és szervezett háttér híján ez a fajta rebellió el fog halni. És marad ugye a „nemzet” azaz a FIDESZ és leginkább Orbán Viktor maga. A magyar ellenzék még mindig nem érti, ahogy kezdetben sem értette mit jelentenek ezek a szavak. Nem érdemes rutinszerűen kijelenteni hogy bunkó volt, hogy sértő, hogy anti-demokratikus. Orbán csak megerősítette azt amit korábban elkezdett, a „haza nem lehet ellenzékben” programját. A FIDESZ a politikát barát-ellenség alapon határozza meg, a belső ellenzéket pedig egyértelműen az ellenség kategóriába sorolja. Ez fundamentálisan ellentmond a demokrácia elméletének, ott ugyanis az ellenzék a rendszer része. A demokrácia az ellenzék és a kormánypárt váltógazdasága. Az ellenzék beépített kritika, ellensúly a hatalom mérlegén, amely nélkül a mérleg folyton egy irányba lejtene, és végül felborulna.

Az autoriter és totalitárius rendszerek nem értik ezt. Mivel az igazság birtokosának, a múlt örökösének és a jövő megtestesülésének tartják magukat (főleg az utóbbi rendszer) ezért az ellenzéket, a kritikát károsnak és bomlasztónak bélyegzik. Az ellenzék számukra nem ellensúly hanem legalábbis nehezék, de inkább ellenség. Ahhoz hogy a léghajó előre haladhasson, ki kell dobni ezt a nehezéket. Amikor ez végül sikerül (magán az uralkodó párton belüli kritika elhallgattatásával) a rendszer megállíthatatlanul megindul a bukás felé. (Orwell szerint a totalitarizmus egyik lényeges vonása a józan ésszel szembeni háború, mert a józan ész külső, ellenőrzés alá nem vont erő.)

Orbán egy fasizmushoz hasonló politikai elmélet keretein belül mozog: ezért kritizálta többször a fékek és egyensúlyok rendszerét és magát a liberális demokráciát. Nem lehetséges megállítani komótos, lassú haladással, finom, célirányos kritikával, parlamenten belüli konstruktív ellenzékiséggel. Mindaddig nem fog megnyugodni amíg teljesen fel nem számolja a demokráciát, szétveri az összes független közösséget hogy teljesen atomizált (azaz teljesen védtelenb) társadalmat kapjon, és a saját nyelvét és narrativáját abszolúttá nem teszi. Soha senki nem látott bele kevésbé a történelembe, mint az, aki a történelem uraként határozza meg Istent – e történelemszemélet a mindentudás illuzióját adja. (A jelentős történésznél, J. G. Droysennél Isten a célok célja, az emberi haladás célpontja nem pedig az embert bábuként rángató zsarnok.)

– AES –

2016. március 15-én Budapesten

2016. március 15-én Budapesten: A hvg.hu szerint “több tízezer” pedagógus és támogatói vonultak az esőben a Kossuth téren (Külön köszönet Demeter Mártának a képekért). Pukli István, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója március 23-ig ultimátumot adott Orbánnak és Ádernek. Bocsánatkérést várnak mindkettőjüktől, ha nem, akkor március 30-ra egyórás országos munkabeszüntetést hirdetnek.

20160315_pedagogusok_tuntetese_Kossuth_teren_2915.JPG
2016. március 15. – Tüntetés a Kossuth téren | © 2016 Demeter Márta
20160315_pedagogusok_tuntetese_Kossuth_teren_2916.JPG
2016. március 15. – Tüntető tömeg az Országház előtt | © 2016 Demeter Márta
20160315_pedagogusok_tuntetese_Kossuth_teren_2920-1
2016. március 15. – Tüntetés a Kossuth téren | © 2016 Demeter Márta
20160315_pedagogusok_tuntetese_Kossuth_teren_2921.JPG
2016. március 15. – Tüntetés a Kossuth téren | © 2016 Demeter Márta
20160315_pedagogusok_tuntetese_Kossuth_teren_2923.JPG
2016. március 15. – Tüntetés a Kossuth téren | © 2016 Demeter Márta