Egy nővér 600 forintos órabért kap – és új hűtőszekrényről álmodik: Pódiumbeszélgetés

Tegnap este, 2016. április 18-án az Ökopolisz Alapítvány az „Ökopódium Plusz, Pécs“ rendezvénysorozatában „Dolgozói Szegénység“ címen pódiumbeszélgetést  rendezett a Művészetek és Irodalom Házában

A rendezvényen részt vettek:

Szél Bernadett – országgyűlési képviselő, társelnök, LMP

Sándor Mária – a fekete ruhás nővér

Nagy Erzsébet – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pécsi ügyvivője

Dr. Keresztes László Lóránt – önkormányzati képviselő Pécs, LMP

Moderátor: Dr. Glied Viktor

A vendégek bemutatása után dr. Glied Viktor politológus először Nagy Erzsébetnek adta át a szót, aki ismertette a PDSZ követeléseit (lásd a Függelékben) és azt a hosszú utat, amely a mostani tanárlázadásig vezetett. Beszélt az április 15-éről is, amely az oktatási és az egészségügy példátlan összefogásának napja is volt.  Április 20-án remélhetőleg még többen és főleg még több ágazat szakszervezetei csatlakoznak.  Megemlítette azt is, hogy a sztrájk szervezése során megpróbáltak – eddig sikertelenül – egyeztetni dr. Udvardy György megyéspüskök úrral. A püspök, aki az április 15-igazgatói értekezleten részt vett, egyebek mellett arról is szólt, hogy a pedagógus szakszervezetek megkeresték az egyházmegyét. A megyéspükpök a “pedagógusoktól azt kéri, semmilyen munkabeszüntetési, sztrájk kezdeményezésben (sic!) ne vegyenek részt, ellenkező esetben él eljárási jogával”. Nagy Erzsébet újabb megkeresésére az Egyházmegye kommunikációs igazgatója kitérő választ adott, tagadván, hogy a püspök bármiféle nyomást gyakorolt volna iskoláiban. Továbbá azt ajánlotta, ha kétségeik vannak a püspökség jogszerűségével szemben, akkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően szerezzenek érvényt igényeiknek.
Dolgo20160418_Dolgozoi_szegenyseg_2334.JPG

Szél Bernadett összefoglalta az egész országban uralkodó nyugtalanság jellemző okait. „Orbán kormányzata azt bizonygatja, hogy képviseli a magyar állampolgárok érdekeit. De kik ezek a ‘magyar állampolgár’-ok? Akiket ők képviselnek, azok csak az ország dúsgazdag, korrupt elitje, olyanok, mint Andy Vajna vagy Habony Árpád. Pedig a magyar állapolgárokhoz tartoznak önök is, mi is, a nővérek és tűzoltók, a tanárok, a nyudijasok és a fiatalok, akik nem találnak munkát, és ezért mennek el tömegesen külföldre. Mert az éhbérből Magyarországon senki sem tud megélni, ezért áll folyamatosan az összeomlás szélén a kórházi ellátás, meg  az egész egészségügy” –  mondta a képviselőnő.

Ezt követően Sándor Mária jellemezte a gondozás területén tapasztalható hangulatot. Először arról beszélt a feketébe öltözött nővér a közönségnek, hogy ideiglenesen fel akarta adni az egészségügyi ellátás terén és a nővérek ügyéért folytatott harcát. Galló Istvánné volt, aki meggyőzte, hogy folytassa azt. Ő öntött belé bátorságot, ezért is tudott ma este itt lenni, mentegetőzött újra Sándor Mária. Mozgalmának okai között mindenekelőtt azt kell látni: hogy a nővérek csekélyke 600 Ft-ot kapnak óránként, és csak rengeteg túlórával, mely csaknem tönkre teszi őket, érik el a havi mintegy 140.000 Ft-ot. Nyaralást vagy igazi pihenést nem engedhetnek meg maguknak. Ha egy nővér nagyot mer álmodni: akkor az egy új, szép cipő a gyermekek vagy egy hűtőszekrény.

Keresztes Lóránt zárszavával fejeződött be a rendezvény. Megköszönte az előtte elhangzott felszólalásokat, és hangsúlyozta, a polgári ellenzéknek Magyarországon össze kell fogniuk a korrupt kormány ellen, csak akkor van esély a kormányzat leváltására, és véget vetni a fiatalok tömeges kivándorlásának.

A rendezvényről készült képek ITT láthatóak.

 

 

Függelék:

 

A PDSZ KÖVETELÉSEI

  • A gyermekek és tanulók terheinek csökkentése;
  • A pedagógusok munkaterhelésének csökkentése;
  • A Kjt. alá tartozó munkavállalók (pedagógiai munkát segítők és nem pedagógus közalkalmazottak) azonnali és jelentős béremelése;
  • Az iskolák biztonságos működtetetését lehetővé tevő azonnali költségvetési átcsoportosítás;
  • Az intézmények gazdasági és szervezeti autonómiájának helyreállítása;
  • A pedagógus-előmeneteli rendszer, a minősítési és a tanfelügyeleti rendszer jelenlegi formájának azonnali felfüggesztése, és a modern, korszerű rendszerek kidolgozásáig az intézményekben eddig működő belső önértékelési rendszer visszaállítása;
  • A tankötelezettség korhatárának visszaemelése a 18. életévre a szakellátás feltételeinek biztosításával;
  • A minden – nem felmenő rendszerben – bevezetett intézkedés azonnali visszavonása, az eredeti feltételrendszer visszaállítása (szakképzés, érettségi, két-tannyelvű érettségi, stb.);
  • A szakszolgálatok eredeti kapacitásának helyreállítása;
  • A szakközépiskolák közismereti óraszámcsökkenéssel járó átalakításának leállítása;
  • Érdemi, rendszeres érdekegyeztetésre alkalmas fórumok létrehozása és működtetése;
  • Az automatikus tagság megszüntetése a Nemzeti Pedagóguskarban.

 

Legyen Pécsett az állandó Csontváry Kosztka Tivadar kiállítóterem, pályázati felhívás

A Miniszterelnökség új Csontváry múzeum kialakítására ötletpályázatot írt ki a napokban.
Pécs városvezetősége ezért nyilvánossá tette a régi terveket, ezzel bíztatva a pályázókat, hogy Pécsre, a meglévő tervek segítségével álmodják meg az új múzeum tervét. A dokumentáció ezzel a szerény mondattal együtt “Pécs Város felkínálja a lehetőséget, hogy Csontváry Kosztka Tivadar festő alkotásait méltó módon bemutató kiállítóterem Pécsett jöjjön létre” megtalálható a www.pecs.hu honlapon.

A dokumentáció közvetlenül letölthető erről a címről.

Az ötletpályázat határideje: május vége!

 

 

Az élet labirintusai! Videó

2016. április 16-án (szombat) a „Kezet Nyújtva Egyesület” (Mester Erzsébet) a „Kulturált Állattartásért és Tiszta Környezetért Egyesület” (KÁTKE, Zsuzsanna Zsu Korner) segitségevel „Az élet labirintusai!” rendezvenyt tartott Pécsett, a Széchenyi téren. A széles idő ellenere a hangulat jól volt. A programból:

15.00: Köszöntés és köszönet a megjelenteknek és a támogatóknak

15.10: A megváltozott életkörülmények nehézségeinek ismertetése: kerekesszékkel élve – siketek és nagyothallók problémái a mindennapokban – vakok és gyengén látók nehézségei.

20160416_Az elet labirintusai_9943.JPG 20160416_Az elet labirintusai_9945

20160416_Az elet labirintusai_9948.JPG20160416_20160416_Az elet labirintusai_9952.JPG

20160416_Az elet labirintusai_9958

 

Stadion és kereszt

Soltész Miklós államtitkár (2014. óta a KDNP alelnöke) szerint a liberalizmus rombolja a lelket, s ha egy földrész élni akar, akkor a kereszténységre kell építenie”.

A liberálisok azonban nem állnak meg itt, ők „nem tudnak örülni semminek, sem a települések megszépülésének, sem sportcsarnokok épülésének, a legkevésbé pedig annak, ha templomok, egyházi intézmények, iskolák épülnek, újulnak meg”.[1]

Ilyenek tehát a liberálisok Soltész Miklós szerint. Nem kérdéses, hogy ezeket a nézeteket sokan osztják a mai Magyarországon. Az interneten kommentelők között elég gyakran fordított világ tárul elénk: a zsarnokság virtus, a demokrácia satnya, a Nyugat kegyetlenebb mint a szovjetek vagy a nácik voltak, és mindenekelőtt: a liberalizmus a világ problémáinak fő-fő oka, a gonosz origója. Azok akik ezeket a nézeteket általában megfogalmazzák sem a történelmet, sem a politikai rendszereket, sem a külvilágot nem ismerik eléggé. Vannak köztük olyanok is, akik nem ilyen tudatlanok, de valamiféle érdek vezeti őket. (Nem ritkán a Kreml fizeti a munkásságukat.) Mindenesetre kevesen tudnák megmondani mi az a liberalizmus, sőt, magának a szónak az eredetét sem sokan ismerik.

Nem érdekli őket. A probléma az, hogy így egy politikainak szánt vélemény értelmetlenné válik. Milyen liberalizmusra gondolt Soltész? Az amerikai Demokrata párt liberalizmusára? A hazai, gyakran piaci szuperkapitalista, európai-típusú liberalizmusra? Vajon tudja-e, hogy bár a liberálisok mindig is szekularisták voltak, messze nem volt mindőjük ellenséges a kereszténységgel?

Például Tocqueville-t vagy Benjamin Constant-t nehéz lenne megvádolni a jakobinus egyházromboló dühvel. Constant egy helyütt azt írja, ha valaki elutasítja a vallást akkor számára: „A világegyetem élettelen, mulandó, sehová sem tartozó, és elszigetelt nemzedékek tűnnek fel benne hogy szenvedjenek és meghaljanak”.[2]

Bár a liberálisok úgy gondolják hogy a hatalom sosem hozhat törvényt a lelkiismeret szabályozására, azaz nem követelheti meg az egyéntől hogy vallásos legyen, azért nem kell elutasítaniuk a vallást. Az sem igaz, hogy a liberalizmusnak ne volnának értékei, hogy nihilista lenne. Nihilista lett volna a demokráciában és haladásban hívő Dewey, a kereszténységgel szimpatizáló Tocqueville vagy az erkölcsileg rigorózus Kant?

A második világháború utáni liberális demokráciák békét és prosperitást hoztak létre, olyan társadalmakat, ahol lehet vallásos és szabad is az ember. Milyen liberalizmusról beszélünk tehát? Vannak a mai liberális pártoknak, mozgalmaknak túlhajtásai. Ilyen a politikai korrektség néha már-már komikus hajszolása és megváltási ideológiaként kezelése. Ez azonban messze nem valamilyen meghatározatlan liberalizmus műve, hanem pontosan meghatározható személyeké. A liberalizmus általában éppúgy nem erről szól, mint ahogy a kereszténység sem Marburgi Konrád inkvizítori működéséről. Ha tehát kritizálni akarunk, nem alaktalan rémeket kell szókardjainkkal fenyegetnünk, hanem pontosan meg kell határoznunk a kritika tárgyát. Az árnyékboksz csak árnyékboksz: illúzió.

Ami a liberálisok stadionokkal szembeni sajnálatos ellenszenvét illeti, ennek talán van némi köze ahhoz , hogy amúgy lepusztult az ország. A kórházak és iskolák romosak, félig-félig sem működnek, a koszt gyatra, ha nem egyenesen moslék, mindenütt centralizáció, elnyomás és pazarlás. Érthetetlen, hogy egyesek szerint a szükséges nem kell, hogy meglegyen, de ami ezen felül van, az nemzeti, stratégiai érdek. Ahol ugyanis nincs kenyér sem, oda nem kell kaviár. Szerintem ez nem liberális okoskodás, ez paraszti józan ész. Soltész tehát kimondta azt, amit Marie Antoinette sohasem mondott: Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot! Ha nincs iskola, legyen elég a templom vagy a stadion!

A szépülő stadionok árnyékában sem elégedettek a liberálisok, mert oktatást és kórházat szeretnének. Ami pedig a kereszténység erőltetését illeti (itt jegyzem meg, hogy vannak nem keresztény országok is távoli földrészeken, és azért ők is boldogulnak) Immanuel Kant intését érdemes megfontolni:

Ha úgy fordulna egyszer a kereszténység sora, hogy megszűnnék szeretetreméltó lenni […], a tőle való irtózásnak és a vele szemben érzett ellenkezésnek kellene az emberek uralkodó gondolkodásmódjává válnia: és az Antikrisztus […] megkezdené (vélhetőleg félelemre és haszonlesésre alapozott) – igaz, rövid – uralkodását; s azután minthogy a kereszténység általános világvallássá lenni rendeltetett ugyan, ám hogy azzá lehessen, ahhoz a sors kegyét nem nyerte el, morális tekintetben elkövetkeznék minden dolgok (fonák) vége“. [3]

A kereszténység Kant szerint a szeretet és nem a kioktatás, a liberalizmus-üldözés, és a pökhendiség vallása. Hát ebben sem értenek egyet Soltész Miklóssal.

[1] http://hvg.hu/itthon/20160410_Soltesz_Miklos_liberalizmus_rombolja_pusztitja_a_lelkeket

[2] Benjamin Constant: A vallás szabadságáról, in: A régieké és modernek szabadsága, ford. Csepeli Réka, Atlantisz 1997.

[3] Immanuel Kant: Minden dolgok vége, Történetfilozófiai írások. Ford. Mesterházi Miklós. Budapest, 1995, 237–251.

-AS-