A bécsi Ifjúságvédelem terrorja egy magyar értelmiségi család ellen

Kein Kulturrabatt für Ungarn!
Nincs kulturális engedmény
Magyarország számára (M.H. Rauert)

 

Az ügyről szóló eredeti videó (lásd alább) magyar fordítása-ismertetése

A 14 éves Leonard azt mesélte az iskolában, hogy az apja hetente 1-2 szer  megütötte. Erre az Ifjúságvédelem kiemelte őt és testvérét a családból, azaz „védelmébe vette”. A gyerek az intézetben visszavonta az állítást, mondván, hogy hazudott. Az Ifjúságvédelem nem hitt neki. A következmény: kilenc hét a Bécsi Kríziscentrumban, majd négy hónap egy szociális pedagógusok által ellenőrzött Wohngemeinschaftban (mint nálunk az Intézet. http://www.volkshilfe-wien.at/jugend-familie/wohngemeinschaften/), Grazban. De mivel 14 éves lett, saját kérésére hazakerülhetett, a fiatalabb testvére még mindig az intézetben van. A szülők a kisebb gyerekért még mindig harcolnak az Ifjúságvédelemmel.

A videón látható, hogy 2017. augusztus 2-án legalább 8 rendőr viszi el a gyerekeket otthonról, úgy kezelik az apát, mint valami bűnözőt. A gyerekek szorosan kapaszkodnak apjukba, és állítják, hogy az nem verte őket. Mégis elszakítják tőle a fiúkat. Az apa hívja az ombudsmant, de nem tud tenni az sem semmit.

Úgy kezdődött valamivel korábban az ügy, hogy a 13 éves és a 10 éves fiúk az iskolában elmesélték, hogy apjuk veri őket.  A riport során az idősebb fiú elmondja, hogy volt egy vízilabda(játék) során szerzett karcolás a kezén, és azt megmutatta az iskolában, mondván, hogy az apja okozta a sérülést.

A gyerekvédelem sms-ben tájékoztatta az apát, hogy a gyerek náluk van. „Ön rosszul bánt a gyermekével” mondták az apának másnap a személyes meghallgatáson.

A riporternek ezeket meséli az apa a meghallgatásról:

– Mit csináltam? Ki mondta? – kérdeztem a hivatalban.

– A saját gyerekétől hallottuk.

– Mi? A saját gyerekem? Ez valami vicc, vagy tévedés. Mást nem tudok elképzelni – tiltakoztam.

– Nem, mi szakemberek vagyunk, mi profik vagyunk, tudjuk mit teszünk. A gyerekek nem hazudnak – válaszolták az Ifjúságvédelemnél.

A gyerek meséli a riporternek: „Másnap a Kríziscentrumban mondtam, hogy hazudtam”.  Mire ők azt felelték:  „Nem, nem,  mi ezt már nem hisszük. Amit először mondtál azt elhisszük, de ezt már nem hisszük el neked”. 

– Ekkor észrevettem, hogy  „behúztak a csőbe”. Azt mondják, hogy segítenek nekem, erre azt elhiszik, amit hazudok, viszont, amikor igazat mondok, azt nem hiszik el  –  folytatja  a gyerek a riporternek.

„Miért hazudtál”; kérdezi a riporter a fiútól. A fiú válaszából kiderül, hogy új mobiltelefont szeretett volna, a társai tanácsolták, ha a szüleire nyomást gyakorol, akkor megkapja azt, amit akar.

Az Ifjúságvédelem ügyvivője, Herta Staffa (végzettségei: Akademie für Sozialarbeit, Organisationsentwicklung – Leitung – Szociális Munkaügyi Akadémia, Szervezeti Fejlesztés – Menedzsment) azt gondolja, hogy a gyerek első állításának visszavonása csak védekező hazugság, Az első állítását fogadják el, mert azt többször hangoztatta:  egy tanár előtt, a szociális munkás, majd a rendőr előtt is. Herta Staffa szerint a szülők nyomására vonta vissza első állítását. Ezért gondolják, hogy ez a második állítás nem igaz. Ráadásul a kisebbik gyerek nem ismerte el eddig, hogy hazudott.

– A dolog arról szól, hogy az apa bottal verte a fia kezét zongorázásnál, az úszástréningnél, ha nem úgy sikerült minden, ahogy azt az apa elképzelte. Persze nem mindenki előtt, hanem a WC-ben verte meg – állítja  H. Staffa.

Az apa erre így válaszol a riporternek

– Azt képzelik, hogy az uszodában, amikor más szülő is ott van, lehet nyíltan verni a gyereket, vagy el lehet tűnni, és gyereket verni! Akkor annak rögtön nyoma lenne.

A magyar születésű zenész apa egyébként úszásoktatóként dolgozik. A hivatalos szervek állítása szerint bottal verte a gyerek kezét akkor is, miközben az zongorán gyakorolt.

– Bottal verni a gyerek kezét, miközben gyakorol, majd elvárni, hogy azzal a kézzel játsszon? Ez nonszensz! Miért találták ezt ki? Nem tudom – mondja az apa.

A gyerekek elvitele után nem sokkal, az apa elvesztette a munkáját. Jelenleg munkanélküli.  A feleség, az egykori balett táncos, mint szakácsnő dolgozik.

– Történt erőszak valaha is a családban? Akár fizikai, akár lelki? – kérdezi a riporter az anyát.

– Nem, nem soha – mondja az anya.

Hat hónap után jött csak a nagyobbik gyerek haza, saját külön kérelmére, miután betöltötte 14. évét. A kisebbik még mindig az intézetben van .

-Biztonságban érzem magam, mióta itthon vagyok. De alvászavaraim vannak, ha az öcsémre gondolok. De sokkal jobban érzem magam, amióta itthon vagyok – meséli a nagyfiú.

Az ügyvéd szerint ez a helyzet tarthatatlan. Lehet hibázni, de aztán dolgozni kell rajta, el kell ismerni  a hibát. Az Ifjúságvédelem ragaszkodik a saját verziójához, hiába bizonyítanak a többiek mást. Abszurdum, amit csinálnak. Hiába bizonyítja az iskola, a baráti kör, hogy a gyerekeknek otthon sokkal jobb, mint az idegen környezetben.

Herta Staffa (Ifjúságvédelem) szerint:

– Normál esetben érdekünk a párbeszéd. Normál esetben nem az az érdekünk, hogy  a gyermeket elvigyük Bécsből. Ebben az esetben az az oka, hogy a szülők ennyire erős nyomást gyakorolnak a gyerekekre. Ennél az esetnél az apa veri a gyerekeket, az anya nem nyújt támogatást, ez az oka, miért  kerültünk mi  ebbe a játékba – hajtogatja továbbra megrögzötten H. Staffa.

Az apa nem látogathatja az intézetben a gyereket, 5 hónapja teljesen elszigetelték őt a gyerektől.

A kisebbik gyerek megpróbál kézzel írt levélben segítséget kérni.

Herta Staffa szerint, furcsa ennek a levélnek az előkerülése, szerinte az apa íratta. A kisebbik gyerek szerintük egyébként jól tanul, beilleszkedett az intézetben,  van barátja.

Az ombudsman szerint évente több 100 panasz érkezik az Ifjúságvédelem túlkapásai miatt.

Minden hivatalos vizsgálat azt állapította meg, hogy a gyereket  nem verték.  A szülök sokat gondolkodnak, mi lehetett az egésznek az oka, az anya szerint csak az elfoglaltságra tudnak gondolni. A sok munka mellett mindig hiányzik egy-egy fél óra, amit a gyerekkel beszélgetve tudnának eltölteni.

Az Ifjúságvédelem munkatársnője szerint a szülők viselkedése az oka a kialakult helyzetnek. Tárgyalásra tesznek ajánlatot, de csak akkor, ha kölcsönösen respektálják egymást.

– Tárgyalás? Természetesen készek vagyunk rá. De az Ifjúságvédelemben azt mondják, „akkor tárgyalunk csak, ha ön elismeri azt, amit tett”. De hogyan ismerhetem el azt, amit nem tettem – mondja ki a végszót az apa.

Konklúzió

I.
Érdekes módon a történetben rejlő logikai bukfencet senki nem vette észre, csak a tinédzser.  „– Észrevettem, hogy  „behúztak a csőbe” Azt mondják, hogy segítenek nekem, és azt elhiszik, amit hazudok, viszont, amikor igazat mondok, azt nem hiszik el  –  folytatja  a gyerek a riporternek.

Az Ifjúságvédelem „tévedhetetlen szakemberei” ugyanis általánosan deklarálták, „hogy a gyerek nem hazudik“.

A történetünkben szereplő Leonard szájából azonban két ellenkező állítás hangzott el az üggyel kapcsolatban, ezt mondta leegyszerűsítve:

1. Apa ver.
2. Hazudtam, apa nem ver.

A) Mármost fogadjuk el a „szakemberek” állítását, „a gyerek nem hazudik”. Akkor mindkét állítás egyszerre igaz, ami logikai nonszensz.
B) Az egyik állítás hamis, tehát a „szakemberek” tévednek. Mégsem annyira szakemberek, és ezt még csak be sem látják. Azaz nem alkalmasak posztjukra.
C) De melyik állítás hamis az 1. vagy a 2.? Milyen alapon fogadja el a hivatal az első állítást, miért nem a másodikat? Mert az elsőt többször mondta a gyerek? Az igazság nem számok függvénye! Mert a másodikat szülői nyomásra állította a gyerek? Ki, hogyan bizonyította ezt?

Az Ifjúságvédelem hamis magyarázat alapján,  önkényesen ragaszkodik a gyerek egyik állításához, míg  a másik állítást az Ifjúságvédelem – önmagával is ellentmondásba kerülve – tagadja. A hamis állítás alapján  jogtalanul szakította el a gyermekeket családjuktól, számukra beláthatatlan traumát okozva. Az Ifjúságvédelem a túlkapásaival az apa hírnevét súlyosan  csorbította, melynek hatására az munkanélkülivé vált. Ezzel további jelentős anyagi kárt okozott az Ifjúságvédelem az egész családnak.

II.
Az Ifjúságvédelem a szóban forgó személyek testi és pszichikai vizsgálatát és a környezettanulmányt is hanyagul végezte.

Nem vette észre, hogy:

1. A hazugságot állító gyermek mind testileg, mind lelkileg jól fejlett,  csendes, nyugodt, értelmes.

2. Se testi, se lelki nyoma rajta bántalmazásnak.

3. A szülők értelmiségiek, felsőfokú végzettséggel, a család jó, rendezett körülmények között él.

4. A vádolt apa kiegyensúlyozott, szenvedélymentes, szimpatikus személyiség. Szereti családját, és azok is szeretik őt.

5. A gyermek hazugsága  (első állítása) – melynek kezelése – a szülőkkel egyetértésben – elsősorban orvos-pszichológusok feladata lett volna, de csak úgy, hogy a gyermekek a családban maradnak,  nem ritka jelenség. Az ilyen jellegű hazugságok minden korú gyermeknél előfordulnak, de főleg a kamaszkorban.  A szülők tiltó szava miatt a tinik hazugsággal igyekeznek elérni azt, amire vágynak. Amikor azt érzik, az igazmondás nem lesz hasznos számukra, és csak egy cél lebeg a szemük előtt. De ezzel minden – szakmáját értő –  pszichológus-pedagógus tisztában van, legalább is itt Magyarországon. Érdekes, hogy a bécsi Ifjúságvédelemnél nem akadt egy ember sem, aki erről tudott volna.

A bécsi Ifjúságvédelem tehát súlyosan tévedett. Bárki tévedhet, de a bécsi Ifjúságvédelem nem akarja elismerni tévedését, nem látja be, hogy egy ártatlan családot  anyagilag és erkölcsileg súlyosan hátrányos helyzetbe hozott. Mivel az apa magyar születésű, az Ifjúságvédelem túlkapásainál felmerül a rasszista indíttatás gyanúja is.

A tévedésért  felelősök alkalmatlanok posztjukra, és hatalmukkal való visszaélés (rasszizmus?)  miatt  kemény büntetést érdemelnek. A családot anyagilag és erkölcsileg rehabilitálni kell, bár a tőlük jogtalanul ellopott hónapokat soha, senki nem tudja már visszaadni.

 

***

 

A történet margójára – Egy berlini eset

Tessék, a leghajmeresztőbb ügyeket is meg lehet oldani kellő odafigyeléssel, hozzáértéssel és tapintattal!

Az alábbi videó tartalma röviden: Az Ifjúságvédelemnél megjelent teljesen egyedül egy kisiskolás gyerek, hatalmas lila-piros véraláfutással az egyik karján, hátizsákjában a legszükségesebb személyes dolgokkal, és közölte, hogy „új családot szeretne″.

Az Ifjúságvédelem fiatal alkalmazottja első meglepődése után, megpróbálta kideríteni, ki ez a kisfiú, kik a szülei, majd felhívta a már rettenetesen aggódó szülőket. Együtt elmentek a gyerekkel annak otthonába, és ott a szülőktől megtudta, hogy a véraláfutásokat barátaival való játék során szerezte a kisfiú. Továbbá a szülők bevallották, hogy az utóbbi időben sok a nézeteltérés köztük. Újabb kisbabát várnak, valahogy át kellene rendezni a lakást stb. A gyermek bizonyára meghallotta a veszekedést, és úgy értelmezte, hogy ő már fölösleges.

A dolog mindenki megelégedésére zárult, a kisfiú örömmel vette, hogy testvére lesz, és a szülei nem miatta veszekednek, őt nagyon szeretik. A fiatal alkalmazott pedig biztosította a családot arról, ha majd az átalakításnál anyagi támogatásra lesz szükségük, segíteni fog.

A Berlini Ifjúságvédelem, külsőleg meglehetősen extravagáns alkalmazottja nagy lelki intelligenciáról, szakértelemről és empátiáról tesz tanúbizonyságot. Az első ránézésre teljesen „egyértelmű″ helyzetet tökéletesen kezeli. Tanulhatnának tőle a bécsi Ifjúságvédelem „szakértői″.

Dr. Kiss Magdolna