Karácsony nélkül…

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni,
hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt,
ami a miénk.”
(Pilinszky J.: Advent)

Képzeljük el életünket a karácsonyi ünnepek nélkül. Ha nem ünnepelhetnénk a Megváltó születését. Persze nem azért nem ünnepelnénk Karácsonyt, mert nem vagyunk hívők, és gyerek sincs a közelben, ezért semmi kedvünk hozzá. Még csak azért sem, mert nélkülözők, netalántán hajléktalanok vagyunk; így honnan lenne pénzünk erre, meg amúgy is jéggé fagyott e közönyös világ farkasordító hidegében a szívünk, és azt már se a karitatív szervezetek forró levese, se az összekoldult pénzünkön megkockáztatott forralt bor nem melegíti föl.

Ám akármelyik előbb felsorolt csoporthoz tartoznánk, mindig lenne reményünk. Reményünk a változtatásra: abbahagyni az ivást, segítséget kérni, kilépni önmagunkból, és ünneppé tenni a Karácsonyt, ugyanis ahol élünk, ott szabad ünnepelni.

Orissa_violence_destroyedbuilding.jpg
Odishában (India), a 2008-ban történt keresztényüldözés során a templom csaknem teljesen leégett © All India Christian Council / en.wikipedia.org

Azt képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne, ha azért nem karácsonyozhatnánk, mert a hazánkban nem hivatalos, sőt egyenesen tiltott ünnep Jézus születésnapja. Ha éppen a karácsonyi ünnepkör idején retteghetnénk leginkább az életünkért – miként Nigériában, ahol a lakosság 60%-a muszlim, és tavaly, éppen karácsonykor 9 tartományban tömegesen mészárolt le keresztényeket a Boko Haram nevű szélsőséges iszlám terrorszervezet. Ha az ősi kopt keresztények között élnénk, akik közül csaknem 200.000 embert űztek el vallásuk miatt otthonukból. Ha Iránban dolgoznánk vendégmunkásként, és a „vallási rendőrség” rajtunk ütne, amint Szentestén jelképesen gyertyát gyújtunk itthon maradt szeretteinkért, és elmondunk halkan egy Miatyánkot. Rögtön börtönnel sújtanának minket – az „istenkáromlási törvény” alapján. De Indiában, Etiópiában vagy Pakisztánban, a nyugat-európaiak „kulcsszövetségesénél” sem lennénk jobb helyzetben, ha kiderülne keresztény mivoltunk. Kínában, ahol lényegében bujtatott keresztényüldözés folyik, elmehetnénk ugyan templomba, még a Karácsonyt is megtarthatnánk – de csak a munkanap végén, minthogy ott nem hivatalos ünnep a Karácsony, nem jár érte állami pihenőnap.

Igen, itt Európában még (!) hivatalos ünnep a Karácsony. Itt, Európában a „Békés, boldog, áldott Karácsonyt” kívánságunk már (!)  kissé formális, üresen csengő szólamnak hangzik.

Ezt a békés szót kell megtöltenünk újra tartalommal, hogy a boldog és az áldott valósággá válhasson.

Provincia

Források

Szabó J. Krisztofóbia – Legyen vége a gyűlöletnek! Migráció és világméretű keresztényüldözés. In: Keresztény Élet, 2016. dec. 25-jan. 1. 18. p.

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/12/16/kereszt%C3%A9ny%C3%BCld%C3%B6z%C3%A9s_nig%C3%A9ri%C3%A1ban_%E2%80%93_egy_p%C3%BCsp%C3%B6k_tan%C3%BAs%C3%A1gt%C3%A9tele/1279572

http://index.hu/kulfold/2010/08/17/miert_eppen_pakisztan/

http://pekingfelettazeg.blog.hu/2012/12/24/karacsony_kinaban_369