Orbán Viktor mint vátesz, diktátor és demagóg – Esszé

Esszé AES-tól

"Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges" - Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video
“Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges” – Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video

Orbán legutóbbi beszéde teljes egészében arról szól, hogy az ellenzékiség, a lázadozás idegen hatalmak működésének, ármányának műve. „Gazdaállat”, azaz pénzforrások és szervezett háttér híján ez a fajta rebellió el fog halni. És marad ugye a „nemzet” azaz a FIDESZ és leginkább Orbán Viktor maga. A magyar ellenzék még mindig nem érti, ahogy kezdetben sem értette mit jelentenek ezek a szavak. Nem érdemes rutinszerűen kijelenteni hogy bunkó volt, hogy sértő, hogy anti-demokratikus. Orbán csak megerősítette azt amit korábban elkezdett, a „haza nem lehet ellenzékben” programját. A FIDESZ a politikát barát-ellenség alapon határozza meg, a belső ellenzéket pedig egyértelműen az ellenség kategóriába sorolja. Ez fundamentálisan ellentmond a demokrácia elméletének, ott ugyanis az ellenzék a rendszer része. A demokrácia az ellenzék és a kormánypárt váltógazdasága. Az ellenzék beépített kritika, ellensúly a hatalom mérlegén, amely nélkül a mérleg folyton egy irányba lejtene, és végül felborulna.

Az autoriter és totalitárius rendszerek nem értik ezt. Mivel az igazság birtokosának, a múlt örökösének és a jövő megtestesülésének tartják magukat (főleg az utóbbi rendszer) ezért az ellenzéket, a kritikát károsnak és bomlasztónak bélyegzik. Az ellenzék számukra nem ellensúly hanem legalábbis nehezék, de inkább ellenség. Ahhoz hogy a léghajó előre haladhasson, ki kell dobni ezt a nehezéket. Amikor ez végül sikerül (magán az uralkodó párton belüli kritika elhallgattatásával) a rendszer megállíthatatlanul megindul a bukás felé. (Orwell szerint a totalitarizmus egyik lényeges vonása a józan ésszel szembeni háború, mert a józan ész külső, ellenőrzés alá nem vont erő.)

Orbán egy fasizmushoz hasonló politikai elmélet keretein belül mozog: ezért kritizálta többször a fékek és egyensúlyok rendszerét és magát a liberális demokráciát. Nem lehetséges megállítani komótos, lassú haladással, finom, célirányos kritikával, parlamenten belüli konstruktív ellenzékiséggel. Mindaddig nem fog megnyugodni amíg teljesen fel nem számolja a demokráciát, szétveri az összes független közösséget hogy teljesen atomizált (azaz teljesen védtelenb) társadalmat kapjon, és a saját nyelvét és narrativáját abszolúttá nem teszi. Soha senki nem látott bele kevésbé a történelembe, mint az, aki a történelem uraként határozza meg Istent – e történelemszemélet a mindentudás illuzióját adja. (A jelentős történésznél, J. G. Droysennél Isten a célok célja, az emberi haladás célpontja nem pedig az embert bábuként rángató zsarnok.)

– AES –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*