Negyven éve újra itthon a Szent Korona

By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons,

 

A mai gimnazistának, egyetemistának nem jelent nagy ügyet, gondol egyet, és elutazik Budapestre, majd a Parlament épülete előtt vár valamennyit a sorára, és hamarosan ott áll a Szent Korona és a koronázási jelvények vitrinjei előtt. Talán megilletődve, talán nem, rácsodálkozik a tárgyakra, majd megy is tovább.

Amikor én jártam gimnáziumba, még csak nem is álmodtam róla, hogy a magyar királyaink uralmi szimbólumát, valaha is közvetlen közelből megpillanthatom. Fásult egykedvűséggel vettük akkoriban tudomásul, hogy legföljebb rajzról, jó-rossz minőségű fotókról láthatjuk, és ez már így marad életünk végéig.

Emlékszem arra az izgalommal teli januárra, amikor elterjedt a híre, hogy a Szent korona mégis csak hazajön. Igen „hazajön”, mert úgy érkezett, mint Izráelhez a frigyládája. Igaz, nem hajtó nélkül, két borjas tehén-vontatta szekéren, hanem repülőn és gondos őrök között, de ugyanolyan csodaszámba ment, mint az az esemény egykor.

Az egész ország láthatta televízióban az érkezését. Éppen ismerősöknél voltam, a beszélgetés csak erről szólt, a tévét is időben bekapcsoltuk, nehogy lemaradjunk az érkezés nagy pillanatairól. Meghatottan néztük, amikor a repülő landolt a Feri-hegyen, majd a díszőrség sorfala mellett újra Magyar földön  vonult el történelmünk egy jó része. Azt hiszem, ekkor lettünk újra azonosak önmagunkkal.

*

Az Egyesült Államokban “tartózkodó” Szent Korona a demokrata párti Jimmy Carternek és a hidegháború enyhülésének köszönhette visszatértét. Az amerikai elnök lépése érdekes módon megosztotta az akkori magyar diaszpórát, többen kritizálták Cartert, míg voltak, akik kiálltak mellette.  Végül az elnök akarata győzött, csupán azt kötötték ki, hogy még látszatra sem legyen egyfajta amerikai gesztus a kommunista vezető felé, ezért Kádár János távol maradt az 1978. január 6-án lezajlott koronaátadási ceremóniától. A koronát nem az éppen hivatalban lévő államvezető, hanem egyértelműen a magyar nép kapta vissza.

Forrás, történeti kitekintővel és a visszatérés pillanatairól készült felvételekkel: https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/01/03/negyven-eve-erkezett-vissza-hazankba-a-szent-korona

A Szent korona fotója: By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons.

 

 

 

Soros György hét „pillére”

A köztudatban uralkodó zűrzavar és találgatások miatt, úgy döntöttünk, hogy közreadjuk két nyelven: angol eredeti olvasatban és magyar fordításban, mindenféle – a szöveghez nem tartozó – betoldás nélkül Soros Györgynek a menekült-kérdésre vonatkozó „tervé”-t.

Jobban mondva egy készülő tervezet Soros György megfogalmazása szerinti hét, kötelezően megvalósítandó „pillér”ét. Azért csak ezt a hét pillért, mivel a téma átfogó megközelítése még nem nyerte el – a szerző szerint – a végleges formáját, ám ha az kész lesz, mindenképpen erre a hét pillérre fog épülni:

„What would a comprehensive approach look like? Whatever its final form, it would be built on seven pillars”. (https://www.georgesoros.com/2016/09/12/saving-refugees-to-save-europe/)

Utere felix vivas!

Soros György eredeti írása angolul

Saving Refugees to Save Europe

Magyar fordítás*
*A fordító néhány megjegyzését, ami a szöveg megértéséhez feltétlenül szükséges volt, elütő színnel jelöltük.
A menekültek megmentése Európa megmentéséért
First, the EU must take in a substantial number of refugees directly from front-line countries in a secure and orderly manner. This would be far more acceptable to the public than the current disorder. If the EU made a commitment to admit even a mere 300,000 refugees annually, most genuine asylum-seekers would view their odds of reaching their destination as good enough to deter them from seeking to reach Europe illegally – an effort that would disqualify them from legal admission. 1. Először is, az EU-nak közvetlenül az első sorban lévő államokból (ütközőállamokból) jelentős számú menekültet kell (sic! MUST) befogadnia, mégpedig biztonságos és rendezett módon. Ez sokkal  elfogadhatóbb lenne a nyilvánosság számára, mint a  jelenlegi fejetlenség. Ha az EU kötelezettséget vállalna arra, hogy évente akár csak 300.000 menekültet beenged, a leghitelesebb menedékkérők máris elég jónak látnák az esélyeiket úti céljuk elérésére ahhoz, hogy ne illegálisan akarjanak Európába bejutni – azaz feladnák ezt a (értsd: jelenlegi)  törekvésüket, amely a legális beengedésből kizárja őket.
Second, the EU must regain control of its borders. There is little that alienates and scares publics more than scenes of chaos. 2. Másodszor, az EU-nak vissza kell nyernie a határai fölött az ellenőrzést. Semmi sincs, ami a nyilvánosságot jobban elidegenítené az ügytől és megijesztené, mint a kaotikus jelenetek.
Third, the EU needs to find sufficient funds to finance a comprehensive migration policy. It is estimated that at least €30 billion per year will be needed for a number of years, and the benefits of “surge funding” (spending a large amount of money up front, rather than the same amount over several years) are enormous. 3. Az EU-nak megfelelő pénzügyi alapokkal kell rendelkeznie, hogy egy átfogó migrációs politikát finanszírozzon. Ehhez néhány évig  – a számítások szerint –   legalább évi 30 milliárd euróra lesz szükség, és az előnye ennek a finanszírozási-sokknak (nagy mennyiségű költőpénz megelőlegezése, az ugyanannak az összegnek több évre elosztása helyett) mérhetetlen.
Fourth, the EU must build common mechanisms for protecting borders, determining asylum claims, and relocating refugees. A single European asylum process would remove the incentives for asylum shopping and rebuild trust among member states. 4. Negyedszer. az EU-nak közösen kell kidolgoznia egy mechanizmust a határok védelmére, a menedékkérők elbírálására, és a menekültek áttelepítésére. Az egységes európai menekültügyi eljárás megszüntetné a menedékjog vásárlására való ösztönzőerőt, és a tagországok közötti bizalom újjáépítését támogatná.
Fifth, a voluntary matching mechanism for relocating refugees is needed. The EU cannot coerce member states to accept refugees they do not want, or refugees to go where they are not wanted. A scheme like the one used by Canada could elicit and match the preferences of both refugees and receiving communities. 5. Ötödször,  szükséges az önkéntes egyetértési mechanizmus a menekültek áttelepítésében. Az EU nem kényszerítheti a tagállamokat, hogy menekülteket fogadjanak be azok, akik nem akarnak, amint a  menekülteket sem, hogy oda menjenek, ahol nem kívánatosak. Egy olyan séma, mint amit Kanadában alkalmaznak, megfelelő előnyöket biztosítana mind a menekültek, mind a befogadó közösségek számára.
Sixth, the EU must offer far greater support to countries that host refugees, and it must be more generous in its approach to Africa. Instead of using development funds to serve its own needs, the EU should offer a genuine grand bargain focused on the needs of recipient countries. This means creating jobs in refugees’ home countries, which would reduce the pressure to migrate to Europe. 6. Az EU-nak egyértelműen erősebben kell támogatnia a menekülteket befogadó államokat, és Afrikával szemben nagyvonalúbbnak kellene lennie. A saját szükségleteire felhasználható fejlesztési támogatás helyett az EU-nak egy olyan hiteles nagyszabású üzletet kellene ajánlania, amely a kedvezményezett országok szükségleteire szabott. Ez azt jelenti, munkahelyeket létesítenek a menekültek hazáiban, ami az Európára nehezedő migrációs nyomást csökkentené.
The final pillar is the eventual creation of a welcoming environment for economic migrants. Given Europe’s aging population, the benefits migration brings far outweigh the costs of integrating immigrants. All the evidence supports the conclusion that migrants can contribute significantly to innovation and development if they are given a chance to do so. 7. Az utolsó pillér a gazdasági menekülteket fogadó (/üdvözlő) környezet végső megalkotása. Európa öregedő lakosságát tekintve, a migráció előnyei a bevándorlók integrálásának költségeit  jóval meghaladják. Minden bizonyíték alátámasztja a végső következtetést, hogy a migránsok  jelentősen hozzá tudnak járulni az innovációhoz és a fejlődéshez – ha esélyt kapnak rá.

Társashaza

Fotó: Simor Árpád, 2017.

A társasházakkal nagyjából ugyanaz a baj, mint az országgal.

A lakók közül csak az a körülbelül 10 % megy el közgyűlésre, aki kellően buta és szakmailag felkészületlen a hatalomvágyhoz, aztán a társasház pénzén a saját hasznát építgető ún. közös képviselő, meg az Alzheimer-kór bemutató darabjaként lézengő pár nénike. Ezek határozzák meg, mi történjen: kerékpárok kitiltása, az udvar lerakatása 4–5-szörös áron a vérprosztó és géppuskaropogós viacolorral a málló-revés acélszerkezet javíttatása helyett, ami miatt egyszer csak le fog szállni az emelet a földszintre, és így tovább.

A házban lakó fiatalok, gyerekesek, a gazdasági és műszaki dolgokban valóban jártas emberek nem néznek a közgyűlések tájékára sem, így a ház fölötti uralmat átveszi néhány kiöregedett művezető, aki – mint ahogy a debilek óvodájában a hülyegyerek gátat épít a homokozóban – rendre építkezést játszik a ház pénzén, és sajnos a lakók objektív adottságnak veszik a ház dolgainak ilyen intézését (a sor hosszan folytatható lenne ugyanis), ahelyett, hogy rájönnének, pár ember játszmája ez csupán, ami ellen némi idő beáldozásával hatékonyan tenni lehetne.

Azt gondolom, hogy amint az emberek a társasházi ügyeiket képesek lesznek maguk, hatékonyan, lényeglátóan, az idejüket rááldozva, a szükséges konfrontációkat is fölvállalva intézni, akkor az ország dolgai is jól fognak menni, egyszerűen azért, mert azt is efféleképp kell. Akkor majd nem a terméketlen, orbánkitalálta ki-kivel-együtt-az-ellenzéki-oldalon-típusú gumicsontokon rágódik az ország java, hanem elintézi, hogy a (például a most regnáló) hatalom idejében menesztődjék, ha gazember.

– srá –

Pécs: Ellenzéki egyezmény a Bodára tervezett atomtemető ellen

Kedden lakossági  fórumot szervezett az LMP az „atomtemető” és az uránbányászattal kapcsolatos tervek ügyében, a pécsi Művészetek Házában. A meghívás ellenére nem vett rész az eseményen Páva Zsolt pécsi polgármester, és nem jelent meg egyetlen fideszes képviselő sem. Hasonlóképpen visszautasították a meghívást a kutatásokat végző cégek vezetői, mint például a Radioaktív Hulladékot Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.

A telt ház mellett tartott eseményen dr. Keresztes László Lóránt önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket, majd összefoglalta az elmúlt évek eseményeit. Szó esett a két projekt kapcsán lefolytatott korábbi vitákról, megszervezett lakossági fórumokról. Ezt követően ismertette az ügy aktualitásait, ezek közül is elsősorban azt, hogy idén október 2-án elindult az uránbányászati tevékenység környezeti hatásvizsgálati eljárása. Beszámolt arról, hogy Pécs közgyűlésének legutóbbi ülésén a városvezetői többség ismét leszavazta azt az LMP-s javaslatot, amely a fenti két ügyben a város érdekeinek védelmét célozta.

Ezt követően dr. Kóbor József biofizikus, (PTE), sugárvédelmi szakértő, az LMP nukleáris szakszóvivője és az LMP baranyai szervezete elnöke tartott szakmai előadást. Ennek keretében részletesen ismertette a tervezett uránbányászati tevékenységgel kapcsolatos tudnivalókat, elsősorban azt, hogy e tevékenység milyen környezeti hatásokkal járhat. Kóbor is hangsúlyozta, hogy a tervezett bányanyitás jelentős mértékben eltér a korábbi tevékenységtől, és az akkori sokezres foglalkoztatással szemben pusztán pár száz munkahelyet jelentene, jellemzően nem pécsi munkavállalóknak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a tevékenység szöges ellentétben áll Pécs elfogadott stratégiai dokumentumaival, melyek a fenntarthatóság megvalósítását célozzák. Kóbor József részletesen bemutatta a nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos kihívásokat, és nemzetközi tapasztalatokat. Szó esett továbbá a bodai agyagkő formáció kutatásáról, és a hazai tervekről. Az LMP képviselői világossá tették álláspontjukat, miszerint elfogadhatatlannak tartják Pécs, és a környező települések szempontjából ezeket a projekteket, és mindent megtesznek azért, hogy az érintett polgárok dönthessenek ezekben az ügyekben.

Gyimesi Gábor, a Jobbik pécsi elnöke, önkormányzati képviselő, hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli dr. Keresztes képviselő kollégáját, még akkor is ha politikai kérdésekben eltérőek a véleményeik, ámde ebben az ügyben teljesen egyet értenek, és nem kerülheti el, hogy kimondja, ahogy az uránbánya úgy a Bodára tervezett atomhulladék-tároló a lakosság egészségét veszélyezteti, amiről saját maga is meggyőződött, ezért ő és a pécsi Jobbik teljes mértékben támogatja a népszavazást.

Kõvári János, az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) egykori pécsi képviselője az országgyűlésben, pécsi önkormányzati képviselő következett felszólalásra. Ő is hangsúlyozta, hogy ezekben az ügyekben egyetértenek az LMP-vel, és maguk részéről szintén mindent meg fognak tenni a város érdekében.

Dr. Vicze Csilla ügyvéd, az ÖPE egykori önkormányzati képviselője, a Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) szóvivője hangsúlyozta, egyedül csak annak a lehetségessége, hogy a kiégett fűtőelemeket Paksról – Bodára, tehergépkocsival a rendes utakon Pécsen át szállítják, már az is nagymértékben  nyugtalanító.

Ágoston Andrea, a Magyar Liberális Párt pécsi elnöke is felszólalt, majd őt követte

Nagy Erzsébet (NeMecsek Mozgalom), aki szerint, Bogdán László, Cserdi polgármestere, a népszavazásban érdekelt kellene, hogy legyen, ám a személyes meghívása ellenére, nem jelent meg ma a fórumon.

Hohn Krisztina, 2006 óta Mánfa község polgármestere most a harmadik ciklusban, az Új Kezdet (UK) párt alelnöke is felszólalt, aki a város polgárait biztatta arra, hogy határozottan álljanak ki városuk érdekében.

Berkecz Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémia Bizottsága Tér- és Településtudományi Munkabizottságának tagja, az Együtt alelnöke zárta a felszólalások sorát.

A szervezők az esemény végén bejelentették, hogy hamarosan újabb lakossági fórumot szerveznek, és megkezdik azon aktivisták toborzását, akik részt kívánnak venni egy helyi népszavazás során az aláírások gyűjtésében, illetve a kapcsolódó tájékoztatási tevékenységben.

KOMMENTÁR:

Jobbközép jellegű szövetség körvonalazódik legalább egy szakmai kérdésben Pécsett a többségi kormányzó párttal szemben. Körülbelül két évvel ezelőtt számolt be az okpecs portál, hogy Pécsett a teljes ellenzék egy „nagykoalíció”-t hozott létre a kormányzó Fidesz-többség ellen, vö.: http://okpecs.hu/hoppacska-nagykoalicio-alakult-a-fidesz-ellen-pecsen/, 2015/09/21. Ezzel szemben feltűnően hiányoztak a politikai baloldal vezető képviselői minden nukleáris kérdéssel foglalkozó rendezvényről, különösen a legnagyobb baloldali párt, az MSZP képviselője; Dr. Gulyás Emil, aki a független képviselővel, Cserfainé Dr. Kovács Ágnes Ilonával együtt képviseli az EGYÜTT FÓRUM és az MSZP-PM szövetségét. Vö.:  http://pecs.varosatyak.hu. Cserfainé Dr. Kovács egyébként a 2014-es helyi választás óta nem látható semmilyen külső politikai rendezvényen, sem egy fórumon, sem az évente megrendezett  ellenzéki tömegmegmozdulásokon, se Március 15-én, se a Bányásznapon stb. Feltűnő továbbá, hogy ez alkalommal a DK képviselője, Kunszt Márta is távol maradt, aki mint magánember a neMecsek Mozgalom aktív tagjának tartja magát; ugyanígy szembeötlő minden más, a DK-hoz és a baloldali körökhöz tartozó antiatom-aktivista távolmaradása.

Képgaléria