Hirosima, Nagaszaki, Fukusima

Mindenki előtt ismert nevek. Három, világot megrendítő tragédia színhelye. Három, a jövő újragondolására késztető tragikus eseményeket elszenvedett város.

1945 augusztus 6-án Hirosimára, majd augusztus 8-án Nagaszakira dobott le az amerikai hadsereg atombombát. Fukusima tragédiája 2011 március 11-én földrengéssel, majd szökőárral kezdődött, melyek romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozatát indították el.

Hirosima, Nagaszaki válaszút elé állította az emberiséget az urán háborús felhasználását illetően. Válaszul békemenetek, béketüntetések, atomcsend-egyezmények születtek.

Fukusima az atom-energia felhasználását kérdőjelezte meg. Ahogy az emberiséget megrendítette 2011-ben ez a tragédia-sorozat, úgy talán most egy újabb világrengető folyamat fog elindulni. Yoshihiko Noda miniszterelnök szavai és tettei nyomán, aki részt vett 2012. augusztus 6-án a hirosimai megemlékezésen, van erre valami remény. „Biztonságos energiákat használunk majd, és nem fogunk a nukleáris energiára támaszkodni” – nyilatkozta.

 Úgy legyen!

*

Az áldozatokra való emlékezésül Olvasóinknak egy kis ajándékot nyújtunk át. Egy papírból hajtogatott darut, azaz virtuális eszközökkel megtanítjuk olvasóinkat a papírmadár elkészítésére. Lásd még a 2 oktató filmet alul!

Miért éppen origami-madár?

 Mert az egyes ember segélykiáltása is eljutott időnként az atom-nagyhatalmak fülébe,  mégpedig így az origami darvak szárnyán.

Az első kiáltás Szaszaki Szadakóé, aki Hirosima közelében élt. Csupán két éves volt, mikor bekövetkezett az atomtámadás. Később fedezték fel nála a leukémiát, melyet az atombomba robbanásakor elszenvedett sugárfertőzés okozott. Barátnője mesélte el neki az 1000 darumadár hagyományát. Ha sikerül papírból 1000 madarat meghajtogatnia, akkor teljesül a kívánsága.

Ez a papírhajtogatás az origami, ami a körülbelül 1500 éves múltra visszatekintő japán vallási rituáléban gyökerezik. A sintó szentélyekben bemutatott áldozati szertartások tartozékai voltak a szentély papjai által – az előírásnak megfelelően – hajtogatott papírfigurák, és egyéb papírdíszek. A sintóizmus japán animista vallás, amely a természet működését a felsőbbrendű szellemek tevékenységével hozza kapcsolatba, és áldozatbemutatással, különböző ajándékokkal megpróbálja ezen szellemek jóindulatát elnyerni.

A madár általában minden nép hitvilágában, a legősibb időktől fogva megjelenő lélek-szimbólum: Az égbe emelkedés, a menny és a föld közti kapcsolattartás, az istenekkel való kommunikálás eszköze. Pogány népek kedvelt totemállata, nálunk, ősmagyaroknál ilyen a turul. De a keresztényeknél is kedvelt szimbólum. Az újszövetségi evangéliumokban például a Szentlélek galamb-alakjában jelenik meg.

A daru az előbbieken túl a legtöbb nemzetnél a hosszú élet és az éberség jelképe is volt. A kereszténységben a hűség, éberség mellett az erényességet szintén kifejezte. A magyar heraldikában gyakran alkalmazták az éberség, költészetünkben pedig a szabadság kifejezésére.

Visszatérve Szadakóhoz, betegágyán elhatározta, hogy meghajtogatja a darvakat  – és azt fogja kívánni mindeközben, hogy meggyógyuljon.

Szadakónak ugyan nem úgy teljesült a kívánsága, ahogy ő kérte, mert előbb meghalt, mielőtt meghajtogatta volna az 1000 madarat. Csak 644 papírdaru készült el, a többit osztálytársai pótolták, így mégis ezret tettek koporsójába.

Emléke azonban túlélte őt. Alakja és a papírmadár a béke szimbólumává vált. Azóta folyamatosan papír-madár díszíti szobrát, melyet a világ minden tájáról küldenek gyerekek.

 Azóta sok kiáltás hallatszik, szemtanúk, túlélők vagy azok hozzátartozói részéről, akik tenni akarnak valamit (néha “csak” jelképesen) azért, hogy ezek a borzalmak ne ismétlődhessenek meg. 1985-ben egy japán fiatalasszony, Tina Koyama üzent a nagyhatalmaknak ugyancsak papír-madarak segítségével, mint Szadakó tisztelői. A TIME újságnak 1000 hajtogatott darut küldött azzal a kéréssel, hogy ne ismétlődjön meg a világon sehol Hirosima tragédiájához még hasonló sem.

Egy másik szemtanú, Cuboi Szunao, aki 1945. augusztus 6-án 20 éves volt, és egyetemre járt, szemtanúja lett a Hirosimára ledobott atombomba pusztításának. Ő maga is súlyosan megsérült a katasztrófában. Több mint egy hónapon át eszméletlenül feküdt egy kórházban, de a csodával határos módon életben maradt, és még mindig él, annak ellenére, hogy a sugárzás következtében keletkezett sebhelyek még mindig látszanak az arcán. Cuboi számos sorstársával együtt komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a jövőben már senki se tapasztalhassa meg, milyen átélni egy nukleáris támadást. (Visszaemlékezése itt olvasható részletesen)

Kedves Olvasó, miközben ezt a kis origami-darut próbálja hajtogatni, emlékezzünk közösen a tragédiák áldozataira, és bízzunk vezetőink bölcs belátásában, éberségében és egy szebb, tiszta biztonságos jövőben.

Provincia

Válogatott irodalom, források

 

  • Fukusima: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fukusimai_atomer%C5%91m%C5%B1-baleset
  • Yoshihiko Noda a hirosimai megemlékezésen: http://nol.hu/kulfold/atommentes_vilagot_koveteltek_hirosima_evfordulojan; http://www.tisztajovo.hu/megujulo-energiaforrasok/merre-tart-japan-energiapolitikaja/2012/08/03; “A szakértők szerint a miniszterelnök három lehetőség közül választhat: a legrövidebb időn belül leállíthatja az összes atomerőművet, 15%-ra, illetve 20–25%-ra csökkentheti a nukleáris energia arányát 2030-ig. Egyelőre úgy tűnik, Noda a 15%-os megoldást részesíti előnyben, amelynek eléréséhez az ország először visszatérne a Fukusima előtti állapothoz, a Japánban található összes reaktort újraindítanák, hogy aztán fokozatosan, a következő húsz során bezárják a régebbi létesítményeket.”
  • A sintóizmusról: E. Kidder: Az ősi Japán. A múlt születése. Budapest, 1987. 61–70., C. Muraoka: Studies in Thought. Tokyo, 1964.
  • Szadakóhoz: http://en.wikipedia.org/wiki/Sadako_Sasaki
  • Tina Koyama-hoz: http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,959677,00.html; http://www.tinakoyama.com/index.htm
  • Madár – daru, mint szimbólum: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm; http://rostae-books.com/daru.html
  • Aki túlélte Hirosima földi poklát. http://mult-kor.hu/aki-tulelte-hirosima-foldi-poklat-20150806

Oktató filmek:

Folyékony arany a magyar föld alatt

 

  Részletek Horváth Szilvia – Kiss Magdolna: Pannoniai fürdőkalauz c. készülő könyvéből

 I.  A forrásvizek istenségei

 

Tóth István emlékére

Magyarország nemcsak igen gazdag gyógy-és termálvizekben, hanem ez utóbbiak általában melegebbek, és kisebb mélységből nyerhetők ki, mint Európa más részén található gyógyhatású vizek. Egy 1999-ben kiadott, a dél-alföldi gyógyfürdők fejlesztésével foglalkozó munka szerint hazánkban 135 gyógyforrás és 118 olyan település található, amelyek gyógyfürdőik miatt figyelemre méltóak.[1]
Önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy az ilyen bőségesen fakadó forrásokat, főleg a kénes vizeket, melyeknek a jelenlétéről már a szaguk árulkodik, korábbi korok emberei, így például a fürdőkultúrájukról híres rómaiak ismerték és hasznosították-e Pannoniában is?

A mai Dunántúl, Ausztria keleti része és a volt Jugoszlávia északi területe Pannonia néven vált római provinciává. Meghódítása Augustus császár elképzelései alapján indult a Kr. u.1. század elején. Az igazgatás megkönnyítése céljából a 2. században 2 részre osztották: Pannonia Superior és Pannonia Inferior, majd a 4. században ezeket továbbbontva alakult ki négy részprovincia új elnevezésekkel és tartományi székhelyekkel: Pannonia Prima, ~ Savia, ~ Valeria, ~Secunda. Az 5. század első felében a terület még biztosan a Római Birodalom közigazgatása alatt állt.[2]

Tényleges ismereteket a mai Dunántúlról már a Kr. e. első század végén szerzett a Római Birodalom akkor, amikor a hatalmát ezekre a területekre is elkezdte kiterjeszteni. Ennek ellenére a ránk maradt ókori tájleírások – még századokkal a provincia létrejötte után is – bár megközelítik a valóságot, mégis kissé sablonosak. Vagy erdős Pannoniáról beszélnek, miként az Idősebb Plinius:

Plin. III.25. „...Ezután Pannónia makktermő vidéke következik, ahol az Alpesek ormai már szelídebben lejtenek, s észak-déli irányban átszelik Illyricumot, és jobbra meg balra enyhébb lejtőkkel bírnak.“[3]

 Vagy a sík és termékeny földű tartomány idealizált képe jelenik meg, ahogy ezt többek között a gót származású Iordanes 6. századból származó leírásában olvashatjuk: Get. 264. „Így kapták meg Pannoniát, amelynek hosszan kiterjedő síkságai vannak,…. Ékes haza, több civitasszal, melyek közül az első Syrmis (Sirmium=Sremska Mitrovica), a legtávolibb pedig Vindomina (Vindobona=Wien).”

 Arról, hogy a rómaiak ismerték az e tartományban fakadó gyógyvizek nagy részét, illetve fürdőhelyeket is kiépítettek azok szomszédságában, a régészeti leleteken kívül – vagy azok híján – legjobban a feliratos emlékek árulkodnak.

A hivatalos gyógyító istenek Aesculapius és Hygieia voltak. Mellettük a feliratokon harmadikként megjelent Apollo – gyakran együtt tisztelve a kelta Grannus gyógyító istenséggel, Apollo Grannus névvel. Szintén a gyógyulást segítő isteni erők közé tartozott Bona Fortuna a Jó Szerencse.[4]

A gyógyításhoz, illetve a gyógyforrásokhoz kapcsolódott a Nympha-kultusz.[5] A Nymphák, mint Zeusz leányai a mitológiában alacsonyabb rendű, hosszú életű, de halandó természeti istenségek közé tartoztak. Gyakran egy-egy Nymphát saját megkülönböztető névvel (pl. Achelois, Iuturna) egy bizonyos vízhez, vagy helyhez társítottak és ajándékokkal kedveskedtek neki. A gyógyító forrásoknál a részükre állított feliratokon azonban együtt tisztelték őket, a nevük ugyanis többes számban fordul elő: „Nymphis – a Nympháknak”

Ugyancsak a (gyógy)vizekkel hozható összefüggésbe a mindenki által ismert erdei-mezei istenség, Silvanus pannoniai sajátos kultusza.  Az italiai Silvanust domborművekről és a költők munkáiból a következőképpen lehet jellemezni:

Ovidius: Metamorphoses I. 192-195. (Jupiter tanácskozik az égi istenekkel az égi palotában.)

Nimfa-rajom van, van félisten-népem a réten,

Faunusom és szatírom, s Silvanus-népem a bércen;

nékik, amért őket még nem méltattuk az égre,

adtuk a föld hátát; lakják hát szép nyugalomban!

 

Ovid. Met. XIV. 638.

S Silvanus, ki az éveinél ifjabb szívű-kedvü?

 

Vergilius

Eklogák X. 24.

Réti virágkoszorút öltvén, Silvánus is eljön

s bólogat, ím, bimbós ággal, bájos liliommal.

 

Georgica I. 11-21.

s a paraszt kegyes istenségei, faunok,

faunok után ti, dryas-lányok, jertek valahányan:

dalba szövöm jótetteiteket. S aki nagy szigonyoddal

fúvó mént legelőbb ugrasztottál ki a földből,

Neptúnus, de te is, liget őre, kinek buja burjánt

hószín háromszáz borjad tép céai parton,

s hagyva lycaeusi bércligeted, valamint honi berked,

Pán, Tegeának ura s juhainak oltalma – ha sípszót,

maenalusit, kívánsz – ó, légy velem; és jer olajfák

fölfedezője, Minerva, jer ifjú te, horgas ekénké,

s Silvánus, ki hozod ciprus-csemetéd gyökerestül,

istenek, istennők ezután, kik ügyeltek a földre,

 

II. 493-4.

Hát aki tiszteli még Pánt és a paraszti sok istent,

nimfák szűzeit, agg Silvánust, az mi szerencsés!

 Silvanus az ősi, italiai félistenek sorába tartozott, azon istenségek körébe, akiket a parasztok tiszteltek. A földművelés, az erdők-mezők és a nyájak urának tartották. Többnyire együtt említik Pánnal, a Faunokkal, sőt a vizek istenségeivel: Neptunusszal és a Nymphákkal is. Általában fiatalos kedélyű, ám idősebb személynek képzelték el. Van azonban olyan római dombormű, ahol fiatalnak ábrázolták. A szakállas istenség jobb kezében merőlegesen meghajlított pengéjű kertészkést, bal kezében lombos-virágzó ágat tart. Lábánál kutyája ül. Ilyen formájú vágóeszköz a rómaiaknál általánosan használatban volt, miként egy másik római domborművön, amely egy késes boltját makettezi, látható; illetve római ásatásokon nem egy esetben előkerült. Egyes kutatók szőlőmetsző kacornak vélik, így nemcsak Dionüszoszt, a bor és mámor hivatalos istenét, hanem Silvanust is összefüggésbe hozzák a szőlőműveléssel, bortermeléssel.

Ha az Aquincumból előkerült fogadalmi táblán ábrázolt Silvanus alakot összehasonlítjuk a Rómában őrzött dombormű ábrázolásával, alapvető különbségeket nem találunk. Igaz, hogy a pannoniai istenség egyszerű paraszti ruhát, vállra vetett köpenyt viselő öregember. Kezében azonban ugyanúgy lombos ágat, illetve görbe kést tart, lábánál pedig szintén kutyája emeli rá hűséges tekintetét.

Meglepő azonban Silvanus rendkívüli népszerűsége Pannoniában. Népszerűségben csupán a főisten, Iuppiter előzi meg. Érdekes továbbá az a sokszínű, esetenként egymásnak ellentmondó megtisztelő jelző, amivel a pannoniai feliratokon illetik. (domesticus=házi, szelíd, silvestris=erdei, vad, sanctus, magnus, Augustus, bellator=harcias!, mammula=női mell, szoptató anya(!), erbarius=növények védnöke). Valószínűleg a kultuszában többféle bennszülött istenség jellemvonása ötvöződött, akik többé-kevésbé hasonló funkciót töltöttek be az őslakosok hitvilágában, mint a római Silvanus. Csupán az eltérő megszólítások, az invocatiók jelzik a különbséget. Összegzésül elmondható, hogy a pannoniai Silvanus alakját, kultuszának fontossága miatt a Dii Magni, a nagy istenek, mint pl. Iuppiter, Iuno, Minerva körébe kell sorolni.[6]

Témánk szempontjából Silvanusnak egy olyan kevésbé ismert szerepéről kell még bővebben beszélni, amely az istent, mint a források, és a gyógyvizek védelmezőjét mutatja be, sőt a hivatalos gyógyító istenekkel állítja egy sorba. Vergilius: Aeneis eposzában (VIII. 601.) emlékezik meg arról, hogy Caere/Cerveteri városánál egy hideg vizű patak járta titokzatos, erdei ligetet ünnepélyesen Silvanusnak szenteltek.

 Caera* fagyos vize környékén iszonyú liget állott,

szent, széltében, az ős hittől; halmok sora fogta

völgybe, setét fenyvek koszorúja karolta csalitját.

Mint mondják, e pagonyt a mezők meg a nyájak urának,

Silvánusnak ajánlották, egy ünnepi nappal,

kik legelőbb laktak latinok földjén, a pelasgok.

*Caera, (Caere, Cerveteri) déli etruszk város melletti hideg vizű patak. Talán a város előtt kialakított temetkezőhelyről emlékezik meg a költő. Antik Lexikon, Bp. 1993. Cerveteri.

 Aquincum 1./2. század fordulóján készült vízvezetéke a mai Római fürdő területéről szállította, facölöpös kalodákba zárt és terrakotta tartályokban felfogott 14 gyógyforrás vizét a polgárvároson keresztül a katonai táborba. A mai Római fürdőnél kialakított forrásszentély jellemzője volt, hogy csaknem minden forrás szájánál kőoltár feküdt, melyeket az „örökké csörgedező Forrásoknak”, a Nympháknak, a hivatalos gyógyító isteneknek: Aesculapiusnak, Apollo Grannusnak, Sironának, Hygieianak és Silvanusnak! is ajánlottak.

A forrásfoglalásnál előkerült Silvanus oltár külön érdekessége, hogy egy bizonyos Ulpius Nundinus vízépítő mérnök, nyilván miután sikerrel felépült az aquincumi vízvezeték, ajánlotta hálából az istennek.[7]

Ismeretes Aquincumból még egy másik Silvanus oltár is, ahol az apa „fia épségéért, üdvéért, amit az isten (előzetesen) megígért“ (pro salute filii, quod voverat) mondott köszönetet Silvanusnak. Ezzel az erdők mezők istenét egy sorba állította a hivatalos gyógyító istenekkel, talán a fűben – fában, (és a tiszta vízben) orvosság tapasztalata alapján, és nemcsak fia általános jólétéért, hanem egészségéért is hozzá könyörgött.

Folytatjuk…

 

 


[1] Albel-Unk 1999. 40., 52-3.; dr. Lorberer Árpád kutatásai szerint 2003. január 1-éig Magyarországon 1323 db 30oC-nál melegebb vizű hévízkút létesült, közülük jelenleg 850 üzemel legalább időszakosan, a tönkrement és kiselejtezett kutak száma kb. 170-180. Lorberer: Adalékok a hazai hévízkutatás történetéhez. [PDF]

[2] Újabb összefoglalások a tartományról: PRK és PHA.

[3] Plinius Secundus Közismert nevén Idősebb Plinius. 23-79 között élő, római polihisztor volt. Közéleti pályán is működött, 30 évesen Alsó-Germániában magas rangú katonatiszti, majd Misenumban hadiflotta parancsnoka-ként működött. Hivatali kötelességből és a tudósi kíváncsiságtól vezérelve jelen volt 79-ben a Vezúv kitörésénél, s ott lelte halálát. Jelentős munkásságából csupán a 37 könyvből álló természetrajzi műve A természet históriája (Naturalis historiae libri) maradt fenn. Ebben enciklopédiaszerűen foglalta össze korának természettudományos, orvosi, művészeti és egyéb ismeretanyagát. Pannoniára vonatkozik: Plinius Naturalis historiae III.: Pannonia földrajzi leírása, meghódítása. Magyarul: Plinius Secundus: A természet históriája. Válogatások az I-VI. könyvekből. ford. Váczy K. Bukarest, 1973.

[4] Kádár 1997. 71.

[5] Vö.: Barkóczi 1944-51. 30, 31., 32.

[6] Tóth I.: Pannonia ünnepe: IIII Idus Iunias. 2003. 7. [PDF]

[7] Póczy K. Arch. Ért. 99. 1972. 27. Abb. 8.

Maróti Egon aforizmáiból

Ízelítők Maróti Egon, egykori egyetemi tanárom fullánkos gondolataiból. Az általunk tematikusan rendezett gondolatvillanások jól illenek hic et nunc / itt és most az “urán kibányászása Pécs-Nyugat lakónegyede alól” projekthez. Jó szórakozást és jó elgondolkodást kívánunk!

Dialektika:
“A természet életereje végtelen; – de a vele szemben álló emberi butaság és felelőtlenség is.”

Dilemma:
“Mi jobb, ha menet közben veszed észre, hogy rossz vonatra szálltál, vagy majd csak a végállomáson?!”

Kilátásaink:
“Az emberek gyakran aggodalommal tekintenek a jövő, a változó körülmények elé. Aztán jobbára kiderül, hogy tulajdonképpen még optimisták voltak.”

Vezetőinkhez:
“A hatalom felelősség.”

“Az önkormányzat ne legyen önkényes kormányzás!”

“Az emberek gyakorta megfeledkeznek az intelemről: Mielőtt fejest ugrasz, nézd meg, van-e víz a medencében!”

“Dilettáns döntés – romlásba döntés.”

“Nekünk mindig meg kell találnunk kirablóinkat, jőjjenek bármerről!”

“A XXI. századi gyarmatosítás alapelve: Nem a terület kell, hanem annak természeti kincsei!”

“Az olajforrásokból veszély fakad – remélhetőleg a mi hévíz- és gyógyforrásaink veszélytelenebbek.”

“Szülővárosom vezetőit sajnos nem a gyógyforrások, hanem a pénzforrások biztosítása érdekli.”

“Egyre általánosabb, hogy alkotások sorsáról olyanok döntenek, akik csak dönteni tudnak, építeni, alkotni nem.”

“Egy-egy építkezés erélyes szorgalmazásának fő mozgatója olykor nem holmi nemes lokálpatriotizmus, hanem az építőipari ‘vállalattól’ kapott százalék.” *
* A sötéttel szedett szavak a Pécs alatti bányaprojektre vonatkozóan módosíthatóak. Provincia megj.

Ókori bölcsesség modern változata:

“Nem az euro tesz európaivá, hanem a műveltség.”

Életelemünk a tiszta víz, és jogunk is van hozzá:
“A római jog szerint minden embert megilletett – ahogy ma mondanánk – „alanyi jogon” a levegő és az ivóvíz.”

“A rómaiak ’pompás’ sikereket értek el azzal, hogy elzárták a megszállni szándékozott város ivóvízellátását – kétezer évvel ezelőtt! Hát igen, tőlük ma is lehet tanulni!”

“Kútmérgező szomszédokkal nehéz soká jóban lenni.”

Információáradat, sajtók, internet:
“Számos aggasztó jelenségről sajátos módon csak a médiából értesülünk.”

“Számomra a közélet legnagyobb misztikuma a közvéleménykutatás: az idők folyamán még nem sikerült olyan emberrel találkozni, akinek a véleményét megkérdezték volna, vagy legalább ismerne olyan valakit, akiét firtatták.”

Irodalom: Maróti Egon, Tollhegy2; és Tollhegy3. Gondolatok, aforizmák, reflexiók. Szeged 2003; 2009.