Putyin látogatása: Az illiberális birodalom visszavág

Kommentár

Február 17-én az a Putyin fog Magyarországra látogatni, aki Európa legfőbb illiberálisa.

Az orosz vezér a civil szervezeteket külföldi ügynökökként regisztráltatja. Börtönbe záratta az ellene templomban balhézva tiltakozó aktivistákat, akár a vele szembeszegülő oligarchákat, és nem utolsósorban gyanús körülmények közt tűnnek el/bűnhődnek súlyosan bírálói. (Felmerült a gyanú, hogy az orosz elnök emberei mérgezték meg a vele szembeforduló titkosszolgálati vezetőt, Alexander Litvinyenkót, rádióaktív anyaggal, polónium 210-el.). Putyin emellett a világ egyik leggazdagabb embere,

és rendszerét mafia-uralomként aposztrofálja a Nyugat, (vagy legalábbis az Economist) különösen, mióta Ukrajna Oroszországtól való eltávolodását katonai akciókkal, illetve szakadárok támogatásával „jutalmazta”.
Egy osztrák lap, a Die Presse szerint mester és tanítvány találkozója lesz [holott Orbán több, mint 14 hónappal korábban, mint az ú.n. „mestere” már miniszterelnöki hivatalba került], afféle sith-lovag gyűlés.

Igazából azt sem tudjuk, a magyar kormány akarta-e most Putyin látogatását, vagy csak muszájból akarják letudni. Az sem biztos, hogy pontosan miről is fognak megegyezni. A lehetséges témák: hosszútávú gázszállítási szerződés a két fél között (ami hazánkat Oroszországhoz kapcsolná), magyar konzulátus Kazanyban, magyar-orosz kulturális együttműködés, atomszakemberek képzése a paksi atomerőmű számára. De a kormány nem szeret mindent a civilek orrára kötni. Előfordulhat, hogy titokban megállapodnak valamiről, aztán majd utólag konzultálnak velünk, mint Paks esetében, illiberális módon. Nem tudjuk azt sem egyelőre, hogy miképp fognak megállapodni (a mi kizárásunkkal természetesen) arról hogy Magyarország hová fog tendálni a közeljövő Kelet-Nyugat konfliktusában. Ugyanis nem tűnik úgy, hogy a nyugati szövetségi rendszer és Putyin újnacionalista birodalma megbékéltek volna, inkább hosszú távú ellenségeskedésre, talán új hidegháborúra is lehet számítani. A balti országok, Lengyelország és az USA máris jéghidegek Oroszországgal szemben, mivel nem tartják kizártnak, hogy Kelet-Közép Európában befolyását vesztett Oroszország megpróbálja visszaépíteni hatalmát, arra hivatkozva, hogy egyes régiók az ő érdekszférái. (Ezért is utasította el az érdekszféra-elméletet Joe Biden, az USA alelnöke legutóbbi, Putyint érintő beszédében, a müncheni biztonsági konferencián) Mások, mint például a magyar szélsőjobboldal és jobboldaliak, szívesen látják az erőskezű vezetőt, aki végre beszól és bemutat annak a gyűlölt Amerikának, akit felváltva hibáztatnak a kapitalizmusért, a liberalizmusért vagy Izrael támogatásáért. Putyin „meleg-ideológia” ellenes kirohanásai miatt, és mivel igazán mindent megtesz a homoszexuálisok ellen, a magyar jobboldal természetes példaképe is. Az, ahogyan Putyin orosz birodalmi nacionalizmusa egybeolvasztja az orosz történelem különféle, egymásnak ellentmondó figuráit és trendjeit, (mint Sztálin és a cárizmus) nem zavarja a magyar rajongókat. (Putyin egyik nyilatkozatában például a Molotov-Ribbentrop paktumot dicsérte.) Az orosz vezető ebben is „illiberális” kollégáit követi, pl. a török Erdogánt, aki az oszmán múltat értékeli újra, a nemzeti dicsőség és az átpolitizált iszlám szempontjából, szemben a szekuláris hagyománnyal. Valószínűleg a tusnádfürdői beszédben bevezetett orbáni „illiberális demokráciának” is van köze Putyin „szuverén demokráciájához” ami Oroszország hivatalos államfilozófiája. Putyin ugyanis nem akarja követni a nyugati liberális demokráciát, mint olyasmit, ami nem illik az orosz történelem tapasztalataihoz. (A szabadság megtapasztalásával szemben a fenyegetettség, az „együtt szenvedés tapasztalata”-írta Kissinger erről.)

Ezért egy olyan rivális demokrácia-képet alkotott meg, amelyik a nemzet (fiktív) egységével helyettesíti a politikai versenyt, olyan rendszert, amelyben a nemzet mint egységes és konkrét politikai erő meghatározza saját szabadságát és jólétét. Dacára persze a nyugati filozófusok és demokraták kételyeinek, amik megteremtették a fékek és egyensúlyok elméletét a 18-ik századra. Putyin szuverén demokráciája irányított demokrácia, autoriter rendszer, ahol egy mesterséges ideológiai egység alá rendelik a különféle érdekeket és eszméket, a többség uralkodik, a kisebbség meg tűr. A nemzeti érdek természetesen a vallás és a nacionalizmus házasságában határozódik meg Putyin Oroszországában, épp úgy, ahogy a többi illiberális kolléga véli. A különbség csak az, hogy ki mit talál a saját múltjában ami az autoriter eszményképnek megfelel: a törököknek ez a janicsár, az oroszoknak ez az opricsinyik.
Az a politikus pedig, aki így beszélt korábban a „keleti politikáról”: „a hatalomtól függő élet láncába zár” (milyen találó retorikai tökély!) és aki arra biztatott minket, hogy az oroszok kiszolgálóitól szabaduljunk meg, aki harcos ateista liberális demokratából még harciasabb illiberális politikai kereszténnyé vált, könnyen lehet, hogy Magyarországot megint Oroszország birodalmának szekeréhez fogja kötni. És hozzá még Putyin autoriter „szuverén demokrácia” modelljéhez is. Az igazi veszély ugyanis nem az, hogy a Paks-Projekt miatt eladósodunk Oroszországnak, vagy hogy orosz energiafüggőségbe kerülünk: inkább az, hogy a demokrácia még éretlen, és válságban is lévő rendszerét végérvényesen leépítve, a magyarságot tekintélyelvű, nacionalista és politikai (ál)vallásos ideológiára szoktatva a nyugati szabadságtól elvágjuk magunkat, illetve helyesebben: elvágnak minket vezetőink. Aki ebben kételkedik, olvasgasson internetes kommenteket, kormánybarát publicistákat, jobbikosokat. Garantáltan illusztrálják azt a koporsószagú ideológiát, amely az illiberális ugaron terjed. Nehéz lesz aztán megszabadulni a szellembe, zsigerbe nevelt ideológiától, a szolgalelkű és tekintélyelvű illiberális belső pandúrtól.
Ez a szöveg áll majd azon a felújított emlékművön, amit az orosz látogatók megkoszorúznak:

„Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért”(1)

Nos, a „nyugati civilizációt végérvényesen elnyelni készülő keleti kolosszus”(Orbán Viktor, 2007. október 23.) (2) úgy tűnik, visszatért. De hát igaz is:

„A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot” (Orbán Viktor, 2007. október 23.) (3)

(1) http://444.hu/2015/02/16/56-ot-ellenforradalomnak-nevezo-frissen-felujitott-emlekhelyet-koszoruz-meg-putyin-budapesten
(2) Orbán Viktor, lásd: http://2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=29
(3) Orbán Viktor, lásd a 2. sz. jegyzetet.

– Avarum Solitudines – azaz: -AS-