Stadion és kereszt

Soltész Miklós államtitkár (2014. óta a KDNP alelnöke) szerint a liberalizmus rombolja a lelket, s ha egy földrész élni akar, akkor a kereszténységre kell építenie”.

A liberálisok azonban nem állnak meg itt, ők „nem tudnak örülni semminek, sem a települések megszépülésének, sem sportcsarnokok épülésének, a legkevésbé pedig annak, ha templomok, egyházi intézmények, iskolák épülnek, újulnak meg”.[1]

Ilyenek tehát a liberálisok Soltész Miklós szerint. Nem kérdéses, hogy ezeket a nézeteket sokan osztják a mai Magyarországon. Az interneten kommentelők között elég gyakran fordított világ tárul elénk: a zsarnokság virtus, a demokrácia satnya, a Nyugat kegyetlenebb mint a szovjetek vagy a nácik voltak, és mindenekelőtt: a liberalizmus a világ problémáinak fő-fő oka, a gonosz origója. Azok akik ezeket a nézeteket általában megfogalmazzák sem a történelmet, sem a politikai rendszereket, sem a külvilágot nem ismerik eléggé. Vannak köztük olyanok is, akik nem ilyen tudatlanok, de valamiféle érdek vezeti őket. (Nem ritkán a Kreml fizeti a munkásságukat.) Mindenesetre kevesen tudnák megmondani mi az a liberalizmus, sőt, magának a szónak az eredetét sem sokan ismerik.

Nem érdekli őket. A probléma az, hogy így egy politikainak szánt vélemény értelmetlenné válik. Milyen liberalizmusra gondolt Soltész? Az amerikai Demokrata párt liberalizmusára? A hazai, gyakran piaci szuperkapitalista, európai-típusú liberalizmusra? Vajon tudja-e, hogy bár a liberálisok mindig is szekularisták voltak, messze nem volt mindőjük ellenséges a kereszténységgel?

Például Tocqueville-t vagy Benjamin Constant-t nehéz lenne megvádolni a jakobinus egyházromboló dühvel. Constant egy helyütt azt írja, ha valaki elutasítja a vallást akkor számára: „A világegyetem élettelen, mulandó, sehová sem tartozó, és elszigetelt nemzedékek tűnnek fel benne hogy szenvedjenek és meghaljanak”.[2]

Bár a liberálisok úgy gondolják hogy a hatalom sosem hozhat törvényt a lelkiismeret szabályozására, azaz nem követelheti meg az egyéntől hogy vallásos legyen, azért nem kell elutasítaniuk a vallást. Az sem igaz, hogy a liberalizmusnak ne volnának értékei, hogy nihilista lenne. Nihilista lett volna a demokráciában és haladásban hívő Dewey, a kereszténységgel szimpatizáló Tocqueville vagy az erkölcsileg rigorózus Kant?

A második világháború utáni liberális demokráciák békét és prosperitást hoztak létre, olyan társadalmakat, ahol lehet vallásos és szabad is az ember. Milyen liberalizmusról beszélünk tehát? Vannak a mai liberális pártoknak, mozgalmaknak túlhajtásai. Ilyen a politikai korrektség néha már-már komikus hajszolása és megváltási ideológiaként kezelése. Ez azonban messze nem valamilyen meghatározatlan liberalizmus műve, hanem pontosan meghatározható személyeké. A liberalizmus általában éppúgy nem erről szól, mint ahogy a kereszténység sem Marburgi Konrád inkvizítori működéséről. Ha tehát kritizálni akarunk, nem alaktalan rémeket kell szókardjainkkal fenyegetnünk, hanem pontosan meg kell határoznunk a kritika tárgyát. Az árnyékboksz csak árnyékboksz: illúzió.

Ami a liberálisok stadionokkal szembeni sajnálatos ellenszenvét illeti, ennek talán van némi köze ahhoz , hogy amúgy lepusztult az ország. A kórházak és iskolák romosak, félig-félig sem működnek, a koszt gyatra, ha nem egyenesen moslék, mindenütt centralizáció, elnyomás és pazarlás. Érthetetlen, hogy egyesek szerint a szükséges nem kell, hogy meglegyen, de ami ezen felül van, az nemzeti, stratégiai érdek. Ahol ugyanis nincs kenyér sem, oda nem kell kaviár. Szerintem ez nem liberális okoskodás, ez paraszti józan ész. Soltész tehát kimondta azt, amit Marie Antoinette sohasem mondott: Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot! Ha nincs iskola, legyen elég a templom vagy a stadion!

A szépülő stadionok árnyékában sem elégedettek a liberálisok, mert oktatást és kórházat szeretnének. Ami pedig a kereszténység erőltetését illeti (itt jegyzem meg, hogy vannak nem keresztény országok is távoli földrészeken, és azért ők is boldogulnak) Immanuel Kant intését érdemes megfontolni:

Ha úgy fordulna egyszer a kereszténység sora, hogy megszűnnék szeretetreméltó lenni […], a tőle való irtózásnak és a vele szemben érzett ellenkezésnek kellene az emberek uralkodó gondolkodásmódjává válnia: és az Antikrisztus […] megkezdené (vélhetőleg félelemre és haszonlesésre alapozott) – igaz, rövid – uralkodását; s azután minthogy a kereszténység általános világvallássá lenni rendeltetett ugyan, ám hogy azzá lehessen, ahhoz a sors kegyét nem nyerte el, morális tekintetben elkövetkeznék minden dolgok (fonák) vége“. [3]

A kereszténység Kant szerint a szeretet és nem a kioktatás, a liberalizmus-üldözés, és a pökhendiség vallása. Hát ebben sem értenek egyet Soltész Miklóssal.

[1] http://hvg.hu/itthon/20160410_Soltesz_Miklos_liberalizmus_rombolja_pusztitja_a_lelkeket

[2] Benjamin Constant: A vallás szabadságáról, in: A régieké és modernek szabadsága, ford. Csepeli Réka, Atlantisz 1997.

[3] Immanuel Kant: Minden dolgok vége, Történetfilozófiai írások. Ford. Mesterházi Miklós. Budapest, 1995, 237–251.

-AS-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*