Pécs: Ellenzéki egyezmény a Bodára tervezett atomtemető ellen

Kedden lakossági  fórumot szervezett az LMP az „atomtemető” és az uránbányászattal kapcsolatos tervek ügyében, a pécsi Művészetek Házában. A meghívás ellenére nem vett rész az eseményen Páva Zsolt pécsi polgármester, és nem jelent meg egyetlen fideszes képviselő sem. Hasonlóképpen visszautasították a meghívást a kutatásokat végző cégek vezetői, mint például a Radioaktív Hulladékot Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.

A telt ház mellett tartott eseményen dr. Keresztes László Lóránt önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket, majd összefoglalta az elmúlt évek eseményeit. Szó esett a két projekt kapcsán lefolytatott korábbi vitákról, megszervezett lakossági fórumokról. Ezt követően ismertette az ügy aktualitásait, ezek közül is elsősorban azt, hogy idén október 2-án elindult az uránbányászati tevékenység környezeti hatásvizsgálati eljárása. Beszámolt arról, hogy Pécs közgyűlésének legutóbbi ülésén a városvezetői többség ismét leszavazta azt az LMP-s javaslatot, amely a fenti két ügyben a város érdekeinek védelmét célozta.

Ezt követően dr. Kóbor József biofizikus, (PTE), sugárvédelmi szakértő, az LMP nukleáris szakszóvivője és az LMP baranyai szervezete elnöke tartott szakmai előadást. Ennek keretében részletesen ismertette a tervezett uránbányászati tevékenységgel kapcsolatos tudnivalókat, elsősorban azt, hogy e tevékenység milyen környezeti hatásokkal járhat. Kóbor is hangsúlyozta, hogy a tervezett bányanyitás jelentős mértékben eltér a korábbi tevékenységtől, és az akkori sokezres foglalkoztatással szemben pusztán pár száz munkahelyet jelentene, jellemzően nem pécsi munkavállalóknak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a tevékenység szöges ellentétben áll Pécs elfogadott stratégiai dokumentumaival, melyek a fenntarthatóság megvalósítását célozzák. Kóbor József részletesen bemutatta a nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos kihívásokat, és nemzetközi tapasztalatokat. Szó esett továbbá a bodai agyagkő formáció kutatásáról, és a hazai tervekről. Az LMP képviselői világossá tették álláspontjukat, miszerint elfogadhatatlannak tartják Pécs, és a környező települések szempontjából ezeket a projekteket, és mindent megtesznek azért, hogy az érintett polgárok dönthessenek ezekben az ügyekben.

Gyimesi Gábor, a Jobbik pécsi elnöke, önkormányzati képviselő, hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli dr. Keresztes képviselő kollégáját, még akkor is ha politikai kérdésekben eltérőek a véleményeik, ámde ebben az ügyben teljesen egyet értenek, és nem kerülheti el, hogy kimondja, ahogy az uránbánya úgy a Bodára tervezett atomhulladék-tároló a lakosság egészségét veszélyezteti, amiről saját maga is meggyőződött, ezért ő és a pécsi Jobbik teljes mértékben támogatja a népszavazást.

Kõvári János, az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) egykori pécsi képviselője az országgyűlésben, pécsi önkormányzati képviselő következett felszólalásra. Ő is hangsúlyozta, hogy ezekben az ügyekben egyetértenek az LMP-vel, és maguk részéről szintén mindent meg fognak tenni a város érdekében.

Dr. Vicze Csilla ügyvéd, az ÖPE egykori önkormányzati képviselője, a Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) szóvivője hangsúlyozta, egyedül csak annak a lehetségessége, hogy a kiégett fűtőelemeket Paksról – Bodára, tehergépkocsival a rendes utakon Pécsen át szállítják, már az is nagymértékben  nyugtalanító.

Ágoston Andrea, a Magyar Liberális Párt pécsi elnöke is felszólalt, majd őt követte

Nagy Erzsébet (NeMecsek Mozgalom), aki szerint, Bogdán László, Cserdi polgármestere, a népszavazásban érdekelt kellene, hogy legyen, ám a személyes meghívása ellenére, nem jelent meg ma a fórumon.

Hohn Krisztina, 2006 óta Mánfa község polgármestere most a harmadik ciklusban, az Új Kezdet (UK) párt alelnöke is felszólalt, aki a város polgárait biztatta arra, hogy határozottan álljanak ki városuk érdekében.

Berkecz Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémia Bizottsága Tér- és Településtudományi Munkabizottságának tagja, az Együtt alelnöke zárta a felszólalások sorát.

A szervezők az esemény végén bejelentették, hogy hamarosan újabb lakossági fórumot szerveznek, és megkezdik azon aktivisták toborzását, akik részt kívánnak venni egy helyi népszavazás során az aláírások gyűjtésében, illetve a kapcsolódó tájékoztatási tevékenységben.

KOMMENTÁR:

Jobbközép jellegű szövetség körvonalazódik legalább egy szakmai kérdésben Pécsett a többségi kormányzó párttal szemben. Körülbelül két évvel ezelőtt számolt be az okpecs portál, hogy Pécsett a teljes ellenzék egy „nagykoalíció”-t hozott létre a kormányzó Fidesz-többség ellen, vö.: http://okpecs.hu/hoppacska-nagykoalicio-alakult-a-fidesz-ellen-pecsen/, 2015/09/21. Ezzel szemben feltűnően hiányoztak a politikai baloldal vezető képviselői minden nukleáris kérdéssel foglalkozó rendezvényről, különösen a legnagyobb baloldali párt, az MSZP képviselője; Dr. Gulyás Emil, aki a független képviselővel, Cserfainé Dr. Kovács Ágnes Ilonával együtt képviseli az EGYÜTT FÓRUM és az MSZP-PM szövetségét. Vö.:  http://pecs.varosatyak.hu. Cserfainé Dr. Kovács egyébként a 2014-es helyi választás óta nem látható semmilyen külső politikai rendezvényen, sem egy fórumon, sem az évente megrendezett  ellenzéki tömegmegmozdulásokon, se Március 15-én, se a Bányásznapon stb. Feltűnő továbbá, hogy ez alkalommal a DK képviselője, Kunszt Márta is távol maradt, aki mint magánember a neMecsek Mozgalom aktív tagjának tartja magát; ugyanígy szembeötlő minden más, a DK-hoz és a baloldali körökhöz tartozó antiatom-aktivista távolmaradása.

Képgaléria

 

 

LMP: Gőzerővel folytatódik a város közelében az „atomtemető”-projekt

The bright future of PécsMa értesültünk az LMP közleményéről:

„A FIDESZ elárulja Pécset!

A várost a csőd szélére juttató, és pártpolitikai irányítás alá helyező FIDESZ újabb ügyekben árulja el Pécset. 8.5 év rombolás után már a jövőnket árusítják ki, amikor kiszolgáltatják Pécset az elfogadhatatlan urán-projekteknek, és nem engedik, hogy a város döntsön a saját jövőjéről. Gőzerővel folytatódik a város közelében az “atomtemető”-projekt, októberben pedig elindult az uránbányászati tevékenység környezeti hatásvizsgálati eljárása. A városvezetés pedig semmit nem tesz Pécs érdekeinek érvényesítéséért.

Csizi Péter fideszes országgyűlési képviselő a városi közgyűlés felhatalmazása nélkül tárgyal a paksi bővítésért felelős miniszterrel azt célozva, hogy Pécs “érdekelt” legyen a projektben. Azt, hogy pontosan mit akar elérni, még Páva Zsolt polgármester sem tudja – konkrét választ ugyanis nem tudott adni Keresztes László Lóránt képviselő erre vonatkozó kérdéseire. Érdemi tájékoztatás nincs, eközben folytatódik az atomtemető-projekt, és új lendületet vett az uránbányászat újraindítását célzó tevékenység.

Pécs gazdaságát új alapokra kell helyezni, a város elfogadott stratégiai dokumentumai szerint, az adottságok, lehetőségek jó kihasználásával. Ezekkel a célokkal minden szempontból ellentétes lenne az, hogy Pécs közelében nagy aktivitású nukleáris-hulladéktárolót építsenek, mind pedig az, hogy a város területét érintően ismét uránbányászatot készítsenek elő. E tevékenységek a környezeti kockázatokon túl, pusztán gazdasági szempontból is súlyos csapást jelentenének Pécsnek.

Az LMP a Közgyűlés októberi ülésén ismét benyújtja javaslatait, a város érdekeinek érvényesítése érdekében. Amennyiben a fideszes többség e javaslatokat újra lesöpri az asztalról, helyi népszavazást fogunk kiharcolni, együttműködésben a város civil szervezeteivel.

Október 24-én pedig újabb lakossági fórumot rendezünk e rendkívül fontos kérdések megvitatására.

Dr. Keresztes László Lóránt,
pécsi önkormányzati képviselő, LMP

Dr. Kóbor József,
megyei elnök, szakszóvivő, LMP”

Uránváros 60 éves

Uránváros látképe a Szőlész dűlőből nézve az 1990-es évek végén. A városrész idén lesz 60 éves. A kép előterében Szentgyörgyvári János, a településért felelős egykori tanácstag (lásd erről bővebben; https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentgyörgyvári_János)
Uránváros látképe a Szőlész dűlőből nézve az 1990-es évek végén. A kép előterében Szentgyörgyvári János, a településért felelős egykori tanácstag

 

Első nyaram Újmecsekalján
1966 nyarán költöztünk Uránvárosba. Most is előttem van az boldog nyár. Hallom a rigók füttyét, a galambok búgását. A fény reggeltől-estig akadálytalanul árad be a négy égtájra nyíló ablakainkon. Nekem az örökmozgó kislánynak a belvárosi házak tűzfalai által bezárt kis udvar után nagy örömet jelentett a háztömbök közötti játszóterek, a szépen gondozott parkok, tágasan elnyúló ligetek korlátlan szabadsága, ahol mindig akadt pár gyerek, akikkel futkosni, bújócskázni, labdázni  vagy éppen fára mászni lehetett, bár az új ültetvények között kevés tekintélyes megmászható fa akadt. Ám a házunk közelében éppen akkor bontotta virágait egy hársfa, édes illata reggel-este bekúszott szobánkba.

Uránváros, játszótér (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye 1968-ból
Uránváros, játszótér (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye 1968-ból)
Uránváros, Pollack Mihály utca 1968-ban
Uránváros, Pollack Mihály utca 1968-ban

Akkoriban autó nemigen járt az utcánkban – a szerintünk – a városrész legszebb utcájában, a Pollack Mihály utcában. Jó, ha háztömbönként egy-egy család rendelkezett gépjárművel, így nem kellett tartani balesettől.

Uránváros, Pollack Mihály utca 1969-ben
Uránváros, Pollack Mihály utcai parkrészlet 1969-ben

Annál inkább lehetett félni a napi rendszerességgel megjelenő parkőrtől. Szemetet szedett, bár nemigen volt, mit, mert mi tulajdonképpen nem szemeteltünk; és megintett, ha a pázsiton játszottunk, ámbár a szépen gondozott pázsitfűre is csak nagyon ritkán, titokban léptünk. Elég helyünk volt enélkül is az „őrjöngés”re.

A 6-os út sem készült ekkor még el, de nyomvonalát már kitűzték. Egyik szakasza éppen a házunk előtt vezetett tova, és olyan szépen zöldellt rajta a fű, hogy azt kár lett volna nem használatba venni. Ezért egy egykori futball-edző a földszintről, két kiszuperált kaput helyezett el két végére, majd fölrajzolták a pályához szükséges vonaljeleket, és indulhatott a labdajáték.

Uránváros, a 6-os út nyomvonala 1971-ben, még gyerekek játszóhelye
Uránváros, a 6-os út nyomvonala 1971-ben, még gyerekek játszóhelye
Uránváros, a 6-os út egyik szakasza 1998-ban, már 23 éve használatban
Uránváros, a 6-os út egyik szakasza 1998-ban, már 23 éve használatban

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha zenefoszlányok szűrődtek ki az alagsor egyik közös tárolójából, amikor a lépcsőházba léptem, rögtön lefutottam a lépcsőn, és benéztem a nevezetes kis helyiségbe. A friss meszeléstől még annak is inkább új, mint pinceszaga volt. A zenészek, tizenhat év körüli fiúk, bátyám és barátai, saját maguk által fából összeeszkábált gitáron, és hasonlóan készült dobon játszottak saját örömükre. Emlékszem, leggyakrabban az I Can’t Get No Satisfaction-t ismételgették. Azaz a Rolling Stones zenekar egy évvel korábban, 1965-ben született I Can’t Get No Satisfaction dalát gyakorolták napokon át kiapadhatatlan lelkesedéssel és teljes hangerővel a pince fölött lakók nagy „örömére”.

Nagybátyám, aki korábban a bányában működött orvosként, szintén itt lakott a városrészben, mégpedig közelünkben az akkor 39-es dandár útnak nevezett Nendtvich Andor úton. Három kislánya volt, mind fiatalabb nálam; a legidősebb unokahúgom csak fél évvel, a középső három, illetve a harmadik hét évvel született később, mint én. A korkülönbség nem okozott gondot, sokat játszottunk. Lényegében együtt nőttünk föl. Csak át kellett mennem a tervezett 6-os út túloldalára, majd ott a házak közötti park kis sétányán haladtam pár métert, és máris náluk voltam. Vagy ők látogattak meg ugyanezen az útvonalon  visszafelé haladva.

Szomszédságukban állt a nevezetes Olympia-étterem. Ezen a nyáron leginkább a sátortetős fagylaltozója érdekelt minket, ahol gyakori látogatóként teszteltük az aznapi fagylaltterméket.

Édesanyám (balról a negyedik, szürkés ruhában) és kollégái pedagógus napon az Olympia étterem bejáratánál, 1965-ben. Az Olympia komplexum Gádoros Lajos építész által tervezett, 1958-60 között épült, szocreál elemekkel díszített modern stílusú étterem és cukrászda volt. A szobor Borsos Miklós alkotása
Édesanyám (balról a negyedik, szürkés ruhában) és kollégái pedagógus napon az Olympia-étterem bejáratánál, 1965-ben. Az Olympia komplexum Gádoros Lajos építész által tervezett, 1958-60 között épült, szocreál elemekkel díszített modern stílusú étterem és cukrászda volt. A szobor Borsos Miklós alkotása

Éppen csak enni és aludni mentem föl a lakásba, mint a többiek. Gyönyörű nyarunkat még az egyre közeledő iskolakezdés sem ronthatta el, mert nem volt még meg az iskola, ami elkezdődhetett volna. Augusztus vége felé, azért némi kárörvendő érdeklődéssel naponta elment a gyerekbanda megnézni a 10 perc járásra folyó építkezést, vajon felépül-e az intézmény szeptemberre. Mindig megállapítottuk, hogy nem valószínű.

Pedig elkészült. Szeptembertől az erősen mész- és újszagú termekben mégiscsak megindult az oktatás.

Az egykori Acsády Ignác úti általános Iskola ( Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969) Jelenleg bővítés és felújítás után az Országos Horvát Önkormányzat által fenntartott többcélú közoktatási intézményként, mint a "Miroslav Krleza" Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium működik
Az egykori Acsády Ignác úti Általános Iskola (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969) Jelenleg bővítés és felújítás után az Országos Horvát Önkormányzat által fenntartott többcélú közoktatási intézményként, mint a “Miroslav Krleza” Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium működik
Az egykori Acsády Ignác úti általános Iskola folyosója (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969)
Az egykori Acsády Ignác úti Általános Iskola folyosója (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969)

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a fák velem együtt nőttek, korosodtak; a házak friss vakolata megkopott, lemállott, már kétszer is felújításra szorult. Sok minden változott. Hihetetlenül megnőtt a forgalom, az utcákon egymás hegyén-hátán parkolnak az autók, a főúton percenként kamionok, teherautók dübörögnek át. Több  lakó elköltözött, ki más városrészbe, ki a temetőbe; lassan már alig akad itt ismerősünk. Pár éve én sem lakom itt. De azért időnként még arra járunk, és én még mindig mindent olyan szépnek látok, mint azon az első hársillatú nyáron.

Uránváros, az árnyas Pollack Mihály utca 1994 nyarán
Uránváros, az árnyas Pollack Mihály utca 1994 nyarán

 

Történeti kitekintés
Pécs nyugati városrésze Uránváros (régebbi nevén Újmecsekalja) megszületése a magyarországi uránbányászattal függ össze. Az uránérc kitermelése ugyanis egy, 1955. július 1-i minisztertanácsi rendelettel indult Kővágószőlős közelében. Először Bauxitbánya Vállalat fedőnéven, hiszen az uránbánya akkoriban fontos katonai objektumnak is számított. 1957-től már nyíltan lehetett vállalni az üzemet, melyet ettől kezdve Pécsi Uránércbánya Vállalat-nak neveztek el. A bánya dolgozói, valamint családjuk, hozzátartozójuk számára a közelben, Pécs nyugati határában álmodtak meg egy modern városrészt, melynek tervezését Dénesy Ödön tervei alapján a bányanyitással egyidőben elkezdték, hivatalosan azonban az első lakásokat csak a következő évben, 1956. október 23-án adták át.

A kiválasztott terület lényegében üres volt. Részben a Szigeti külváros legelőjeként, részben katonai gyakorlótérként szolgált és repülőtér volt. Uránvárosban, melyet Újmecsekaljának neveztek a 60-as – 80-as években, rohamtempóban épültek a házak. Az 1970-es évek közepéig 7350 lakást adtak át. Ekkor már felkapták a városrészt, nemcsak bányászok, hanem az értelmiségiek, tanácsi vezetők, tehetős középosztálybeliek is előszeretettel költöztek az itt felajánlott tanácsi vagy szövetkezeti lakásokba.

A lakásépítés üteme még így is elmaradt az igényektől. A lakáshoz nem jutottak, illetve a lakásra nem jogosultak, vagy városban letelepedni nem szándékozók részére 1960-ban elkészült a három épületből, azokat összekötő folyósokból és az étteremből álló 800 fős Ércbányász Munkásszálló. A bányabezárást követően a munkásszálló is megszűnt. A K-i épület középiskolai kollégiummá lett átalakítva a többi rész Hotel LATERUM néven Konferencia és Wellness Hotelként üzemel.

Uránváros, a munkásszálló keleti része, 1968-ban
Uránváros, az Ércbányász Munkásszálló keleti része, 1968-ban
Uránváros, a munkásszálló középső és nyugati részének fele, Kiss Magdolna rajza 1971-ből
Uránváros, az Ércbányász Munkásszálló középső és nyugati részének kétharmada, Kiss Magdolna vázlata 1971-ből

 

 

 

 

 

 

 

Az uránbányát, mivel veszteséges volt, egy 1989-es rendelettel bezárták, illetve ekkortól rekultivációs munkálatok folytak környezetében, melyek még biztosítottak sokak számára munkát.

A városrészt, mely ma is több tízezer lakost számlál, már nem jellemzi sem a korábbi arculat, sem a korábbi – bár látszólagos volt – virágzó állapot, ami a bányászati időkben meghatározta. Most inkább az egyetemek közelsége, az itt kialakított kollégiumok nyomják rá bélyegüket a lakónegyedre.

Uránváros, a régi munkásszálló új tetőt kapott és kollégiumként működik, 1998
Uránváros, a régi Ércbányász Munkásszálló K épülete új tetőt kapott és új funkciót, kollégiumként működik, fotó: Kiss Magdolna, 1998

Provincia

 

Források:

E jeles alkalomból ajánljuk ezt a két nagyon érdekes videót, a városrész kiépülésének üteméről;  https://www.youtube.com/watch?v=AiORIwEwy1I; https://www.youtube.com/watch?v=DULrx0ByYR4

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1n%C3%A9rcb%C3%A1ny%C3%A1szat_Magyarorsz%C3%A1gon

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1nv%C3%A1ros_(P%C3%A9cs)

http://www.pecstortenete.hu/index.php/component/content/article/109-psz2001-3/454-sallay-arpad-az-uranerc-banyaszat-szerepe-pecs-20-szazadi-fejlodeseben

http://muemlekem.hu/muemlek?id=11961

http://regipecs.blog.hu/2015/09/19/hatos_fout_a_belvarosban

http://regipecs.blog.hu/2015/09/26/hatos_fout_a_belvarosban_852

http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/keptelenseg-volt-az-egyenes-6-os-megepitese/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentgyörgyvári_János

Szemán István (1955-2016)

Szemán István (1955-2016)
Szemán István (1955-2016)

Az uránbányát ellenző facebook csoportban ismerkedtünk meg Szemán Istvánnal. Először, mint hűséges vitapartnerek kerültünk szembe egymással. Ha én írtam valamit, István rögtön vitatta, ha ő kezdett bele egy témába, én próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Időnként csodálkoztam is; ugyan mit keres az uránt-ellenzők között, aki ilyen szorgalmasan védelmezi a bányászatot és a hagyományos energiahordozókat. Lassanként azonban megismertem bányászmúltját, és rájöttem, ha szembefordul  vele, akkor megtagadja azt is, ami szép volt – a bányászok között mindig is meglévő összetartást, a szolidaritást, az egymásra figyelést, az egymásra utaltságukat az életveszélyes munkakörülmények miatt és végül a fiatalságuk nosztalgikus emlékét.  Megértettem, hogy minderre nem ad alternatívát a nap, szél és egyéb megújuló energia utópisztikusnak tűnő modellje.

Miután ezt beláttam, másként kezdtem érvelni. Vitáink kifinomultak, és a szembenállásból lassan egymás felé közeledtünk. Annak ellenére, hogy sok dologban megmaradtak eltérő nézeteink, tiszteletben tartottuk különbözőségünket.

A virtuális ismeretségünk ekkor már személyes ismeretségre váltott, találkoztunk ugyanis más jellegű rendezvényeken, akciókon, és továbbra is megtisztelő figyelemmel kísértük egymás tevékenységét.

Ezzel a könyörtelen hírrel azonban mindennek vége szakadt. Vasárnap délután olvastam ezt, a facebook oldalon megosztott gyászjelentést:

„Szomorú szívvel tudatjuk, hogy István szíve hajnali 3 óra 30 perckor megszűnt dobogni többé. Elvesztette utolsó nagy harcát ebben a földi világban. De, ahogy életében is folyton azon dolgozott, hogyan tud segíteni másokon és a világon még távozásában is egy utolsó segítséget adott. Ezzel ma hajnalban három ismeretlen embernek ajándékozott életet, akik neki köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre és gyógyulásra.”

Igen, ilyen embernek ismertem meg Szemán István, akitől most e földi létben búcsúzni kell. Ám a búcsúzás szomorúságát enyhítheti az a tény, hogy őrá, aki még halála után is segíteni kívánt embertársain, és aki olyan meggyőződéssel, olyan állhatatosan kereste az igazságot, az Igazság fénye most már teljes valójában ráragyog.

Provincia

Részletek Szemán István utolsó internetes bejegyzéseiből:

2016. augusztus 17., 21:49
2016. augusztus 17 napjának tanulsága: Miért nem lesz itt változás szeretett hazánkban! A többségnek ez az álomvilág ennek a gyáva népnek már nincs hazája. Itt már akár a saját hóhérukat is megválasztják, megválasztathatják Miniszterelnöküknek. Ez az igazság gyáva nyulak szaremberek, semmirekellő, hitehagyott népség lettünk, még az mellett sem merünk kiállni, megvédeni, aki ki mer állni, mer szólni az igaza mellett. Csak sajnáljuk azt is sunyiban, meg ne tudják […] Hányszor találkozik egy átlag választó 4 év alatt a az ország vezetőivel, képviselőivel átlagban, hogy esetleg elmondja mi nyomja szívét? Van akivel egyszer köszönés szintjén, van akivel ez a több, egyszer sem. Persze ha nem jár a kényszerrel felturbósított helyekre biodíszletnek, már pedig nem járnak,mert minek. Nem is tudom miért nem fogadnak fel munkanélkülit diákot, lecsúszott, legatyásodott embereket, pénzért 1000-2000 FT-ért, statisztának mint a nemzeti ünnepen az országgyűlés, vagy a nemzeti múzeum előtt. Ez a véleményem és ez nem fog változni előreláthatólag egy ideig, csak ha az egész dől. Tudom, ennek sincs értelme hogy ezt leírtam, mert kit hat meg. A sok buta együgyű egeret meg úgysem lehet meggyőzni, hogy a macska nem a jótevője barátja, hanem ő az aki vadászik rá és megeszi. Itt van előttünk, nap mint nap a példa. A macskák jóllakottan elnyúlva heverésznek a napon az egerek meg cincognak és őrülnek hogy nem ők az áldozatok, ma még. És holnap? …

2016.08.03., 12:31
Ez a megnyomorított NÉP AKIT RENDSZERVÁLTÁS ÓTA az összes kormány CSAK A NADRÁGSZÍJ MEGHÚZÁSÁRA kényszerített, AKI csak várt és várt arra, hogy végre értelme legyen a munkájának, az életének, mostanra besokallt, és azt kiáltja ELÉG VOLT !