Rekviem egy ismeretlen ismerősért

Először hárman foglalták el a Spar elé kihelyezett két pad egyikét. Két viseltes öltözetű férfi és egy nő. Időnként körbejárt köztük egy-egy borosüveg, mindenki húzott belőle 1-2 kortyot. Ettől vidámabbak lettek, de sohasem látszottak részegnek.

Bevásárlás után a maradék aprópénzt szétosztottam köztük. Nem jártam rendszeresen ide vásárolni. Néha több hét is kimaradt, de ha mentem, mindig kaptak valamit. Volt, hogy banánt, narancsot, almát vettem nekik a zöldségesnél, vagy ásványvizet. Legtöbbször azonban csak aprót adtam, végül is az ő dolguk, mire költik. Ha italra, akkor arra. Ugyan mi más öröme lehet, a nap mint nap az utcán ücsörgő, vagy kóborló, feltehetően hajléktalannak.

Egy idő után eltűnt a két pad a bolt elől. Ezért nagyon haragudtam, mert az egyik többnyire szabadon maradt, még a három állandó padfoglaló ellenére is, ilyenkor letettem ide a szatyromat, amíg kivettem a pénztárcát, vagy én magam is a padon ülve kényelmesen rendeztem el a vásárolt árut. Most már az emberek is vagy a földön ültek, jó időben a füves részen kinyújtott lábakkal, vagy télen az üzlet melletti betonpadkán. Nekik még rosszabb volt, de senki sem törődött velük.

Nem sokra rá eltűnt a nő is közülük. Gondoltam, talán ma nem jött a térre, vagy csak elment valamiért, valahová; bár az ő részét is előkészítettem a pénzosztásnál, mégis megérdeklődtem, hol van.

– Ma csak ketten vannak? Hol van a harmadik, az asszony, aki szintén itt szokott lenni.

– Meghalt, az én élettársam volt – válaszolt a sovány, hosszú szakállú férfi.

– Fogadja részvétemet. Mi történt vele?

– Szeretett inni, és a mája fölmondta a szolgálatot. Mire kijött a mentő, már nem lehetett megmenteni, addigra meghalt.

Ekkor tudtam meg, hogy a sovány férfi lakik valahol, a város szélén egy fából összetákolt kalyibában.

– Együtt laktak mind a hárman? – faggattam tovább, próbáltam a másikat, a kissé köpcösebbet is szóra bírni.

– Nem, csak mi ketten az élettársammal laktunk ott – válaszolt megint a sovány, szakállas.

– Én itt vagyok mindig, télen-nyáron éjszaka is. Ha nagyon hideg van, bemegyek a melegedőbe, valamelyik szállásra – szólalt meg végre a köpcös.

A jég megtört. Az eddigi közömbös pénzosztás egyszerre tapogatózó közeledéssé változott.

– De régen nem láttuk – fogadtak, ha pár héten át elmaradtunk a Sparból.

Amikor pedig vállalták, hogy a „kerékpáromra is felügyelnek, amíg bemegyek a boltba, ne lakatoljam le”, már ismerősként beszélgettünk. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. A köpcösebb lassan beavatott élettörténetének egy részébe is. A sovány nem volt ennyire kitárulkozó, ám egyik alkalommal, amikor a jól telepakolt kosaramat akartam fölemelni, és elvinni az autóig, kikapta a kezemből.

– Nehéz ez magának, hagyja majd segítek.

Legközelebb nevetős örömmel köszöntöttek. A sovány rögtön kiragadta kezemből a kosarat, és kért is már valamit. Ha tudnék neki egy hivatalos papírt kitölteni.

Megint eltelt hosszabb idő, mire újra ehhez a Sparhoz kanyarodott autónk.

A köpcös szép új télies öltözetben egyedül üldögélt. Kezében egy ugyancsak új bot, lehajtott fejjel azt húzogatta előre-hátra a kövezeten, láthatóan unatkozott, és csak akkor nézett fel, amikor ráköszöntem.

– Milyen régen nem láttam! – mondta ekkor barátságosan.

– Igen, úgy alakult, hogy mostanában nem jöttünk erre, máshol vásároltunk.

– Hol van a kollégája? – kérdeztem, miközben kikészítettem 200 forint aprót.

Egy_ember_a_Spar_elott9078_600x797canvas
Egy autó halálra gázolta – R.I.P.

– Meghalt – válaszolta.

A válasza annyira váratlanul ért, hogy le kellett ereszkednem melléje a padkára – oda, ahol két éve még hárman ücsörögtek békés egyetértésben.

– Mi volt a baja, nem látszott betegnek? – szólaltam meg végre.

– Autó ütötte el.

– Autó?… Hogyan?…

– Nem ismerem a részleteket, én ezen a télen három hónapig börtönben voltam szabálysértés miatt. Azt tudom, hogy szeretett inni, gondolom túl sokat ivott azon az estén, és nem vette észre az autót, az pedig halálra gázolta. Persze némelyik autós úgy hajt, mint az őrült…

Némán hallgattam, és valami tehetetlen szomorúsággal csak ültem azon a hideg kövön, pontosan ott, ahol ő, a soványabb szokott azelőtt.

*

Ezek az emberek olyanok, mint a vadvirágok, szinte észrevétlen kihajtanak, és bármilyen szépek is, a legtöbben csak áttaposnak rajtuk, fölösleges gyomnak tekintve őket. Az sem tűnik föl többnyire, ha egy-egy kiszárad közülük, hiszen van helyettük másik. Azért vigasztaló, hogy a vadvirágoknak is megvan a maguk feladata a Földön.

Provincia

Szolidaritás Éjszakája Pécsett – Képek

20151218_Szolidaritas_Ejszakaja_9858cut.jpg
Krumpligulyás lesz!

Pénteken, 2015.12.18-án a “Pécsi Hajléktalan Érdekvédelmi Csoport” az budapesti “A Város Mindenkié” csoport közreműködésével elindult egyik első nyilvános eseményét Pécsett, a Memi Pasa Fürdőben rendezett (Ferencesek utcája) “Szolidaritás Éjszakája”: Beszédek, információs kiadványok, élő könyvtár, közös vacsora, jó hangulatban. Idézünk a szervezők felhívásából:

“Magyarországon egyre szélesebb rétegeket érintő lakhatási válság van, és egyre kevesebbeknek adatik meg a méltó megélhetés lehetősége. Milliók élnek eladósodva, túlzsúfolt vagy egészségtelen lakásban, kilakoltatás által fenyegetve, szegregált telepen vagy hajléktalanszállón. Pécsett a hajléktalanok száma megközelíti az ezer főt és közülük csak minden harmadik lakik szállón. Ráadásul Pécs nagy részén büntethetik is a fedél nélkül élő embereket. Ebből a helyzetből pedig egyedül, segítség és támogatás nélkül kitörni szinte lehetetlen.
Nem feledkezhetünk meg azokról, akik a decemberi hideget a hideg utcán, vagy a fűtetlen otthonukban kell, hogy átvészeljék!
Várunk mindenkit meleg étellel, forró teával a Szolidaritás Éjszakáján!
Várunk benneteket az közös gyertyagyújtásra, megemlékezve a tél idején, meleg otthont nélkülözve meghalt embertársainkra!

Az összejövetelt érintettekből és barátaikból álló pécsi hajléktalan érdekvédelmi csoport szervezi.

AMIRE SZÁMÍTHATSZ, ÉS AMIBEN SEGÍTHETSZ:

15 órától 18 óráig: Lehetőséged lesz meginni egy teát és beszélgetni lakásszegénységben élőkkel, hajléktalanokkal, társadalmilag kirekesztett, vagy lenézett csoportok tagjaival. Az “Élő Könyvtár” keretein belül akár személyes beszélgetésre is vállalkozhatsz egy-egy érintettel, akik őszintén mesélnek életükről.
18 órakor: Megemlékezést tartunk és gyertyát gyújtunk. Beszédeket hallgathatsz meg az érintettektől és támogatóiktól.

Utána vacsora, forró tea, élőzene a Memi pasa fürdőjében.

Nyitunk egy „adok-kapok” listát, amelyen konkrét szükségletekhez várjuk a felajánlásokat. Ezt a dokumentumot később is lesz lehetőséged követni és felajánlásaidat megtenni.
Megismerkedhetsz szolidáris emberekkel, akik akár segítőként dolgoznak, akár csak keresik a módját, hogyan támogathatnák a rászorulókat.
Megismerkedhetsz velünk, akik most összefogva úgy döntöttünk, kiállunk a jogainkért és küzdeni fogunk értük.
Információkat kaphatsz a hajléktalanokat érintő problémákról, az őket kriminalizáló rendeletekről, az elhibázott lakáspolitikáról és az állami segítségnyújtás, illetve a hajléktalan ellátás ellentmondásairól.

JELENLÉTEDDEL KIFEJEZED A SZOLIDARITÁSODAT ÉS MEGERŐSÍTÉST ADHATSZ A RÁSZORULÓKNAK, HOGY NINCSENEK MAGUKRA HAGYVA!

Érdeklődni lehet a következő telefonszámon: 06-30/643-87-59.”

 

A képgalériahez

…aki 500-1000 forinttal támogatni tudná

A történet vége:

Orsós Sándor a lakása ajtaja előtt, jobbra a falon látható a villanyóra
Orsós Sándor a lakása ajtaja előtt, jobbra a falon látható a villanyóra

Örömmel adjuk minden kedves Adományozó és Segítő tudtára, hogy Orsós Sándornak végre van villanya! Augusztus végére az E.on fölszerelte a kártyás mérőórát. A képen Sándor a lakása ajtaja előtt áll, és a pótoszlopra mutat (ennek felállítása okozta a késlekedést), jobbra tőle látható a mérőóra. Még egyszer köszönjük a támogatást és a segítséget!

 

Egy évvel ezelőtt:

In medias res: Bárki, aki 500-1000 forinttal támogatni tudná egyik embertársunkat, hogy villanya lehessen neki is, kérjük utalja el erre a számlára a pénzt: Orsós Sándor, Szigetvári Takarék, Pécs, Páfrány u. 2/A.
Számlaszám: 50800104-15495457
 A megjegyzés rovatba ezt kérjük beírni: adomány villanybeköttetésre

Miről is van szó?
Valamikor 16 évvel ezelőtt találkoztam Sándorral. A kukánk mellett állt, és egy paplant próbált begyömöszölni egy reklámszatyorba. Ránéztem, ezért megszólított.
– Ugyan, segítsen már ezt a paplant ebbe a szatyorba betenni.
Annyira meglepett a közvetlen hang, hogy minden további gondolkodás nélkül melléguggoltam, és most már ketten küszködtünk a selymes, ezért jobbra-balra csúszkáló takaróval. A mellettünk elhaladók meglepve pillantottak rám, aki a “kukázáshoz” képest túlzottan jól öltözött voltam. Kezdtem élvezni a szituációt. Szeretem a polgárpukkasztó helyzeteket.
A közös élményből ismeretség, majd rendszeres találkozás lett. Később a házunk építkezésénél is beszerveztem Sándort a vállalkozónkhoz, mindkettejük megelégedésére. Most már betegsége miatt nem tud dolgozni, de azért rendszeresen látogat minket. Hivatalos ügyeit szoktuk intézni, ami szinte havonta egyszeri találkozást jelent, kávézással egybekötve. Ilyenkor asztalunkhoz ültetjük. Karácsonykor, húsvétkor hegedűvel érkezik, és házi koncertet ad, kis zsebpénzt, süteményt kap érte. Szinte sohasem jön üres kézzel. Hol a kutyának hoz egy szatyornyi szőrjátékot, amiket nyilván máshol adnak neki. Nekünk pedig “régiséget”; kis bögréket, fából készült apró tárgyakat, lepusztult hangszereket ajándékoz (valaha hegedültem én is), már egész zenekart el tudunk látni velük.

Ez az ismerősünk nem hajléktalan, de: 28500,-Ft segélyből él egyedül (a rokkant nyugdíját eltörölték) egy komfort nélküli önkormányzati lakásban, egy szoba, előtér, WC az udvaron, “fapados” – itt Pécs városában, közel a belvároshoz. 2012-ben tanácsunk ellenére, lemondta az E.on-nál a villanyát, mert nem tudta volna kigazdálkodni, pedig nem iszik, nem szórja fölöslegesen a pénzét. De diabéteszes, és az étkezése nem túl egyszerű, és nem is olcsó. Valójában becsületesen járt el, nem akart egy szolgáltatást élvezni ellenszolgáltatás nélkül, nem akart adósságot fölhalmozni.
Most az ún. kártyás-mérőt tudná fizetni. De ebben a farkasvilágban a jó szándékot háromszoros rosszal viszonozzák. Az újra-bekötéshez a cég ugyanis szabványosítást kér, melyet csak minősített villanyszerelő végezhet, melynek költsége először 150.000,-Ft volt. Ismerősünk már kért támogatást a szociális osztálynál, az E.on-nál, a Holdingnál, az Önkormányzat lakásfenntartó csoportjánál. Mindenhonnét üres kézzel és “további sikeres ügyintézést” – jókívánságokkal küldték el. Három éve villany nélkül él, mert egyszer jó szándékkal, de butaságot csinált.
Az ügy, köszönhetően a „Kezet Nyújtva Egyesület”-nek, jó irányt vett. Sikerült kb. 100.000,-Ft-ra lecsökkenteni a villanybekötési költségeket. Ismerősünknek még ez is elképzelhetetlen önerőből.

DSCN9803_kl
Az Egyesülettel tanácskozunk a segítségnyújtás lehetőségein. Mögöttünk Sándor kis szobája, a második ablak mögött. Fotó: Matthias H. Rauert

 

 

Provincia

 

 

 

 


Update

A villany-visszaköttetési akció szépen halad előre. 2016. március 20-án (vasárnap) egy Ausztriában dolgozó hölgy tett az összegyűjtött 70ezer Ft-hoz még 10 ezer forintot! Így összesen 80.000 ezer forintot vett át a Kezet Nyújtva Egyesület Sándortól! A hiányzó húszezer forintot az egyesület teszi hozzá, hogy hétfőtől (március 21.) végre elkezdődjenek a bekötési munkálatok.

A gyűjtőszámla mindenesetre még él a bankban (kaptunk ígéretet másoktól is, hogy gyűjtenek) a visszaköttetés során esetlegesen fellépő többletköltségekre is számítva.

Hálás köszönet minden adakozónak!

Videók az eseményről:

http://rtl.hu/rtlklub/hirek/ausztriabol-erkezett-a-segitseg

Iszlamisták veszélyeztetik a keresztényeket a német menekülttáborokban…

a fanatikus muszlimok még halállal is fenyegetik őket.

„Az iráni titkosszolgálat elől menekültem, mert azt hittem, Németországban végre szabadon gyakorolhatom vallásomat.” – mondja Said, aki Brandenburgnál lakik egy menekülttáborban, ahol főleg fanatikus hitű szunnita muszlimok élnek vele együtt.

“Már hajnalban fölvernek engem a Ramadán idején és azt mondják, addig kell ennem, mielőtt a nap felkel. Ha ezt megtagadom, azt mondják, hogy én ,kuffar’, egy hitetlen vagyok. És halállal fenyegetnek. Hívtam a biztonsági őröket. De nem érdekelte őket a problémám. Azok is mind muszlimok” – mondja Said.

Az evangélikus Gottfried Martens lelkész arról beszél, hogy kb. 600 afgán és iráni menekült tartozik a közösségébe, akik többségét ő keresztelte meg. Szinte mindegyikük nagy gondokkal küszködik a menekültszálláson. A fanatikus muszlimok azt tartják: „Ahol mi vagyunk, ott a saria, a mi törvényünk uralkodik.” A konyhában például nem készíthetik el a keresztények az ételüket, mert nem tartják be az iszlám vallási szokásait. Nem egyszer kérdezik tőle, a lelkésztől a keresztény irániak: “Mi lesz, ha ezek a muszlimok elhagyják a tábort? Mi keresztények már Németországban is bujkálhatunk előlük?”

A fanatikusok úgy viselkednek, mint az IS-gyilkosok

Egy másik menekülttáborban algériai menedékkérők megtámadtak egy keresztény eritreait és várandós feleségét. Egyikük egy üveggel ütötte meg az eritreait.

Egy fiatal szír arra gyanakszik, hogy IS-tagok is lehetnek köztük. „Koránverseket kiáltoznak, melyeket az IS kiáltoz, mielőtt az embereket lefejezik” – mondja.

Drámai a helyzete egy iraki keresztény családnak. A bajor Freisingben, az ottani menekülttáborban sem volt maradásuk, mert szíriai iszlamisták megverték, és fenyegették őket, hogy “mindannyiukat megölik, és megisszák a vérüket”. A család úgy élt a menekülttábori szobájukban, mint a fogoly. Ezért visszatértek mind Irakba, de ott sem maradhatnak…

Különösen veszélyes helyzetben vannak az egyedül menekülő nők. Egy másik menekülttáborban egy szír muszlim egy fiatal szír nőt molesztált azzal, miért nem böjtöl a Ramadán idején.  Ezért szinte el sem meri hagyni a szobáját. Vele videót készítettek, ám az arcát nem vállalta.

A probléma nagy. További konfliktussal kell számolni a menekültek különböző vallási csoportjai között. Ezért a menekültekkel foglalkozó segítők, szakértők arra gondolnak, hogy a menekülteket vallásuk szerint külön kellene választani, helyenként ezt már meg is tették, bár ez sem lehet hosszú távú megoldás.

„Meg kell szabadulnunk attól az illúziótól, hogy mindazok, akik ide érkeznek, emberi jogi aktivisták.”

Max Klingberg menekültszakértő, Internationale Gesellschaft für Menschenrechte.

Simon Jacob az Orientalischen Christen Központi Tanácsának tagja a német vezérelv megfogalmazását javasolja, amelyben a demokrácia alapvető értékei vannak leírva: Vallásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Férfiak, nők közötti egyenlőség. „Szükséges, hogy a menekülteknek legyen tájékozódási pontjuk, és ők maguk is tudjanak ennek segítségével elkülönülni a szélsőségesektől” – mondja Jacob.

Klaus J. Bade,  neves migráció kutató és történész az integráció érdekében ugyancsak erős példaképet követel, amivel a németek és a menekültek is azonosulni tudnak, illetve amivel azonosulniuk kell. Az integrációs tanfolyamokon pedig olyan tájékozódási segítségre van szükségük szerinte, melyek igazodnak a mindenkori származási országhoz.

Konklúzió:

A vallási ellentéteket, az eltérő szokásokat importálják a menekültek.

“Természetesen, a menekültek magukkal hozzák konfliktus-tapasztalataikat is, olyanokat, mint ami például a síiták és szunniták vagy keresztények és a muzulmánok között fennáll” (Klaus J. Bade)

Az együttélést még nehezebbé teszi, hogy kis helyre vannak bezsúfolva. Az integrációhoz szinte alig kapnak külső segítséget. Az áhított szabadság helyett a menekülttábor börtönébe vannak zárva.

Ráadásul még ők a szerencsések, akiknek legalább jut hely a szállásokon. Sokan az utcákon, a parkokban kénytelenek meghúzni magukat. Kapnak ugyan szállásutalványt, de ezt a magán szállásadók nem fogadják el. Mivel a legtöbben nem tudnak németül, így munkát sem vállalhatnak. Se egészségügyi ellátásra, se háromszori étkezésre nem számíthatnak. Örülnek, ha a segítőszolgálattól naponta egyszer kapnak meleg ételt. Rá kell jönniük, hogy  a német valóság nem azonos azzal, amiről álmodoztak.

További ezrek várakoznak Európa határainál, hogy eljussanak álmaik földjére.

Forrás:

http://www.welt.de/politik/deutschland/article146919471/Islamisten-bedrohen-Christen-in-Fluechtlingsheimen.html

http://www.welt.de/videos/article146430978/Diese-Aengste-haben-junge-Frauen-in-Fluechtlingsheimen.html

http://www.n24.de/n24/Mediathek/videos/d/7156540/-ich-habe-mir-deutschland-anders-vorgestellt-.html