A Biblia szerint Isten, miután megteremtette az embert, neki és utódainak birtokba adta a Földet annak minden teremtményével együtt.
„és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Móz1,28.)
Ez a birtoklás azonban felelősséggel jár.
„Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít.” (1Kor10.23.)
Szent Pál szavait most már a bőrünkön érezzük, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált a „klímaváltozás” szó értelme. Pedig Isten többször is mellékelt „használati utasítást” a földi javak megfelelő élvezetéhez. Tekintsük át vázlatosan ezeket.
Biodiverzitás / a természet értékeinek védelme, isteni gondoskodás
Ahogy Isten gondot visel az ég madaraira, a mező vadvirágaira, úgy nekünk is tiszteletben kell tartanunk létüket, mert minden élőlénynek megvan a maga helye és feladata a Földön.
„Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! ”(Lk12,6-7.)
„Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket […] Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.” (Mt 6,26., 28-29.)
Biogazdálkodás/biodiverzitás
Az alábbi részlet elsősorban ugyancsak szimbolikus értelmű, de most konkrét jelentését vesszük figyelembe. A haszonnövények termelésekor bizonyos esetekben jobb kímélni a haszontalan gyomokat is, ezért óvatosan kell a gyomirtás végezni, vagy teljesen le kell mondani róla.
„Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is… A szolgák erre ezt mondták: »Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük? « Ő azonban ezt mondta: »Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig!« Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: ’Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!’” (Mt13,26-30.)
A Föld víz- és nyersanyagkészletének helyes használata
Mindent szabad, de nem minden válik javunkra. Mindent szabad, de nem mindegy, hogy a Föld kincseit hogyan aknázzuk ki. Milyen célból hasznosítjuk. Nem mindegy, hogy milyen érdekeket szolgálnak.
Ne kérdezze senki: ’Mire jó ez vagy az?’,
mert mindennek megvan a rendeltetése…
Ami a legfontosabb az ember életében,
az a víz,
a tűz, a vas és a só […]
Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak,
de a gonoszoknak ártalmukra vannak.” (Sirák 39. 21, 26., 27.)
Törvénytisztelet
Az országok törvényekkel szabályozzák az embernek a környezetéhez való viszonyulását is. A törvényt mindenkinek be kell tartania.
„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt22,21.)
Szakítás a fogyasztói szemlélettel, a gyakorlati materializmussal
Sokan a Földön remélnek boldogulást, megélhetést, biztonságot, függetlenséget, előbbre jutást, hatalmat. Mindezek érdekében idejüket, erejüket a földi javak megszerzésére fordítják. Egyedül az az érték számukra, amit birtokolni lehet. Erre a szemléletre mondja Jézus: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lk12,14-15.)
Hogyan viszonyuljunk tehát az anyagi javakhoz?
Mértékletesség…
„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre”. (Mt 6,31-32.)
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.”
Szemléletváltás…
„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja”. (Mt 6,32-34.)
Választás az anyagi javak és Isten között…
„Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” (Mt 19,21.)
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak (mammon, gör. vagyon, Jézus a démoni hatalomra vonatkoztatja, mely a vagyon rabjává teszi a kapzsi embert)”. (Mt 6,24.)
Ez utolsó két idézet nem azt jelenti, hogy materiális értelemben nincstelenekké kell válnunk, hiszen mindenkinek szüksége van bizonyos anyagiakra is létezéséhez, rábízott feladatának elvégzéséhez, tehetségének kibontakoztatásához. Itt elsősorban lelki értelemben vett szegénységről van szó, amikor Istent teszem az első helyre, és már nem függök tovább a mammontól. Minden tevékenységemmel igyekszem Istent szolgálni.
„Ha el akarsz érni valamit, már evvel a ténnyel valamiről le kell mondanod. Ha nagy dolgot akarsz elérni, akkor sok mindenről le kell mondanod. Ha Istent akarod elérni…” (dr. Hegyi L. Pécs, elmélkedéssorozat 1982.)
Aki tehát tudatosan követi Jézus tanácsait, az Evangélium szerint éli mindennapjait, az egyúttal klímatudatos is.
Provincia
