Az én algériai családom

alice_schwarzer_algerien_f.jpg
Alice Schwarzer, Köln, 10/2017
Alice Schwarzer, Köln, 10/2017
Fotó: © Bettina Flitner

Alice Schwarzer (német újságíró és publicista. Az Emma” női magazin alapítója és kiadója. Feminista, a német női mozgalom egyik legismertebb képviselője) az 1990-es évek óta jó viszonyt ápol egy algériai újságíróval Djamilával és családjával.

 

 

Az én algériai családomMiután Djamila visszatérhetett hazájába, Alice Schwarzer meglátogatta őket, és a látogatásáról, az algériai élményeiről, beszélgetésekről egy tanulságos könyvet írt: „Meine algerische Familie – Az én algériai családom” címmel.  „Miért gyűlölik az iszlamistákat ebben az országban a fejkendő és a miniszoknya között? És miért találják az algériaiak Merkel menekültpolitikáját olyan naivnak?“Az én algériai családom” bővebben

Ungarn: Karneval von Mohács – haben die Busók Frauen belästigt?

Während in Köln, Düsseldorf, Mainz, Bonn, Krefeld und anderswo im Rheinland noch immer Details der „neuen“ Sicherheitskonzepte, die anscheinend allesamt erst seit Silvester 2015 nötig wurden, diskutiert werden, bereitet sich auch das kleine Mohács in Ungarn auf seinen großen Karnevalsumzug am morgigen Sonntag vor. Der Mohácser Karneval soll bereits 2015 nach Schätzungen bis zu 200.000 Besucher angezogen haben. Der Fasching im Donau-Drau-Eck ist damit der größte Ungarns und eine der bedeutendsten Touristenevents des Jahres in Ungarn.

Am morgigen Faschingssontag, den 11. Februar 2018, versammeln sich um 13.40 Uhr die Jecken, die hier busó heißen, auf dem Koló-Platz im nörlichen Stadtzentrum, von wo sich der Karnevalszug, der „Busójárás“ um 14 Uhr Richtung Szécheny-Platz in Bewegung setzt. Dort, auf dem zentralen Platz vor dem Rathaus, finden das ganze Wochenende Veranstaltungen auf einer Freilichtbühne statt, es treten Band und überwiegend südslawische Volkstanzgruppen auf. Die ganze Weglänge des Zuges beträgt nur 800 Meter, dennoch dauert es rund zwei Stunden, bis der letzte Busó-Wagen die Reihen der Zuschauer passiert hat. “Ungarn: Karneval von Mohács – haben die Busók Frauen belästigt?” bővebben

Negyven éve újra itthon a Szent Korona

By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons,

 

A mai gimnazistának, egyetemistának nem jelent nagy ügyet, gondol egyet, és elutazik Budapestre, majd a Parlament épülete előtt vár valamennyit a sorára, és hamarosan ott áll a Szent Korona és a koronázási jelvények vitrinjei előtt. Talán megilletődve, talán nem, rácsodálkozik a tárgyakra, majd megy is tovább.

Amikor én jártam gimnáziumba, még csak nem is álmodtam róla, hogy a magyar királyaink uralmi szimbólumát, valaha is közvetlen közelből megpillanthatom. Fásult egykedvűséggel vettük akkoriban tudomásul, hogy legföljebb rajzról, jó-rossz minőségű fotókról láthatjuk, és ez már így marad életünk végéig.

Emlékszem arra az izgalommal teli januárra, amikor elterjedt a híre, hogy a Szent korona mégis csak hazajön. Igen „hazajön”, mert úgy érkezett, mint Izráelhez a frigyládája. Igaz, nem hajtó nélkül, két borjas tehén-vontatta szekéren, hanem repülőn és gondos őrök között, de ugyanolyan csodaszámba ment, mint az az esemény egykor.

Az egész ország láthatta televízióban az érkezését. Éppen ismerősöknél voltam, a beszélgetés csak erről szólt, a tévét is időben bekapcsoltuk, nehogy lemaradjunk az érkezés nagy pillanatairól. Meghatottan néztük, amikor a repülő landolt a Feri-hegyen, majd a díszőrség sorfala mellett újra Magyar földön  vonult el történelmünk egy jó része. Azt hiszem, ekkor lettünk újra azonosak önmagunkkal.

*

Az Egyesült Államokban “tartózkodó” Szent Korona a demokrata párti Jimmy Carternek és a hidegháború enyhülésének köszönhette visszatértét. Az amerikai elnök lépése érdekes módon megosztotta az akkori magyar diaszpórát, többen kritizálták Cartert, míg voltak, akik kiálltak mellette.  Végül az elnök akarata győzött, csupán azt kötötték ki, hogy még látszatra sem legyen egyfajta amerikai gesztus a kommunista vezető felé, ezért Kádár János távol maradt az 1978. január 6-án lezajlott koronaátadási ceremóniától. A koronát nem az éppen hivatalban lévő államvezető, hanem egyértelműen a magyar nép kapta vissza.

Forrás, történeti kitekintővel és a visszatérés pillanatairól készült felvételekkel: https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/01/03/negyven-eve-erkezett-vissza-hazankba-a-szent-korona

A Szent korona fotója: By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons.

 

 

 

Karácsonyi ajándék

Már a negyedik adventi gyertyaláng is bevilágította a korán sötétedő téli estéket. Az árvák, félárvák lázasan készülődtek Karácsonyra. Hazautazhattak azok, akiknek hozzátartozójuk elő tudta keríteni az utazás költségét, az árvaházban maradók pedig levelet címezhettek Jézushoz. Ebben írhatták le, hogy az 50 forint értékig megvásárolható ajándékok listájáról melyiket választják. Nagy pénz volt ez 1947-ben, egy gyerekre jutó családi pótlék ára. Ezzel támogatta az állam a protestáns alapítású intézményt, ahova pedagógus szülők árváit, félárváit fogadták be, felekezeti hovatartozásuk különbözősége ellenére. Sok katolikus is volt az árvák közt. A kort megelőzve, ökumenikus, békés együttélés alakult ki a gyerekek és nevelőtanárok között.

A tizenhét éves Anna nem kívánt semmit a választható ajándékok közül. Másra vágyott, szokatlanul másra. Megírta levelét, teli aggodalommal: vajon megértik-e?

Végre elérkezett a nagy izgalommal várt Szenteste! Hatalmas teremben ékeskedett a sok színben ragyogó karácsonyfa, alatta bújtak meg az ajándékok. A gyereksereg jóval hátrább vett részt a meghitt ünnepségen, amely után az igazgatónő elkezdte osztogatni az ajándékokat, a legkisebbektől kezdve. Mindenki kapott néhány szeretetből fakadó szót.

Anna maradt utoljára. Amikor neve elhangzott, alig tudott ólomsúlyúvá vált lábain előrehaladni. Mintha állna az idő, és a távolság elérhetetlenné nőne…

Félúton látja: Lili néni előhúz a karácsonyfa rejtekéből egy divatos, igencsak tetszetős kis táskát. Anna megállt, szinte levegőt sem kapott:

– Nem értettek meg! Miért is kértem lehetetlent – gondolta.

De íme, Lili néni kiemel a táskából egy kis fémtölcsért, majd bögrét, s végül egy kicsi fonott demizsont. Anna fellélegzett, félelme örömre változott. Mégis megértették!

– A legszebb ajándékot Anna kérte – szólalt meg Lili néni – a legnagyobb, amit kívánhat valaki. Nem játékot, nem könyvet, hanem magát Jézust kérte, hogy a Szentostyában minden nap jöjjön el őhozzá. Mi hozzásegítjük azzal, hogy reggelijét magával vihesse az iskolába.

Nagy csend támadt a teremben. Talán mindenki jobban átérezte most a Karácsony misztériumát, mint máskor.

Anna ezután engedéllyel mehetett misére, amit eddig titokban, több nehézség árán tehetett meg.

A reggelit ugyanis otthagyni, eldobni tilos volt. A szentségi böjt megtartásához meg kellett kérnie egy-egy asztaltársát, hogy igya meg az ő kávéját is. Akadt mindig vállalkozó, ha a kenyeret is megkapja. A tejporból kevert kávé magában nem a legjobb volt, és a kenyér amúgy is kevés. Néha egy-egy jobbszívű kenyér nélkül is elfogyasztotta a kávét, hogy Anna ne éhezzék fél háromig, mire az iskolából megérkezik az ebédhez.

A másik nehézség abból adódott, hogy reggeli után az egész gyereksereget egyszerre indították a kapuban álló tanárok az iskolába. Amikor a tanárok látótávolságából kijutottak, Anna kilépett a sorból, és futott a város közepén álló templomig. A mise elejéről lemaradt és a végéről is, mert áldozás után távoznia kellett, hogy – ismét futva – becsöngetésig megérkezzen a város másik szélén lévő iskolába.

1984-et írtak már, amikor Anna egy temetésen összetalálkozott – sok-sok év után – Marikával, volt árvatestvérével. Mindketten tanárok lettek.

– Tudod többször volt kísértésem arra, hogy megtagadjam hitemet, de ilyenkor magam előtt láttalak téged, ahogy futottál minden reggel, hogy áldozhassál; és megmaradtam hitemben – mondta váratlanul Marika, amikor elbúcsúztak egymástól.

„Áldott legyen az Isten, …s magasztaljuk
fölséges kegyelmét, amellyel szeretett
Fiában fölkarolt minket.” (Ef. 1,3,6–7)

Szentgyörgyvári Jánosné Magyarlaki Magdolna

(Nyomtatásban megjelent; Jó Hír
A Pécsi Egyházmegye lapja, III. évf. 11. sz. 2006. dec. 20. 7.p.)