Ha már foci, legyen kopó. 🙂
Első kopónkat, SSM Plutót két éves koráig lakásban kellett nevelnünk. Csak ezután készült el ugyanis a házunk, így később kertes házban futkoshatott.
Addig pedig a lakást kellett igényeihez igazítanunk. A napi sétát, hetente 3-4 alkalommal mezei futóversenyek tarkították. A város szélén elterülő nagy füves terület volt kutyák és gazdák találkozóhelye. Ott kedvelte meg a labdajátékokat.
A közbeeső időben ezért a konyha és
az előszoba kifutóját neveztük ki stadionnak, a konyhaajtó volt a kapu. A csodakapus pedig Pluto, és ha jónak látta, átvette a csatár szerepét is. Máskülönben igen változatos játékszabályokat követtünk, mindkettőnk nagy örömére. 🙂
Ilyenkor a világbajnokság idején, meg ha a kis narancssárga labdára nézek, mindig
eszembe jutnak ezek a vidám órák. Ez a száz egynéhány forintos kínai labda túlélte Plutót.
