SPQR – Római fesztivál Pécsett • Sopianae.eu

Több országon átívelő kulturális és turisztikai programsorozatnak ad otthont Pécs két napig (augusztus 29-30.)

A fesztivál a Roman Wine Danube útvonal keretében valósul meg, melynek során római császárok és a római borkultúra kapcsolódik római látványosságokkal, gyerekeknek (is) szánt kulturális programokkal. https://romanswinedanube.hu/services/kulturalis-borutak/

Az útvonal, melyet 2015-ben az Európai Kulturális Útvonalak Intézete (EICR) Európai Kulturális Útvonalként minősített, tíz európai országon – Szlovénián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Bulgárián, Románián, Albánián, Montenegrón, Észak-Macedónián és Bosznia-Hercegovinán – keresztül húzódik, számos római kori régészeti lelőhelyet és 12 borvidéket foglal magába. Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Iader (Zadar), Pola (Pula), Narona (Vid), Salona (Solin közelében Split), Diana és a Djerdap / Vaskapu régióra (Kladovo), Viminacium (Kostolac Požarevac közelében), Colonia Ulpia Traiana Sarmizegutusa (Sarmizegutusa), Tropaeum Traiani (a Traianus Győzelem Emlékműve, Adamclisi), Apulum (Alba Iulia), Alburnus Maior (Roşia Montană), Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Oescus (Gigen), valamint Sopianae (Pécs) tartozik a jelenlegi állomásokhoz. (https://kulturalisutvonalak.hu/utak/a-romai-csaszarok-es-a-duna-menti-borok-utja/)

Sopianae (Pécs). amely most még az egyetlen magyar állomáshely, 2024-ben csatlakozott a kezdeményezéshez.

Milyen történelmi, régészeti alapokon nyugszik ez a programsorozat?

Az útvonalakról: Pannonia két fő útja, az elsősorban kereskedelmi célú Borostyánkő-út és a határvédelem részét alkotó limes-út közötti közvetlen kapcsolatot több átlós összekötő út, így a fent részletezett területen, az egykori tartomány déli részén is két nyugat–kelet irányú útvonal biztosította. Ezek a Száva és a Dráva déli partján futó utak, mivel a déli területek és az itt állomásozó haderő számára létesítettek közvetlen kapcsolatot Itáliával, katonai és polgári-kereskedelmi szempontból is kiemelkedő szerepet játszottak a provincia úthálózatában. (Tóth I. 1975. 18-19.)

A Dráva-menti utat a 3-4. századi források kiemelt helyen említik, hiszen ezen az úton bonyolódott az Itália és a Kelet-Balkán közötti forgalom, és a hadműveleteknél is kiemelkedő jelentősége volt. Az út a borostyánútból ágazott le Poetovio (Ptuj) után, további állomásai: Mursa (Eszék (horvátul: Osijek), Cibalae (Vinkovci), Sirmiumig (Szávaszentdemeter/Sremska Mitrovica), ahol császári rezidencia épült ki ekkor, itt keresztezte egymást a Dráva és a Száva-menti út. Sirmiumtól a folytatás Bassiana, Singidunum (Nándorfehérvár/Belgrád).

A Száva-menti út az Itinerarium Antonini-ben csak helyi jelentőségű útként szerepel. Állomáshelyei: kiindulópontja Emona (Ljubljana), Neviodunum (Drnovo), Siscia (Sziszek/Sisak). Keletre két út indult Sisciából: az egyik a Száva déli partján futott Servitiumon (Gradiška) keresztül Sirmiumig, ahol egyesült a Dráva parti úttal. Servitiumnál leágazott egy út, ami Dalmatián keresztül Salonával (Solin, Split közelében) teremtett összeköttetést. (PRK 118. skk.)

Sopianae (Pécs)
Sopianae a 4. században, utak csomópontjában, jelentős várossá vált. Provincia-székhely lett. A Diocletianus császár (Kr.u. 284-305.) közigazgatási reformja alapján, a Pannonia Inferior Drávától északra fekvő részéből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatásának a központja. Sopianaeval kapcsolatban ezt a fontos adatot Ammianus Marcellinus, 4. századi római történetírótól ismerjük. Történeti művében megnevez egy bizonyos Maximinust, aki a Valeria provincia Sopianae nevű városában született, és egy ideig Róma praefectushelyettese volt.

Szőlőművelés, bortermelés Pannoniában a római korban
Az írott források szerint Pannonia a római uralom előtt és alatt egészen a Kr. u. 4. századig borimportra szorult. Ezt a tényt nehéz a régészeti kutatás eredményeivel alátámasztani, mivel a bort leginkább a kevésbé időtálló fahordókban szállították a tartományba.

A bortermelést próbálta előmozdítani Pannoniában is a sirmiumi születésű Probus császár (Sirmium, 232? – Sirmium, 282), aki nemcsak rendelettel támogatta a szőlőtelepítést, hanem a pannoniai szülőhelyén felásatta katonáival a földet, és válogatott szőlőtőkéket ültetett a Mons-Alma-ra (Alma-hegyre), amely feltehetően a Sirmiumtól (Sremska Mitrovica) északra fekvő Fruska-Gora-hegység, ami ma is gazdag szőlőültetvényekben. Halálát is ez a buzgalom okozta, ugyanis több ezer katonát toborzott össze egy nagy csatorna megtervezésére, amely a Szávába vezetné a vizet, amivel Sirmium népe számára használhatóvá tennének egy földterületet. A katonái azonban fellázadtak e munkálatok ellen, és meggyilkolták a császárt. (Historia Augusta, Probus 18,6; 21, 2.)

Az epigráfiai emlékek között legismertebb egy a Kr. u. 151-300-ra keltezhető, a szerémségi Popovac / Baranyabán (Antiana) helységben előkerült oltárkő Bacchusnak, szőlőművelésre utaló felirattal:

Deo Lib(ero) Patri / Aur(elius) Cons[3]us / ex proc(uratore) [3]I[3]/ inst() qui viribus / suis inseruit / per instantiam Ve/nanti fili(i) sui / vineae ar(e)p(ennes) CCCC / ex his v(itibus) Cupenis / v(itibus) Terminis / v(itibus) Valle(n)sibus / v(itibus) Caballiori(s)

A felirat állítója egy bizonyos Aurelius Con[stantin]us, aki önerőből 50 hektárnyi szőlőst telepített. A feliratból a szőlővesszők fajtája is megtudható. Érdekes módon messziről szállították ezeket Dél-Pannoniába. A Cupensis ugyanis moesiai és galliai területre is utalhat, a Terminis az itáliai Termeno (Bolzano megyében, a későbbi Tramini fajta) környékén honos fajta. A Vallensis minden bizonnyal a Genfi-tótól nyugatra, vallis Poeninára (a későbbi Wallis) vonatkoztatható, ma Svájc egyik déli kantonja. A Caballioris valószínűleg valamelyik galliai, kitűnő boráról ismert helyről való: Vagy a Gallia Narbonensisben fekvő Cabellio (ma Cavaillon), vagy a Lugdunensisben található Cabillom (Châlon sur Saoˆne, a Loire vidéke) jöhet számításba. (Grüll T. 2017. 186.)

Így a Bacchusnak állított oltárok alapján feltehetően következtetni lehet a szőlőművelés helyszíneire is, feltéve, hogy a kőemlék eredeti helyszínről került elő, és nem máshonnét hurcolták fellelési helyére.

A római szőlőművelésről eddig említett adatok Sirmium és környékére visznek minket, azaz Szerémségbe, a híres borvidékbe. „A Szerémség borát az egész középkoron át a borok királyaként emlegették” (Majdán J. 2016.)

„Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról

hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld

kerekségén nehéz lenne párját találni.” Galeotto Marzio

Végül nézzünk meg pár felvételt a 2025-ös pécsi fesztiválról (Fotók: Rauert Matthias)