[Deutsche Übersetzung siehe unten]
Több országon átívelő kulturális és turisztikai programsorozatnak ad otthont Pécs két napig (augusztus 29-30.)
A fesztivál a Roman Wine Danube útvonal keretében valósul meg, melynek során római császárok és a római borkultúra kapcsolódik római látványosságokkal, gyerekeknek (is) szánt kulturális programokkal. https://romanswinedanube.hu/services/kulturalis-borutak/
Az útvonal, melyet 2015-ben az Európai Kulturális Útvonalak Intézete (EICR) Európai Kulturális Útvonalként minősített, tíz európai országon – Szlovénián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Bulgárián, Románián, Albánián, Montenegrón, Észak-Macedónián és Bosznia-Hercegovinán – keresztül húzódik, számos római kori régészeti lelőhelyet és 12 borvidéket foglal magába. Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Iader (Zadar), Pola (Pula), Narona (Vid), Salona (Solin közelében Split), Diana és a Djerdap / Vaskapu régióra (Kladovo), Viminacium (Kostolac Požarevac közelében), Colonia Ulpia Traiana Sarmizegutusa (Sarmizegutusa), Tropaeum Traiani (a Traianus Győzelem Emlékműve, Adamclisi), Apulum (Alba Iulia), Alburnus Maior (Roşia Montană), Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Oescus (Gigen), valamint Sopianae (Pécs) tartozik a jelenlegi állomásokhoz. (https://kulturalisutvonalak.hu/utak/a-romai-csaszarok-es-a-duna-menti-borok-utja/)
Sopianae (Pécs). amely most még az egyetlen magyar állomáshely, 2024-ben csatlakozott a kezdeményezéshez.
Milyen történelmi, régészeti alapokon nyugszik ez a programsorozat?
Az útvonalakról: Pannonia két fő útja, az elsősorban kereskedelmi célú Borostyánkő-út és a határvédelem részét alkotó limes-út közötti közvetlen kapcsolatot több átlós összekötő út, így a fent részletezett területen, az egykori tartomány déli részén is két nyugat–kelet irányú útvonal biztosította. Ezek a Száva és a Dráva déli partján futó utak, mivel a déli területek és az itt állomásozó haderő számára létesítettek közvetlen kapcsolatot Itáliával, katonai és polgári-kereskedelmi szempontból is kiemelkedő szerepet játszottak a provincia úthálózatában. (Tóth I. 1975. 18-19.)
A Dráva-menti utat a 3-4. századi források kiemelt helyen említik, hiszen ezen az úton bonyolódott az Itália és a Kelet-Balkán közötti forgalom, és a hadműveleteknél is kiemelkedő jelentősége volt. Az út a borostyánútból ágazott le Poetovio (Ptuj) után, további állomásai: Mursa (Eszék (horvátul: Osijek), Cibalae (Vinkovci), Sirmiumig (Szávaszentdemeter/Sremska Mitrovica), ahol császári rezidencia épült ki ekkor, itt keresztezte egymást a Dráva és a Száva-menti út. Sirmiumtól a folytatás Bassiana, Singidunum (Nándorfehérvár/Belgrád).
A Száva-menti út az Itinerarium Antonini-ben csak helyi jelentőségű útként szerepel. Állomáshelyei: kiindulópontja Emona (Ljubljana), Neviodunum (Drnovo), Siscia (Sziszek/Sisak). Keletre két út indult Sisciából: az egyik a Száva déli partján futott Servitiumon (Gradiška) keresztül Sirmiumig, ahol egyesült a Dráva parti úttal. Servitiumnál leágazott egy út, ami Dalmatián keresztül Salonával (Solin, Split közelében) teremtett összeköttetést. (PRK 118. skk.)
Sopianae (Pécs)
Sopianae a 4. században, utak csomópontjában, jelentős várossá vált. Provincia-székhely lett. A Diocletianus császár (Kr.u. 284-305.) közigazgatási reformja alapján, a Pannonia Inferior Drávától északra fekvő részéből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatásának a központja. Sopianaeval kapcsolatban ezt a fontos adatot Ammianus Marcellinus, 4. századi római történetírótól ismerjük. Történeti művében megnevez egy bizonyos Maximinust, aki a Valeria provincia Sopianae nevű városában született, és egy ideig Róma praefectushelyettese volt.
Szőlőművelés, bortermelés Pannoniában a római korban
Az írott források szerint Pannonia a római uralom előtt és alatt egészen a Kr. u. 4. századig borimportra szorult. Ezt a tényt nehéz a régészeti kutatás eredményeivel alátámasztani, mivel a bort leginkább a kevésbé időtálló fahordókban szállították a tartományba.
A bortermelést próbálta előmozdítani Pannoniában is a sirmiumi születésű Probus császár (Sirmium, 232? – Sirmium, 282), aki nemcsak rendelettel támogatta a szőlőtelepítést, hanem a pannoniai szülőhelyén felásatta katonáival a földet, és válogatott szőlőtőkéket ültetett a Mons-Alma-ra (Alma-hegyre), amely feltehetően a Sirmiumtól (Sremska Mitrovica) északra fekvő Fruska-Gora-hegység, ami ma is gazdag szőlőültetvényekben. Halálát is ez a buzgalom okozta, ugyanis több ezer katonát toborzott össze egy nagy csatorna megtervezésére, amely a Szávába vezetné a vizet, amivel Sirmium népe számára használhatóvá tennének egy földterületet. A katonái azonban fellázadtak e munkálatok ellen, és meggyilkolták a császárt. (Historia Augusta, Probus 18,6; 21, 2.)
Az epigráfiai emlékek között legismertebb egy a Kr. u. 151-300-ra keltezhető, a szerémségi Popovac / Baranyabán (Antiana) helységben előkerült oltárkő Bacchusnak, szőlőművelésre utaló felirattal:
Deo Lib(ero) Patri / Aur(elius) Cons[3]us / ex proc(uratore) [3]I[3]/ inst() qui viribus / suis inseruit / per instantiam Ve/nanti fili(i) sui / vineae ar(e)p(ennes) CCCC / ex his v(itibus) Cupenis / v(itibus) Terminis / v(itibus) Valle(n)sibus / v(itibus) Caballiori(s)
A felirat állítója egy bizonyos Aurelius Con[stantin]us, aki önerőből 50 hektárnyi szőlőst telepített. A feliratból a szőlővesszők fajtája is megtudható. Érdekes módon messziről szállították ezeket Dél-Pannoniába. A Cupensis ugyanis moesiai és galliai területre is utalhat, a Terminis az itáliai Termeno (Bolzano megyében, a későbbi Tramini fajta) környékén honos fajta. A Vallensis minden bizonnyal a Genfi-tótól nyugatra, vallis Poeninára (a későbbi Wallis) vonatkoztatható, ma Svájc egyik déli kantonja. A Caballioris valószínűleg valamelyik galliai, kitűnő boráról ismert helyről való: Vagy a Gallia Narbonensisben fekvő Cabellio (ma Cavaillon), vagy a Lugdunensisben található Cabillom (Châlon sur Saoˆne, a Loire vidéke) jöhet számításba. (Grüll T. 2017. 186.)
Így a Bacchusnak állított oltárok alapján feltehetően következtetni lehet a szőlőművelés helyszíneire is, feltéve, hogy a kőemlék eredeti helyszínről került elő, és nem máshonnét hurcolták fellelési helyére.
A római szőlőművelésről eddig említett adatok Sirmium és környékére visznek minket, azaz Szerémségbe, a híres borvidékbe. „A Szerémség borát az egész középkoron át a borok királyaként emlegették” (Majdán J. 2016.)
„Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról
hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld
kerekségén nehéz lenne párját találni.” Galeotto Marzio
Végül nézzünk meg pár felvételt a 2025-ös pécsi fesztiválról (Fotók: Rauert Matthias)
Irodalom
Grüll Tibor: A Római Birodalom gazdagsága. 2017.
Historia Augusta (Császártörténet) Magyarul: https://romaikor.hu/ki_kicsoda_a_romai_tortenelemben/historia_augusta_(csaszartortenet)
Majdán János: A Szerémségi borvidék. Rubicon-online 2016.
PRK: Pannonia régészeti kézikönyve. Mócsy, András, Fitz, Jenő, eds. (1990)
Tóth István: A rómaiak Magyarországon. Budapest 1975.
Provincia
[Übersetzung aus dem Ungarischen:]
SPQR – Römerzeitliches Festival in Pécs
Pécs ist zwei Tage lang (29.-30. August) Gastgeber einer Reihe von Kultur- und Tourismusprogrammen, die sich über mehrere Länder erstrecken.
Das Festival findet im Rahmen der Roman Wine Danube Route statt, bei der römische Kaiser und die römische Weinkultur mit römischen Sehenswürdigkeiten und (auch) für Kinder bestimmten Kulturprogrammen verbunden werden. https://romanswinedanube.hu/services/kulturalis-borutak/
Die Route, die 2015 vom Europäischen Institut für Kulturrouten (EICR) als Europäische Kulturroute ausgezeichnet wurde, führt durch zehn europäische Länder – Slowenien, Ungarn, Kroatien, Serbien, Bulgarien, Rumänien, Albanien, Montenegro, Nordmazedonien und Bosnien-Herzegowina – und umfasst zahlreiche archäologische Stätten aus der Römerzeit sowie 12 Weinbaugebiete. Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Iader (Zadar), Pola (Pula), Narona (Vid), Salona (in der Nähe von Solin, Split), Diana und die Region Djerdap / Vaskapu (Kladovo), Viminacium (bei Kostolac Požarevac), Colonia Ulpia Traiana Sarmizegutusa (Sarmizegutusa), Tropaeum Traiani (Traianus-Siegesdenkmal, Adamclisi), Apulum (Alba Iulia), Alburnus Maior (Roşia Montană), Durostorum (Silistra), Novae (Svishtov), Oescus (Gigen) und Sopianae (Pécs) gehören zu den derzeitigen Stationen. (https://kulturalisutvonalak.hu/utak/a-romai-csaszarok-es-a-duna-menti-borok-utja/)
Sopianae (Pécs), welches derzeit einzige ungarische Station ist, schloss sich der Initiative 2024 an.
Auf welchen historischen und archäologischen Grundlagen basiert diese Veranstaltungsreihe?
Die Route: Die beiden Hauptstraßen Pannoniens, die vor allem für den Handel genutzte Bernsteinstraße und die zur Grenzverteidigung dienende Limesstraße, waren durch mehrere Querverbindungen miteinander verbunden, sodass auch im oben beschriebenen Gebiet, im südlichen Teil der ehemaligen Provinz, zwei West-Ost-Verbindungen bestanden. Diese Straßen verliefen am südlichen Ufer der Save und der Drau und spielten sowohl aus militärischer als auch aus zivil-kommerzieller Sicht eine herausragende Rolle im Straßennetz der Provinz, da sie eine direkte Verbindung zwischen den südlichen Gebieten und den hier stationierten Streitkräften mit Italien herstellten. (Tóth I. 1975. 18-19.)
Die Straße entlang der Drau wird in Quellen aus dem 3. und 4. Jahrhundert besonders hervorgehoben, da über diese Straße der Verkehr zwischen Italien und dem östlichen Balkan abgewickelt wurde und sie auch für militärische Operationen von herausragender Bedeutung war. Die Straße zweigte nach Poetovio (Ptuj) von der Bernsteinstraße ab und führte weiter nach Mursa (Osijek), Cibalae (Vinkovci) und Sirmium (Sremska Mitrovica), wo zu dieser Zeit eine kaiserliche Residenz errichtet wurde und sich die Drau- und die Sava-Straße kreuzten. Von Sirmium führte die Straße weiter nach Bassiana, Singidunum (Nándorfehérvár/Belgrad).
Die Strecke entlang der Sava ist im Itinerarium Antonini nur als Straße von lokaler Bedeutung aufgeführt. Ihre Ausgangspunkte waren Emona (Ljubljana), Neviodunum (Drnovo), Siscia (Sisek/Sisak). Von Siscia aus führten zwei Straßen nach Osten: eine verlief entlang des Südufers der Save über Servitium (Gradiška) nach Sirmium, wo sie sich mit der Straße entlang der Drau vereinigte. Bei Servitium zweigte eine Straße ab, die durch Dalmatien nach Salona (Solin, bei Split) führte.
Sopianae (Pécs)
Sopianae wurde im 4. Jahrhundert zu einer wichtigen Stadt an der Kreuzung von Straßen. Sie wurde der Sitz einer Provinz. Sie war das Zentrum der Zivilverwaltung der Provinz Valeria, die durch die Verwaltungsreform des Kaisers Diokletian (284-305 n. Chr.) aus dem nördlich der Drau gelegenen Teil von Pannonia Inferior entstanden war. Diese wichtige Tatsache über Sopianae ist durch den römischen Historiker Ammianus Marcellinus aus dem 4. In seinem Geschichtswerk nennt er einen gewissen Maximinus, der in der Stadt Sopianae in der Provinz Valeria geboren wurde und eine Zeit lang Praefectus von Rom war.
Weinbau und Weinerzeugung in Pannonien zur Zeit der Römer
Schriftlichen Quellen zufolge war Pannonien vor und während der römischen Herrschaft bis ins 4. nachchristliche Jahrhundert von Weinimporten abhängig. Jahrhundert n. Chr. von Weinimporten abhängig. Dies lässt sich durch archäologische Untersuchungen nur schwer nachweisen, da der Wein meist in Holzfässern in die Provinz transportiert wurde, die weniger haltbar sind.
Auch in Pannonien wurde der Weinbau durch den in Sirmium geborenen Kaiser Probus (Sirmium, 232? – Sirmium, 282), der nicht nur per Dekret den Weinbau förderte, sondern auch seine Soldaten das Land in seiner Heimat Pannonien umgraben und ausgewählte Rebstöcke auf dem Mons-Alma (Berg Alma) pflanzen ließ, von dem man annimmt, dass es sich um das Fruška-Gora-Gebirge nördlich von Sirmium (Sremska Mitrovica) handelt, das noch heute reich an Weinbergen ist. Dieser Eifer führte zu seinem Tod, denn er rekrutierte Tausende von Soldaten, um einen großen Kanal zu planen, der Wasser zur Save leiten und den Einwohnern von Sirmium ein Stück Land zur Verfügung stellen sollte. Seine Soldaten lehnten sich jedoch gegen diese Arbeiten auf und ermordeten den Kaiser (Historia Augusta, Probus 18,6; 21, 2.)
Das bekannteste der epigraphischen Denkmäler ist ein Altarstein für Bacchus mit einer Inschrift, die sich auf den Weinbau bezieht und aus der Zeit zwischen 151 und 300 n. Chr. stammt und im Dorf Popovac/Branau (Antiana) in der Region Serem gefunden wurde:
Deo Lib(ero) Patri / Aur(elius) Cons[3]us / ex proc(uratore) [3]I[3]/ inst() qui viribus / suis inseruit / per instantiam Ve/nanti fili(i) sui / vineae ar(e)p(ennes) CCCC / ex his v(itibus) Cupenis / v(itibus) Terminis / v(itibus) Valle(n)sibus / v(itibus) Caballiori(s)
Die Inschrift wird einem gewissen Aurelius Con[stantin]us zugeschrieben, der aus eigenen Mitteln 50 Hektar Weinberge anpflanzte. Die Inschrift nennt auch die Sorte der Rebstöcke. Interessanterweise wurden sie von weit her nach Südpannonien transportiert. Cupensis könnte sich auf Moesia und Gallien beziehen, während Terminis eine Sorte ist, die aus dem Gebiet von Termeno (in der Provinz Bozen, später Tramini) in Italien stammt. Vallensis kann mit Sicherheit mit Poenina im Wallis (später Wallis), westlich des Genfer Sees, heute ein südlicher Kanton der Schweiz, in Verbindung gebracht werden. Caballioris stammt wahrscheinlich aus einem der Orte in Gallien, die für ihren ausgezeichneten Wein bekannt sind: entweder Cabellio (heute Cavaillon) in Gallia Narbonensis oder Cabillom (Châlon sur Saoˆne, in der Loire-Region) in Lugdunensis (Grüll T. 2017. 186.)
Aus den Bacchus-Altären könnte also auf den Standort des Weinbergs geschlossen werden, vorausgesetzt, das Denkmal wurde an seinem ursprünglichen Standort gefunden und nicht von einem anderen Ort transportiert.
Die bisher erwähnten Informationen über den römischen Weinbau führen uns nach Sirmium und seine Umgebung, die berühmte Weinregion von Sirmium. „Während des gesamten Mittelalters war der Wein von Sirmium als der König der Weine bekannt“ (Majdán J. 2016).
„Ich kann nicht schweigen über den Wein aus Syrmien,
der so köstlich ist, dass es schwer wäre, auf der ganzen
Welt einen vergleichbaren zu finden.”
Galeotto Marzio
Zum Schluss noch ein paar Bilder vom Festival 2025 in Pécs (Fotos von Matthias Rauert)
