Kupás Péter képriportja
Kategória: Éger-patak
Egy pécsinek az Éger-völgy és az ott születő Éger-patak – miként a Tettye vagy maga a Mecsek hegység – az önazonosságának egyik összetevője, és ezért nem véletlenül a szívügye. Mindezek a helyek gyerekkorával forrtak össze, az iskolai és családi kirándulások, az ifjúkori bandázások helyszínei. Mikor tízévesen Uránvárosba költöztünk, arra a vidékre, ahol az Éger-patak a Malom-patakkal és egy Névtelen-patakkal egyesülve folyik át, naponta megálltam a parton, és sokáig merengtem a mélyben csobogó folyamnál. Mint József Attila a Dunánál: „Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.” Később gyakran dicsekedtem szegedi évfolyamtársaimnak, akik a Tisza partján elnyújtózó városban éltek, hogy „én pedig egy pataknál lakom”.

Pécs Most Városviták keretein belül két esemény (2024. október 11-én és november 7-én, ekkor a Városháza, II. emelet, 203-as teremben) került megrendezésre, melynek főtémája volt: „Milyen módon lehet becsatornázni a civil hangokat a városi döntéshozatalba és hogyan erősíthető a civil szervezetek érdekérvényesítő képessége”. A rendezvényekre a városban működő civil szervezetek és minden olyan lakos meghívást kapott, akinek van véleménye, konkrét javaslata vagy kérdése a témára vonatkozóan.
Read More „Patak- és környezetvédő civilek nagyobb súlya a közgyűlésben I-II.” »
Szeptember kilencedikén jártunk Éger-völgyben, a víztározó körüli erdőben, nem messze a hónapok óta száraz Éger-patak szülőhelyétől. Megdöbbentett a sivár látvány, a torkot fojtogató szárazság és a halotti csend. Csak foltokban láttunk még zöldet, és ott madarak is zörögtek az avarban. Szerencsére a nap folyamán megérkezett az eső.
Read More „Az Éger-völgy egy aszályos nyár végén – képriport” »

Az utóbbi évek nagy szárazságai idején az ember szívesen látna zöldellő patakpartot, szívesen megállna a fákkal körülölelt patakparti ligetben a Keresztnél. Hallgatná a víz csobogását. Ám amióta Péterffy Attila „rendeztette” és úgymond „megnövelte a zöldfelületet”, sőt „gondoztatja” is ezt a vízfolyást, azóta se liget, se zöld, a friss víz helyett itt-ott csillog a kőlapozott, kimélyített mederben a zöldalgás pocsolya. (Lásd a Képgalériát!)