Szerző: dr. Mezőfi László
Növényorvos, kutató ökológus
[Deutsche Übersetzung siehe unten]
Jószerivel a fél ország jelenleg a szúnyogokról és a szúnyoggyérítésről beszél. Diósdon is megtörtént a szúnyoggyérítés az elmúlt héten, amit én igyekeztem húzni-halasztani. De a szúnyogok jöttek, voltak (vannak) már szinte élhetetlen részek a városban, saját lakhelyemen is 30 feletti volt az óránkénti csípésszám, sokan pedig követelték a gyérítést. Végül az a döntés született, hogy legyen egy gyérítés, aztán majd meglátjuk a továbbiakat. Erre az alkalomra felkészültünk és Diósd több pontján különböző rovarcsapdákat üzemeltettünk, hogy tudományosan megalapozott módszerekkel értékelhessük a gyérítés hatékonyságát.
Ezt a felmérést én lepedőzéssel is kiegészítettem, ami a gyakorlatban abból állt, hogy napnyugta után a kert két pontján helyeztem ki lepedőket, amiknek a tartalmát néhány órával később, hajnali 4 órakor begyűjtöttem és feldolgoztam. Ezt megcsináltam a gyérítés előtti napon és a szúnyoggyérítés estéjén is. Az alábbi ábrán azt tüntettem fel, hogy mennyi volt a lepedőkön tapasztalt ízeltlábú elhullás 1 m2 felületre vetítve a gyérítés előtti éjszaka és a gyérítéskor.
A különbség 16-szoros, a gyérítés után az 5 m2 lepedőfelületről összesen 65 halott vagy haldokló ízeltlábút tudtam begyűjteni. Csípőszúnyog egy sem volt köztük (pedig amúgy van bőven a kertben). Az egyetlen kétszárnyú áldozat egy árvaszúnyog volt. Viszont tojókészülékes hártyásszárnyúak (ide tartozik a nagyon hasznos fürkészdarazsak társasága, de a gubacsdarazsaké is), hangyák és katicabogarak annál inkább hullottak a gyérítés során. A hangyák közül itt nem azok voltak a lepedőn, akik tavasszal kirajzanak a konyhában, hanem jellemzően a fákon élő fajok példányai. A katicabogarak hasznosságát pedig gondolom senkinek sem kell magyaráznom. Az elhullott ízeltlábúak közül talán csak a két elpusztult tölgy-csipkéspoloskát lehet klasszikus értelemben vett kártevőnek tekinteni. Ugyanakkor a szúnyoggyérítés egyáltalán nem ért fel egy tölgy-csipkéspoloskák elleni növényvédelmi kezeléssel, így erre sem volt jó. A „katicabogár-gyérítés” kifejezés jóval akkurátusabban írná körül ezt a fajta deltametrinnel (a szúnyoggyérítéshez használt idegi ingerületvezetést gátló hatóanyag) végzett beavatkozást (és akkor a deltametrin hatóanyag toxikusságára most inkább ki sem térnék, de egy biztos, ez nekünk, embereknek sem tesz jót, a kérdés csak az, hogy mennyire?).
A felállított szúnyogcsapdák anyaga még feldolgozásra vár, remélhetőleg itt kimutatható lesz némi, a szúnyogok elleni hatékonyság is. Egy biztos, a deltametrinnel végzett szúnyoggyérítési gyakorlatot időszerű felülvizsgálni, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy szúnyoggyérítésre alkalmas a legkevésbé. Ebben valószínűleg szerepet játszik a deltametrinnel szembeni rezisztenciát kódoló gén megjelenése egyes hazai szúnyogpopulációkban, illetve lehet, hogy az idegenhonos fajok a honos szúnyogokétól némileg eltérő életmódja is. A szúnyogok nagymértékű felszaporodása csak lakossági összefogással akadályozható meg (a tenyészőhelyek felszámolása révén), illetve ahol csak lehet, alkalmazni kell a Bt toxin alapú (biológiai) lárvagyérítési módszert. A továbbiakban pedig azt gondolom, hogy a deltametrinnel történő gyérítést teljesen ki kéne vezetni a gyakorlatból.
Fontos megjegyzés: a posztban ismertetett eredmények önmagukban csak azt bizonyítják, hogy a szúnyogok mellett jelentős mennyiségű nem-célszervezet is áldozatul esik a gyérítésnek. Ez még nem jelenti azt, hogy teljesen hatástalanok lennének ezek a beavatkozások a szúnyogok ellen!
Fontos, hogy emiatt nem a szúnyoggyérítésben érdekelt szakembereket hibáztatom, mert ők csak egy engedélyezett technológia lehetőségével élnek! A szúnyoggyérítés szigorúbb felsőbb szabályozása lenne szükséges!
A fenti írás először 2025. július 21-én jelent meg facebook-bejegyzésben.
[Übersetzung aus dem Ungarischen:]
Randbemerkungen zur Mückenbekämpfung (Marienkäferbekämpfung?)
Autor: Dr. László Mezőfi
Pflanzenarzt, Forschungsökologe
Fast das ganze Land spricht derzeit über Mücken und Mückenbekämpfung. Auch in Diósd wurde letzte Woche eine Mückenbekämpfung durchgeführt, die ich zu verzögern versucht habe. Aber die Mücken kamen, es gab (gibt) fast unbewohnbare Teile der Stadt, auch in meiner Umgebung gab es über 30 der Stecher pro Stunde, und viele forderten eine Bekämpfung. Schließlich wurde beschlossen, eine Bekämpfung durchzuführen und dann weiter zu sehen. Wir haben uns auf diesen Anlass vorbereitet und an mehreren Stellen in Diósd verschiedene Insektenfallen aufgestellt, um die Wirksamkeit der Bekämpfung mit wissenschaftlich fundierten Methoden bewerten zu können.
Diese Untersuchung habe ich durch das Auslegen von Laken ergänzt, was in der Praxis darin bestand, dass ich nach Sonnenuntergang an zwei Stellen im Garten Laken auslegte, deren Inhalt ich einige Stunden später, um 4 Uhr morgens, einsammelte und auswertete. Dies habe ich am Tag vor der Maßnahme und am Abend der Mückenbekämpfung durchgeführt. In der folgenden Abbildung habe ich dargestellt, wie viele verendete Arthropoden pro 1 m² Fläche auf den Laken in der Nacht vor der Bekämpfung und während der Bekämpfung gefunden wurden.
Der Unterschied beträgt das 16-fache, nach der Ausspritzung konnte ich insgesamt 65 tote oder sterbende Insekten von der 5 m² großen Fläche einsammeln. Unter ihnen befand sich keine einzige Stechmücke (obwohl es davon im Garten eigentlich reichlich gibt). Das einzige zweiflügelige Opfer war eine Zuckmücke. Dagegen fielen während der Ausdünnung umso mehr membranflügelige Insekten mit Legeapparat (dazu gehören die sehr nützlichen Florfliegen, aber auch die Gallfliegen), Ameisen und Marienkäfer. Unter den Ameisen befanden sich hier nicht diejenigen, die im Frühjahr in der Küche ausbrüten, sondern typischerweise Exemplare von Arten, die auf Bäumen leben. Die Nützlichkeit von Marienkäfern muss wohl niemandem erklärt werden. Von den verendeten Gliederfüßern können vielleicht nur die beiden toten Eichennetzwanzen als Schädlinge im klassischen Sinne betrachtet werden. Gleichzeitig war die Mückenbekämpfung keineswegs mit einer Pflanzenschutzbehandlung gegen Eichennetzwanzen vergleichbar, sodass sie auch dafür nicht geeignet war. Der Begriff „Marienkäferbekämpfung” würde diese Art der Behandlung mit Deltamethrin (einem Wirkstoff, der die Nervenimpulse hemmt und zur Mückenbekämpfung eingesetzt wird) viel genauer beschreiben (und ich möchte jetzt gar nicht auf die Toxizität des Wirkstoffs Deltamethrin eingehen, aber eines sollte klar sein: es ist auch für uns Menschen nicht gesund, die Frage ist nur, in welchem Ausmaß).
Das Material der aufgestellten Mückenfallen muss noch verarbeitet werden, hoffentlich lässt sich hier auch eine gewisse Wirksamkeit gegen Mücken nachweisen. Eines ist sicher: Die Praxis der Mückenbekämpfung mit Deltamethrin muss überprüft werden, da es sich zunehmend als am wenigsten geeignet für die Mückenbekämpfung erweist. Dazu trägt wahrscheinlich das Auftreten eines Gens bei, das die Resistenz gegen Deltamethrin in bestimmten heimischen Mückenpopulationen kodiert, sowie möglicherweise auch die etwas andere Lebensweise der nicht heimischen Arten im Vergleich zu den heimischen Mücken. Eine starke Vermehrung der Mücken kann nur durch die Zusammenarbeit der Bevölkerung (durch die Beseitigung der Brutstätten) verhindert werden, und wo immer möglich, sollte die (biologische) Larvenbekämpfung mit Bt-Toxin angewendet werden. Darüber hinaus bin ich der Meinung, dass die Bekämpfung mit Deltamethrin vollständig aus der Praxis verbannt werden sollte.
Wichtiger Hinweis: Die in diesem Beitrag beschriebenen Ergebnisse belegen lediglich, dass neben den Mücken auch eine erhebliche Anzahl von Nicht-Zielorganismen der Bekämpfung zum Opfer fällt. Das bedeutet jedoch nicht, dass diese Maßnahmen gegen Mücken völlig wirkungslos sind!
Es ist wichtig zu betonen, dass ich deshalb nicht die Fachleute beschuldige, die an der Mückenbekämpfung beteiligt sind, denn sie nutzen nur die Möglichkeiten einer zugelassenen Technologie! Eine strengere übergeordnete Regulierung der Mückenbekämpfung wäre erforderlich!
Der obige Text erschien erstmals am 21. Juli 2025 in einem Facebook-Beitrag.
