Stadion és kereszt

Soltész Miklós államtitkár (2014. óta a KDNP alelnöke) szerint a liberalizmus rombolja a lelket, s ha egy földrész élni akar, akkor a kereszténységre kell építenie”.

A liberálisok azonban nem állnak meg itt, ők „nem tudnak örülni semminek, sem a települések megszépülésének, sem sportcsarnokok épülésének, a legkevésbé pedig annak, ha templomok, egyházi intézmények, iskolák épülnek, újulnak meg”.[1]

Ilyenek tehát a liberálisok Soltész Miklós szerint. Nem kérdéses, hogy ezeket a nézeteket sokan osztják a mai Magyarországon. Az interneten kommentelők között elég gyakran fordított világ tárul elénk: a zsarnokság virtus, a demokrácia satnya, a Nyugat kegyetlenebb mint a szovjetek vagy a nácik voltak, és mindenekelőtt: a liberalizmus a világ problémáinak fő-fő oka, a gonosz origója. Azok akik ezeket a nézeteket általában megfogalmazzák sem a történelmet, sem a politikai rendszereket, sem a külvilágot nem ismerik eléggé. Vannak köztük olyanok is, akik nem ilyen tudatlanok, de valamiféle érdek vezeti őket. (Nem ritkán a Kreml fizeti a munkásságukat.) Mindenesetre kevesen tudnák megmondani mi az a liberalizmus, sőt, magának a szónak az eredetét sem sokan ismerik.

Nem érdekli őket. A probléma az, hogy így egy politikainak szánt vélemény értelmetlenné válik. Milyen liberalizmusra gondolt Soltész? Az amerikai Demokrata párt liberalizmusára? A hazai, gyakran piaci szuperkapitalista, európai-típusú liberalizmusra? Vajon tudja-e, hogy bár a liberálisok mindig is szekularisták voltak, messze nem volt mindőjük ellenséges a kereszténységgel?

Például Tocqueville-t vagy Benjamin Constant-t nehéz lenne megvádolni a jakobinus egyházromboló dühvel. Constant egy helyütt azt írja, ha valaki elutasítja a vallást akkor számára: „A világegyetem élettelen, mulandó, sehová sem tartozó, és elszigetelt nemzedékek tűnnek fel benne hogy szenvedjenek és meghaljanak”.[2]

Bár a liberálisok úgy gondolják hogy a hatalom sosem hozhat törvényt a lelkiismeret szabályozására, azaz nem követelheti meg az egyéntől hogy vallásos legyen, azért nem kell elutasítaniuk a vallást. Az sem igaz, hogy a liberalizmusnak ne volnának értékei, hogy nihilista lenne. Nihilista lett volna a demokráciában és haladásban hívő Dewey, a kereszténységgel szimpatizáló Tocqueville vagy az erkölcsileg rigorózus Kant?

A második világháború utáni liberális demokráciák békét és prosperitást hoztak létre, olyan társadalmakat, ahol lehet vallásos és szabad is az ember. Milyen liberalizmusról beszélünk tehát? Vannak a mai liberális pártoknak, mozgalmaknak túlhajtásai. Ilyen a politikai korrektség néha már-már komikus hajszolása és megváltási ideológiaként kezelése. Ez azonban messze nem valamilyen meghatározatlan liberalizmus műve, hanem pontosan meghatározható személyeké. A liberalizmus általában éppúgy nem erről szól, mint ahogy a kereszténység sem Marburgi Konrád inkvizítori működéséről. Ha tehát kritizálni akarunk, nem alaktalan rémeket kell szókardjainkkal fenyegetnünk, hanem pontosan meg kell határoznunk a kritika tárgyát. Az árnyékboksz csak árnyékboksz: illúzió.

Ami a liberálisok stadionokkal szembeni sajnálatos ellenszenvét illeti, ennek talán van némi köze ahhoz , hogy amúgy lepusztult az ország. A kórházak és iskolák romosak, félig-félig sem működnek, a koszt gyatra, ha nem egyenesen moslék, mindenütt centralizáció, elnyomás és pazarlás. Érthetetlen, hogy egyesek szerint a szükséges nem kell, hogy meglegyen, de ami ezen felül van, az nemzeti, stratégiai érdek. Ahol ugyanis nincs kenyér sem, oda nem kell kaviár. Szerintem ez nem liberális okoskodás, ez paraszti józan ész. Soltész tehát kimondta azt, amit Marie Antoinette sohasem mondott: Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot! Ha nincs iskola, legyen elég a templom vagy a stadion!

A szépülő stadionok árnyékában sem elégedettek a liberálisok, mert oktatást és kórházat szeretnének. Ami pedig a kereszténység erőltetését illeti (itt jegyzem meg, hogy vannak nem keresztény országok is távoli földrészeken, és azért ők is boldogulnak) Immanuel Kant intését érdemes megfontolni:

Ha úgy fordulna egyszer a kereszténység sora, hogy megszűnnék szeretetreméltó lenni […], a tőle való irtózásnak és a vele szemben érzett ellenkezésnek kellene az emberek uralkodó gondolkodásmódjává válnia: és az Antikrisztus […] megkezdené (vélhetőleg félelemre és haszonlesésre alapozott) – igaz, rövid – uralkodását; s azután minthogy a kereszténység általános világvallássá lenni rendeltetett ugyan, ám hogy azzá lehessen, ahhoz a sors kegyét nem nyerte el, morális tekintetben elkövetkeznék minden dolgok (fonák) vége“. [3]

A kereszténység Kant szerint a szeretet és nem a kioktatás, a liberalizmus-üldözés, és a pökhendiség vallása. Hát ebben sem értenek egyet Soltész Miklóssal.

[1] http://hvg.hu/itthon/20160410_Soltesz_Miklos_liberalizmus_rombolja_pusztitja_a_lelkeket

[2] Benjamin Constant: A vallás szabadságáról, in: A régieké és modernek szabadsága, ford. Csepeli Réka, Atlantisz 1997.

[3] Immanuel Kant: Minden dolgok vége, Történetfilozófiai írások. Ford. Mesterházi Miklós. Budapest, 1995, 237–251.

-AS-

Orbán Viktor mint vátesz, diktátor és demagóg – Esszé

Esszé AES-tól

"Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges" - Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video
“Europában mindenhol erős vezetőkre van szükséges” – Orbán 2013. Ciprusban | Fotó: atv-video

Orbán legutóbbi beszéde teljes egészében arról szól, hogy az ellenzékiség, a lázadozás idegen hatalmak működésének, ármányának műve. „Gazdaállat”, azaz pénzforrások és szervezett háttér híján ez a fajta rebellió el fog halni. És marad ugye a „nemzet” azaz a FIDESZ és leginkább Orbán Viktor maga. A magyar ellenzék még mindig nem érti, ahogy kezdetben sem értette mit jelentenek ezek a szavak. Nem érdemes rutinszerűen kijelenteni hogy bunkó volt, hogy sértő, hogy anti-demokratikus. Orbán csak megerősítette azt amit korábban elkezdett, a „haza nem lehet ellenzékben” programját. A FIDESZ a politikát barát-ellenség alapon határozza meg, a belső ellenzéket pedig egyértelműen az ellenség kategóriába sorolja. Ez fundamentálisan ellentmond a demokrácia elméletének, ott ugyanis az ellenzék a rendszer része. A demokrácia az ellenzék és a kormánypárt váltógazdasága. Az ellenzék beépített kritika, ellensúly a hatalom mérlegén, amely nélkül a mérleg folyton egy irányba lejtene, és végül felborulna.

Az autoriter és totalitárius rendszerek nem értik ezt. Mivel az igazság birtokosának, a múlt örökösének és a jövő megtestesülésének tartják magukat (főleg az utóbbi rendszer) ezért az ellenzéket, a kritikát károsnak és bomlasztónak bélyegzik. Az ellenzék számukra nem ellensúly hanem legalábbis nehezék, de inkább ellenség. Ahhoz hogy a léghajó előre haladhasson, ki kell dobni ezt a nehezéket. Amikor ez végül sikerül (magán az uralkodó párton belüli kritika elhallgattatásával) a rendszer megállíthatatlanul megindul a bukás felé. (Orwell szerint a totalitarizmus egyik lényeges vonása a józan ésszel szembeni háború, mert a józan ész külső, ellenőrzés alá nem vont erő.)

Orbán egy fasizmushoz hasonló politikai elmélet keretein belül mozog: ezért kritizálta többször a fékek és egyensúlyok rendszerét és magát a liberális demokráciát. Nem lehetséges megállítani komótos, lassú haladással, finom, célirányos kritikával, parlamenten belüli konstruktív ellenzékiséggel. Mindaddig nem fog megnyugodni amíg teljesen fel nem számolja a demokráciát, szétveri az összes független közösséget hogy teljesen atomizált (azaz teljesen védtelenb) társadalmat kapjon, és a saját nyelvét és narrativáját abszolúttá nem teszi. Soha senki nem látott bele kevésbé a történelembe, mint az, aki a történelem uraként határozza meg Istent – e történelemszemélet a mindentudás illuzióját adja. (A jelentős történésznél, J. G. Droysennél Isten a célok célja, az emberi haladás célpontja nem pedig az embert bábuként rángató zsarnok.)

– AES –

Putyin látogatása: Az illiberális birodalom visszavág

Kommentár

Február 17-én az a Putyin fog Magyarországra látogatni, aki Európa legfőbb illiberálisa.

Az orosz vezér a civil szervezeteket külföldi ügynökökként regisztráltatja. Börtönbe záratta az ellene templomban balhézva tiltakozó aktivistákat, akár a vele szembeszegülő oligarchákat, és nem utolsósorban gyanús körülmények közt tűnnek el/bűnhődnek súlyosan bírálói. (Felmerült a gyanú, hogy az orosz elnök emberei mérgezték meg a vele szembeforduló titkosszolgálati vezetőt, Alexander Litvinyenkót, rádióaktív anyaggal, polónium 210-el.). Putyin emellett a világ egyik leggazdagabb embere,

“Putyin látogatása: Az illiberális birodalom visszavág” bővebben

Orbán Viktor illiberális (sic!) demokráciája

Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszédét már sokan, sokféleképpen elemezték, mi csak két kérdést teszünk fel erre vonatkozóan.

1.)    Miért veti el most, 2014-ben – a 2007-ben még a keresztény nyugat demokráciája mellett elkötelezett Orbán Viktor – a nyugati mintájú liberális demokráciát?

1a) Vajon Orbán Viktor a liberális demokráciának melyik jellemzőjével nem ért egyet?

“Orbán Viktor illiberális (sic!) demokráciája” bővebben