Csernobil: Jelentés a Zónából

Kóbor József

Ezt a cikket 1996 áprilisában írtam, első csernobili utam alkalmával a katasztrófa után tíz évvel. Megjelent a pécsi Új Dunántúli Naplóban, 1996 májusában.
   

Az 1996 április 20–22 között a Kijevben tartott NGO konferencia és Green East-West Contact párttalálkozó résztvevőinek egy  csoportja április 23-án csernobili kiránduláson vehetett részt fejenként 30 USD-ért. Mintegy 5 személynél – e sorok írójánál is – kézi gamma dózismérő volt. 9:30-kor indultak a buszok, 11:38-kor érték el a külső (20–30 km-es) zónahatárt. A beléptetés formális volt, létszámellenőrzés nélkül, az őrség inkább a fotózás és videózás tényét kifogásolta, feltehetően pénzt várt. Átlépés után a sugárzás szintje észrevehetően emelkedett, főleg az erdős részeknél, 12:05-kor elértük Csernobilt.

Poros kisváros, nyugalom. 12:15-kor eligazítás és tájékoztatás a tudományos központnak nevezett szerény épületben. 5000 ember dolgozik az erőműben, 11000 a teljes zónában, 96 különböző szervezet keretében. A sugárzás az épület előtti friss fűben a normál háttér 2–3-szorosa.
Elhagyva Csernobilt észak felé, a beléptetőközpontban teljes felsőruha, cipőcsere, hajvédő, gézmaszk felvétele, autóbuszok cseréje. 13:53-kor átlépjük az 5-km-es belső zónahatárt. Rögvest ezután az árokparton, a fűben ülő idős házaspárt látunk falatozni. 14 órakor felbukkan az erőmű monumentális tömbje. A sugárzás ekkor a buszon belül kb. a normál háttér tízszeresére ugrik. Először a félkész új blokkot mutatják meg (buszból), melynek építése 1986-ban leállt, de a készenlétben álló daruk, járművek stb. jelenlétéből ítélve bármikor folytatható. Körbejárva az erőmű tömbjét, 14:10-kor érünk a szarkofág előtti bejárathoz, melynek parkolójában különleges jelzés nélküli civil kocsik is állnak. Kiszállva a buszból, a szarkofágtól kb. 200 m-re a sugárzás kb. 0.6 mR/h, a normál háttér kb. 30-50-szerese. Közelebb haladva egyre nő. Ukrán kísérőink tiltakozása ellenére Elisabeth Schroedter Európa Parlamenti képviselővel a szarkofág körüli betonkerítés kapujáig futok, kb. 50-80 m-re a szarkofág falától. Az őrség kényszeredetten megindul felénk, de amíg odaég:\1Rauert_documents\1Hut-KKobor_Jozsef_Csernobilben_Uj_Dunantui_Naplo_1996.jpgrnek, sikerül megmérni a maximális kb. 100-200-szorosa, és kb. 40-szerese azon izotóplabor munkahelyi szintjének, ahol dolgozom. Az őrök közönséges szolgálati ruhát viselnek, semmi védőeszköz, és még filmdozimétert sem látni rajtuk. De civil ruhás személyeket is látni.
Kb. 15 perc múlva elindulunk Pripjatyba, a halott városba. Megállunk a főtéren. Itt a sugárzás – melynek forrása a teljesen elszennyeződött talaj, épületek, stb. – a normál háttér 30–50 szerese, még 10 év után is. 14:55-kor váratlanul sűrű fekete füst zúdul a városra, az addig mért szint (0.2-0.3 mR/h) a duplájára ugrik. Kísérőink a buszokba hajtanak bennünket, nincs magyarázat a füst eredetéről, mely nyilvánvalóan radioaktív anyagokat kavar fel. A füst a várostól ÉNy-i irányból jön. A várost elhagyva, megállunk a vasútállomás fölötti felüljárón. Rálátni az erőműre és a városra is, a kontaminált környezet és a kb. 1 km-re lévő szarkofág együttes sugárzása magas (0.5 mR/h) állandó szintet okoz (50–60-szoros háttér) .
Továbbhaladva, újabb hatalmas füstoszlop látszik, ezúttal kb. 3-4 km-re délnyugatra (kb. 15:28-kor). Először az aljnövényzet égésére gondoltunk, de az egyidejűség gyanús. Elterjed, hogy a zónába visszatérő lakosok gyújtják fel saját falvaikat, sajátságos és elkeseredett centenáriumi demonstrációként.
16:40-kor – a belső zóna elhagyása, átöltözés, stb. után – elhaladunk a csernobili tűzoltólaktanya előtt, amely üresnek tűnik. Néhány tűzoltó ráérősen végzi az utolsó simításokat a katasztrófa során és miatt meghalt bajtársaik emlékművén, melyet az évforduló napján avatnak fel. Nem tudnak tüzekről, és nem tudják, hol vannak a többiek. Csernobilt elhagyva, egy ráérősen poroszkáló tűzoltókocsival találkozunk. Barátságosan integetünk egymásnak.


Pariscsev egy apró kiürített falucska. A romosodó házak már alig látszódnak ki a tízéves kinőtt fácskák, aljnövényzet rengetegéből. De az egyik ház körül minden tiszta, a kiskertben idős pár gereblyézi a veteményeskertet. Őket nem érdekli a sugárzás. Hazajöttek.

Körkép a mai szellemváros, Pripjaty-ról: http://www.nuclearflower.com/pan/pan.html

 

A Csernobil katasztrófa egészségügyi következményei:

 

5-6000 köbméter mérgező szennyező folyadék ömlik ki óránként a természetbe…

“…egy finn fémbánya (nikkel-, cink- és uránbánya) tározójának gátja megsérült november elején Észak Finnországban, Talvivaaraa-ban. A tározóból kiszabadult több mint 600 ezer köbméter savas, nehézfémekkel szennyezett víz végzetesen elszennyezheti a környék érintetlen fenyveseit és tóvidékeit, tönkreteszi a helyieknek munkát adó ökoturizmust. A GPI kérése szerint csütörtökön már a helyszínen, Kajaani mellett kell lennem teljes felszereléssel, hogy mintákat vegyünk a szennyezésből és a környékbeli folyókból… Bár november 7-e szerdára megkezdték a legnagyobb repedés elzárását, de a nikkel-, cink- és uránbánya tározójából jelenleg – kinn tartózkodásom alatt és a mai napon –  is körülbelül is 5-6000 köbméter nehézfémet, például nikkelt, kadmiumot és uránt tartalmazó mérgező szennyező folyadék ömlik ki óránként a természetbe. A kiömlő folyadék mocsaras, szigeteletlen vésztározókba került, ám azok nem bírták a terhelést és továbbengedték a szennyezés jó részét. Bár a környezetvédelmi miniszter kirendelte a hadsereget a helyszínre, mégis mostanra egyre nagyobb az esélye egy teljes gátszakadásnak, ami katasztrofálisan elszennyezné a környéket. Már a mostani baleset is katasztrofális szennyezést okozott, és tönkreteszi a helyiek megélhetését. A térségben sokan a turizmusból élnek: számtalan faház, horgásztanya, a tavak vizét használó szaunákkal található a környéken. A térségben a helyieknek munkát ígérő bánya így egyelőre csak minimálisan teremtett munkahelyeket, de már most rengeteg helyi megélhetését tette tönkre, hisz sok évnek kell eltelnie, míg megtisztulhat a környék és újra ide kívánkoznak turisták. Nagybánya és Kolontár után, kevesen hihetik, hogy a térség bányászati tározói kikezdhetetlenek. Kérdés az almásfüzitői tározók, esetleg a Mecsekben újranyitó uránbánya vagy a Verespatakra tervezett cianidos aranybánya mikor teszi végérvényesen tönkre a környezetét.” (2012.11.12. 13:09 Simon Gergely)

A teljes cikk képekkel és további tájékoztató a témáról, itt: http://greenpeace.blog.hu/2012/11/12/nyakig_uranban_a_telapo

 

Videók a témáról

(forrás: http://www.youtube.com)

1. Talvivaara, a bánya-társaság

2. Talvivaara, felvételek a katasztrófáról 3. Talvivaara, felvételek a katasztrófáról (térkép a bányaterületről és a zagytározóról) 4. Talvivaara, felvételek a katasztrófáról

Veszélyes római örökség + jelenkori emberi hanyagság = katasztrófa

 

Indításhoz kattintson a fekete videó-kép felületére!

Eredeti cím: Surpare de teren la Ocna Mures
Tags: Ocan Mures | Marosújvár

Romániában a Fehér megyei Marosújvárt, a Kolozsvártól hatvan kilométerre fekvő kisvárost egy rómaiak által használt sóbánya fölé építették. A bányát emberi hanyagságból 1947-ben, majd 1978-ban is elárasztotta a Maros, ezért ebben a bányarészben leállították a termelést. 2010. december 22-én az egykori sóbánya egyik vágata váratlanul beomlott, és a felszínen kétszáz négyzetméteres kráter keletkezett, amely egy szupermarket összeomlását okozta. A példátlan szerencsétlenségnek az volt a kiváltó oka, hogy megnőtt az elhagyott aknában a víznyomás, mivel a működő bánya, a helyi Salina vállalat gépei az aktív területekről ide szivattyúzták a vízfelesleget.

Az élelmiszerbolton kívül a pénzügyi hivatal épülete és a főút is károsodott, továbbá az összeomlás határán volt egy barkácsbolt is. Szükségállapotot rendeltek el a városban, a környező házak lakói is készen álltak a kiköltöztetésre.

2011 januárjában a szupermarket próbálta menteni árujából, amit lehetett. Az üzlet munkatársai – a lakossággal versenyezve – igyekeztek mielőbb kiemelni a tóból a süllyedéskor benne maradt termékeket. Hiába vontak ugyanis kétméteres kerítést a Marosújvár-i kráter köré, hogy megakadályozzák az élelmiszereknek a lakosok részéről történő gyűjtögetését, sok embert még ez sem riasztott vissza. A kerítést átugorva,  próbálták az élelmiszereket kihalászni a vízből.

Több mint 17 millió lej kárt okozott Marosújváron a bányaomlás. A polgármester elmondta, összesen 17,6 millió lejre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzák a kráter esetleges bővülését, és fel tudják tölteni a tízezer négyzetméteres lyukat, valamint helyre tudják állítani az omlás miatt tönkrement infrastruktúrát. A kráter kitöltésére 100 ezer köbméter speciális anyagra, többek között betonkeverékre és kavicsra lenne szükség, a helyszínre-szállításhoz pedig 5 ezer kamionra.

2012. májusában egy internetes bejegyzés szerzője felkereste az azóta Marosújvár nevezetességévé elhíresült helyszínt. Fényképeket is készített róla. Tömör megjegyzése szerint: “Helyreállítás azóta sem történt.”