Szemán István (1955-2016)

Szemán István (1955-2016)

Szemán István (1955-2016)

Az uránbányát ellenző facebook csoportban ismerkedtünk meg Szemán Istvánnal. Először, mint hűséges vitapartnerek kerültünk szembe egymással. Ha én írtam valamit, István rögtön vitatta, ha ő kezdett bele egy témába, én próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Időnként csodálkoztam is; ugyan mit keres az uránt-ellenzők között, aki ilyen szorgalmasan védelmezi a bányászatot és a hagyományos energiahordozókat. Lassanként azonban megismertem bányászmúltját, és rájöttem, ha szembefordul  vele, akkor megtagadja azt is, ami szép volt – a bányászok között mindig is meglévő összetartást, a szolidaritást, az egymásra figyelést, az egymásra utaltságukat az életveszélyes munkakörülmények miatt és végül a fiatalságuk nosztalgikus emlékét.  Megértettem, hogy minderre nem ad alternatívát a nap, szél és egyéb megújuló energia utópisztikusnak tűnő modellje.

Miután ezt beláttam, másként kezdtem érvelni. Vitáink kifinomultak, és a szembenállásból lassan egymás felé közeledtünk. Annak ellenére, hogy sok dologban megmaradtak eltérő nézeteink, tiszteletben tartottuk különbözőségünket.

A virtuális ismeretségünk ekkor már személyes ismeretségre váltott, találkoztunk ugyanis más jellegű rendezvényeken, akciókon, és továbbra is megtisztelő figyelemmel kísértük egymás tevékenységét.

Ezzel a könyörtelen hírrel azonban mindennek vége szakadt. Vasárnap délután olvastam ezt, a facebook oldalon megosztott gyászjelentést:

„Szomorú szívvel tudatjuk, hogy István szíve hajnali 3 óra 30 perckor megszűnt dobogni többé. Elvesztette utolsó nagy harcát ebben a földi világban. De, ahogy életében is folyton azon dolgozott, hogyan tud segíteni másokon és a világon még távozásában is egy utolsó segítséget adott. Ezzel ma hajnalban három ismeretlen embernek ajándékozott életet, akik neki köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre és gyógyulásra.”

Igen, ilyen embernek ismertem meg Szemán István, akitől most e földi létben búcsúzni kell. Ám a búcsúzás szomorúságát enyhítheti az a tény, hogy őrá, aki még halála után is segíteni kívánt embertársain, és aki olyan meggyőződéssel, olyan állhatatosan kereste az igazságot, az Igazság fénye most már teljes valójában ráragyog.

Provincia

Részletek Szemán István utolsó internetes bejegyzéseiből:

2016. augusztus 17., 21:49
2016. augusztus 17 napjának tanulsága: Miért nem lesz itt változás szeretett hazánkban! A többségnek ez az álomvilág ennek a gyáva népnek már nincs hazája. Itt már akár a saját hóhérukat is megválasztják, megválasztathatják Miniszterelnöküknek. Ez az igazság gyáva nyulak szaremberek, semmirekellő, hitehagyott népség lettünk, még az mellett sem merünk kiállni, megvédeni, aki ki mer állni, mer szólni az igaza mellett. Csak sajnáljuk azt is sunyiban, meg ne tudják […] Hányszor találkozik egy átlag választó 4 év alatt a az ország vezetőivel, képviselőivel átlagban, hogy esetleg elmondja mi nyomja szívét? Van akivel egyszer köszönés szintjén, van akivel ez a több, egyszer sem. Persze ha nem jár a kényszerrel felturbósított helyekre biodíszletnek, már pedig nem járnak,mert minek. Nem is tudom miért nem fogadnak fel munkanélkülit diákot, lecsúszott, legatyásodott embereket, pénzért 1000-2000 FT-ért, statisztának mint a nemzeti ünnepen az országgyűlés, vagy a nemzeti múzeum előtt. Ez a véleményem és ez nem fog változni előreláthatólag egy ideig, csak ha az egész dől. Tudom, ennek sincs értelme hogy ezt leírtam, mert kit hat meg. A sok buta együgyű egeret meg úgysem lehet meggyőzni, hogy a macska nem a jótevője barátja, hanem ő az aki vadászik rá és megeszi. Itt van előttünk, nap mint nap a példa. A macskák jóllakottan elnyúlva heverésznek a napon az egerek meg cincognak és őrülnek hogy nem ők az áldozatok, ma még. És holnap? …

2016.08.03., 12:31
Ez a megnyomorított NÉP AKIT RENDSZERVÁLTÁS ÓTA az összes kormány CSAK A NADRÁGSZÍJ MEGHÚZÁSÁRA kényszerített, AKI csak várt és várt arra, hogy végre értelme legyen a munkájának, az életének, mostanra besokallt, és azt kiáltja ELÉG VOLT !

Uránkutatás és védett területek – emlékeztető

Újból uránkutatásba kezdett egy szépreményű társaság, akik a korábbi Wildhorse Energy Kft. jogutódjának tekinthetőek. A nevezett Kft. 2014-ben már másodszor állította le tevékenységét Magyarországon uránügyben (először 2006-2010 között kutattak, majd 2012-2014 között)

Most Magyar Urán Resources Kft. néven újultak meg, és harmadjára még nagyobb reményekkel kezdtek a nagy “eredményekkel” kecsegtető projektbe. A szovjet időkben már alaposan, százszorosan megkutatott vidéken kutatnak újra. Talán abban reménykednek, hogy 50 év alatt dús urántelepek képződtek?

Azt hiszem, ennyi bevezető után, minden épeszű ember látja, hogy itt enyhén szólva komolytalan dolgokról van szó. Egy tűnik komolynak, a HASZON  – a zsebükbe.

A baj csupán az, hogy ennek a projektnek az életben tartásához időnként szükséges némi tevékenység is. Ez pedig káros, hiszen pár év alatt már harmadszor furkodják, lényegében ugyanazt a többféle szempontból is védett területet. Ez a tájegység a “Kultúra 2000 természetvédelmi terület”, na meg a Tettye-forrás egyik vízgyűjtő-területe, azé a forrásé, mely Pécs ivóvizének nagy részét szolgáltatja.

Lásd a bemutatót a kérdéses vidékről (ez ugyan 2012-ben készült, de aktualitását nem veszítette el)

Pécs védett területei és az uránkutatás-bemutató

Aszfaltrajztól – az atomerőművekig

Először azt hittem a meleg ment az agyamra, amikor meghallottam, hogy Budapesten megtiltották a menekült gyermekeknek az elszenvedett borzalmak feldolgozásában segítő önfeledt rajzolást, mert e tevékenységüket a  közterület aszfaltján művelték. Hirtelen megképzett előttem gyermekkorom – abban az előző rendszerben -, amikor a járdákra ugrálós játékokat rajzoltunk krétával, vagy ház alaprajzát és családot játszottunk (ezt különösen kedvelték a csonka családban élők).  Senki nem szólt ránk, még a parkőr sem, az akkori köztisztasági felügyelő sem, aki pedig büntetett azonnal, ha a “fűre léptünk”, azaz a park szépen nyírt füvében szerettünk volna játszani, mert nekünk ott volt a kavicsos játszótér.

Nem álltam meg csak töprengésnél, megkerestem a köztisztasági törvényt, melynek 196. § (1)-a szerint köztisztasági szabálysértést követ el, aki “a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi…”

Ha a törvényt nézzük, akkor igen nagy fantáziára van szükség, hogy a krétarajzot valaki is szennyezésnek nézze.

Mert hát miből is áll a kréta:  A kréta a mészkő különleges változata. A tengervízből kiváló, kevésbé porózus, tömörebb diagenizált mészkő. Vagyis nem mérgező, természetes anyag, sőt ellentétben az aszfalttal semmi mesterséges anyagot nem tartalmaz.

Ha a kréta ártalmatlan, akkor talán a rajzoló személyében lehet a hiba?

20150428_Graffiti_Orban_latogatasara_Pecsett0087_800x600

A neMecsek Mozgalom tiltakozik aszfaltszöveggel a bodai atomtemető terve ellen, Orbán Viktor látogatása alkalmával

Kik is rajzolnak utóbbi időben aszfaltra, ezt is megnéztem:
1. Az ellenzék ott hirdeti időnként a programjait, vagy a civilek vélemény-nyilvánításának egyik eszköze.
2. A gyerekek, akiknek van még merszük közölni valamit a nagyvilággal.
3. Utóbbi időben pedig a migránsok gyermekei, akik ezzel – a kormányzati körök szemében – nagy veszélyt jelentenek az ország biztonságára.

Értem most már a tiltást.

Sőt a krétarajzok kapcsán vannak továbbgondolásra érdemes javaslataim.
Ha a krétarajz köztisztasági szabálysértésnek minősül, akkor ajánlom t. vezetőségünknek, hogy hasonlítsák össze az esőtől lemosódó krétarajzok környezetre gyakorolt hatását a bányászat, nehézipar, energiaipar és a hagyományos közlekedés káros anyagkibocsátásának környezetszennyező nagyságával. Garantáltan meglepő eredményekre fognak jutni.

A gépjárműből kifolyt olaj 300 méteres körzetben szennyezte az aszfaltot. Az eső sem mosta le, sőt az esővíz segítségével a patak felé vette útját

A gépjárműből kifolyt olaj 300 méteres körzetben szennyezte az aszfaltot. Az eső sem mosta le, sőt az esővíz segítségével a patak felé vette útját

Addig is elárulom; egy krétarajz-mérgezésbe még nem halt bele senki, de Kövágószőlősön az uránbánya miatt szinte minden családban meghalt egy-egy fő rákban. Népes városok váltak lakatlanná bánya- vagy atomerőműkatasztrófák következtében (Centralia, Csernobil). Jelenleg pedig az egész világ fölé magasodik fenyegetően Fukushima katasztrófája.

Esetleg azt is újra megfontolhatná jelen kormányzatunk, miért erőlteti az uránbányászatot, az atomerőműveket, az atomtemetőt Pécs városa közelében, és miért hanyagolja el a jóval kevésbé környezetterhelő, és sokkal emberbarátibb megújuló energiahordozók fejlesztését… és miért fordítanak fölöslegesen energiát az egyébként ártalmatlan krétarajzok üldözésére.

20150428_Graffiti_Orban_latogatasara_Pecsett0087_800x600.JPG

A krétarajzok nem akadályozzák a közlekedést. Mint a fotón látható, a városi hulladékkezelő autója probléma nélkül azonnal ráparkolt a feliratra, olvasásának megnehezítése végett

Végül megnéztem más európai nemzet hozzáállását az aszfalton “elkövetett” krétarajzok kérdéséhez. Németországban Elisabeth Schmidt, ügyvéd, a Berlini Gyermekvédelmi szövetség tagja úgy nyilatkozott: szabad krétával az aszfaltra rajzolni (ha az nem magánterületen van), az nem minősül környezetszennyezésnek, mivel a krétarajzok se nem rongálják a felületet, se nem akadályozzák a közlekedést (ha már elkészültek). Nem beszélve arról, hogy a következő esőzéskor általában nyomtalanul eltűnnek. Nyilvánvalóan vannak azért közlekedésbiztonsági szempontból bizonyos szabályok, amire figyelni kell a rajzok elkészítésekor. Magánterületen pedig ki kell kérni a tulajdonos engedélyét – de ez is egyértelmű minden felnőtt számára.

Konklúzió:

Meg kell újra és újra állapítanom, hogy még mindig erősen le vagyunk maradva Európától. Nos, hajrá, pár száz év múlva majd csak behozzuk ezt a lemaradást.

 Provincia

Források:

Kérdés a parlamentben: lesz-e uránbányászat Pécs városa alatt?

Szél Bernadett és Jávor Benedek kérdést intézett november 19-én a nemzeti fejlesztési miniszterhez a Pécs város-centruma alatti uránbányanyitás ügyében…

 

Megjegyzés: Facebook-os kerekasztal-beszélgetés a felvetett kérdéssel kapcsolatban:

“- Zöldi Miklós: Kérdésem volna: miért Szél Bernadett tette fel a kérdést a Parlamentben? /Ha jól tudom, Ő nem tagja a pécsi képviselő testületnek, valamint a tudomásom szerint Ö nem vesz részt a Pécs 2030 V.K. elkészítésében. Nos akkor: ki beszél itt nyilvánosságról? S független, igényes tájékoztatásról és hozzáállásról? / Remélem a résztvevők mindegyike öntevékeny módon – hittel és lokálpatriotizmussal felvértezve, az anyagi és politikai hasznot meg- és elvetve – vesz részt a koncepció elkészítésében! Üdvözlettel: Z.M.

– Sándor Bardóczi: Kedves Zöldi Miklós! Kérdésedre jelzem, hogy nem csak Széll Bernadettnek jutott eszébe feltenni a kérdést a parlamentben, hanem a tervezői csapatnak is eszébe jutott feltenni a kérdést minden lezajlott fókuszcsoportos megbeszélésen, még akkor is, ha egyenlőre nem foglalhatnak állást a kérdésben, éppen azért, mert ezen a kérdésen sok minden áll vagy bukik a hosszútávú koncepció ügyében. A legtöbb megkérdezett óvatos volt és a ma nem létező információktól, hatásvizsgálattól tette függővé az támogatását vagy elutasítását. Egyedül a gazdasági fókuszcsoport fogalmazott szinte kategorikusan úgy (legnagyobb meglepetésemre), hogy sem gazdasági, sem társadalmi, sem környezeti szempontból Pécsnek nem lehet érdeke az uránbánya megnyitása. Ideidézem a fókuszcsoportos véleményt részletesen “Az uránbánya ma gazdasági irrealitás. Ez a szektor annyira leépült, hogy ma már nincs hozzá helyben képzett munkaerő, nincs hozzá helyben technológia. Mi tehát az amit hozzá tud adni a város és mi az amit helyben visszakap belőle? Természetesen akár lehet ez profitábilis befektetés is egy befektető számára, de ez a város problémáit nem oldja meg, esetleg szaporítja azokat. A bányászinporttal már a 80-as években is próbálkoztak, de az akkor is rosszul sikerült. A Paksi Atomerőmű felelős vezetői közben azt állítják, hogy 35%-os áron be tudják ugyanazt a nyersanyagot szerezni Ausztráliából, mint amit Pécsett ki lehetne nyerni. Az ilyen típusú bányászkodás rentabilitását mindig a föld mélyéből kitermelt anyag rentabilitása határozza meg. Ha az ár éppen felfelé megy, akkor rentábilisabbnak tűnik, ha lefelé, akkor nem. Ugyanakkor egy bányanyitásnak, vagy újranyitásnak a költsége nem ezen az időhorizonton belül értelmezhető. Nem mellékesen 15 év alatt a rekultivációra, a járatok eltömedékelésére beledolgoztak 100 Mrd-forintot a „földbe”. Tehát ha most újranyitnák a bányát, akkor ez a rekultivációs költség kidobott pénznek minősülne és újabb hatalmas összegeket emésztene fel a lefedések, betömedékelések eltávolítása. Műszakilag a bányanyitás valószínűleg lehetséges, de sem a társadalmi, sem a gazdasági feltételek nem adottak, a környezeti kockázatok pedig óriásiak. Manapság ezek a nagy magánmonopóliumok nagyon hozzá vannak szokva az „afrikai megoldásokhoz”: azaz például a rekultiváció elfelejtéséhez (lásd: romániai aranybányák esete). Azt se felejtsük el, hogy a régen Cserkúton kibányászott uránérc annak idején nem közvetlenül Paksra került, hanem előtte tett egy kört a Szovjetúnió felé, hiszen a dúsítást ott, az ottani ipari kapacitással végezték el. Ez a helyzet pedig ma, a mai gazdasági-politikai klímában teljesen megváltozott. Attól lehet tartani, hogy az Uránbányászat megindítását, újraindítását egyéb lobbi és háttérérdekek, és nem racionális gazdasági-társadalmi érvek mozgatják. Sokkal több a kérdőjel ezzel kapcsolatban, mint a biztos pont. Az viszont egészen bizonyos, hogy az uránbánya a foglalkoztatási problémát nem tudná kezelni, az az 500 ember, akinek lenne munkája túl kicsi nyereség a bányászat kockázataihoz képest.”

– Nagy Gyula: Én is úgy látom, h jelenleg minden ami fölött a vezetőségünk elégséges befolyásolási képességgel bír, az az URALMI érdeknek (kényszerítő erődominancia létrehozása és fenntartása) alárendelten működik. Elemi érdekünk a tisztán (tisztábban) látásunk megszerzése és az érdekérvényesítő képességünk megnövelése.

– Zöldi Miklós: Kedves Sándor! Köszönöm válaszát! Eddigi ” bokorból kiugrató” stílusomat az Ön, részemre írt válasza után nem fogom alkalmazni! Őszintén megvallom, hogy a fenti megosztást – miután nem vagyok pécsi lakos, és ez a probléma személyemet közvetlenül nem érinti – nem is a gazdasági ill. a környezetvédelmi, egészségügyi szempontok miatt tettem fel, hanem kritikaként a pécsi országgyűlési képviselők ez ügyben tanúsított korrekt hozzáállásáról! /tájékoztatás, őszinteség/ Ennyivel tudtam “segíteni” az Önök munkáját! Tisztelettel: Zöldi Miklós környezetmérnök”

1 2 3 4 5