Péterffy Attila, az újonnan megválasztott pécsi polgármester választási programjában megígérte, hogy az „élhetőség megőrzése érdekében meg kell akadályozni az uránbánya megnyitását is. E célok eléréséért minden lehetséges jogi eszközt be kell vetni. Alapvetően helyi népszavazás kiírása és sikeres lebonyolítása az egyik legfontosabb eszköz„.1
A népszavazás azonban kétélű fegyver, sőt Pécs lakóit kicsit is ismerve inkább egyélű. Nyugodtan mondhatom, hogy a sok beszélgetés az idősekkel, akik nosztalgiával gondolnak a régi szép időkre, amikor a bányának köszönhetően egy egész városrész, Uránváros épült fel, Pécs tejjel-mézzel folyó Kánaán volt; beszélgetés a fiatalokkal, akiknek mindegy, csak legyen munka – indított ennek felismerésére. De nemcsak engem, tősgyökeres pécsit, hanem másokat is, olyanokat is, akik nem olyan régóta élnek itt.