„…Hogy a kormányok előmozdítsák a teremtett világ védelmét és a természetes javak és erőforrások méltányos megosztását…
…Minden embernek, a szegényeket és munkanélkülieket is beleértve, ugyanolyan jogaik vannak, mint a gazdaságilag kivételezett helyzetben levő gazdagoknak. Minden energiát a javak fogyasztására összpontosító mai világ közhangulata elvonja figyelmünket attól, hogy felelősek vagyunk egy új világrend kialakításáért.
Földünket kihasználták és megsebesítették. Mindnyájunknak össze kell fogni egy olyan gazdasági rend kialakítására, mely a jövendő nemzedékek jogait is tiszteletben tartja. Ne álljunk félre, és ne tétlenkedjünk. Minden cselekvés veszélyekkel jár, de a tétlenség még veszélyesebb. A hívőket Isten hívása serkenti, hogy vegyenek részt földünk gyógyításában.
Krisztus feltámadása általános együttérzésre indít minden rászorulóval szemben. Nem kérünk semmi kiváltságot: közös a reményünk. Gyógyítani akarjuk a megkárosított természetet, helyre akarjuk állítani elrútított szépségét, elő akarjuk mozdítani a megosztás kultúráját, mert e nélkül nincs remény.
Új világ van születőben. Minden szülés fájdalommal jár, de ez a fájdalom nem hiábavaló. Talán csak gyermekeink fogják látni fáradozásaink és küzdelmeink gyümölcsét. Az egész emberiség, a jövő nemzedékeket is beleértve, egy nagy közösséget alkot. Le kell mondanunk az önző előjogokról. A kapitalistáknak, akár Kínában élnek, akár a Nyugati világban, meg kell térniük.
Törekedjünk helyileg a természetet megőrző egyszerű életstílusra, érezzük felelősnek közösségeinket a környezet védelmére, támogassuk a nemzetközi kezdeményezéseket a globális emberi közösség megteremtésére. Álljunk a kapuba, és kiáltsuk: „Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Öltsük magunkra a világosság fegyvereit!” (Róm 13,12)
Albert J. Fritsch SJ nyomán
(forrás: Egyetemes imaszándék; http://www.jezsuita.hu/cikk/2024-aprilisi-imaszandakok)