LEGYŐZZÜK AZ IDŐT

Boda egy kis falu Pécs közelében, amely a jövőben országos jelentőségre tehet szert, mivel a település alatt található agyagkőformáció a Magyarországon keletkező magas radioaktivitású hulladék végső tárhelyévé válhat. Itt tárolnák például a paksi atomerőmű kiégett fűtőelemeit, amelyek jelenleg a legveszélyesebb nukleáris hulladéknak számítanak és Paks 2 megépülésével garantáltan több generáció számára kihívást jelent majd az elhelyezésük. A falu közelében több helyen zajlanak kutatófúrások, ahol a geológusok azt vizsgálják, hogy a kőzet megfelel-e a radioaktívhulladék-tárolás biztonságát több százezer évre szavatoló feltételeknek.

A SÓ. AGYAG. GRÁNIT. művészeti kutatás keretében Nagy Csilla és Süveges Rita képzőművészek JÚLIUS 13-án (szombaton) „művészeti terepbejárásra” és közösségi kerámiaégetésre hívják az érdeklődőket, amelynek középpontjában a nukleáris hulladéktárolás és a közösségi döntéshozatal, valamint a földtani idő (az ún. mélyidő) és a társadalmi felelősség összefüggései állnak.

A művészek közösségi-művészeti eseményt szerveznek Bodára, amelynek központi eleme a gödörégetés — a kerámiaégetés egyik legősibb technikája — amelyet metaforaként használnak a földalatti kőzetátalakulásra. Ugyanis a magas radioaktivitású hulladékot nemcsak a radioaktivitása, hanem jelentős hőleadó képessége miatt is kulcsfontosságú megfelelő módon tárolni. Az agyagból olyan formákat és tárgyakat hoznak létre, melyeket a „nukleáris szemiotika” inspirált. Ez az interdiszciplináris kutatási terület azt vizsgálja, hogy hogyan tudunk a jövő generációkkal (emberi vagy nem emberi lényekkel) a radioaktívhulladék-tárolók helyéről és veszélyeiről kommunikálni. Hogyan figyelmeztessük őket? Milyen jeleket, milyen nyelvet és milyen kommunikációs felületet használjunk? Ha az agyagkő megfelelő anyag a hulladék tárolására, akkor a kerámia megfelelő eszköz lehet-e a hulladék veszélyeiről való kommunikációra? Végülis az égetett agyagtárgyak gyakran az egyetlen fennmaradó nyomai egy-egy ősi civilizációnak, amiből az emberek egykori életvitelét és mindennapjait megismerhetjük.

A művészek által vezetett gödörégetés egy meghívott vendégek — szakértők, aktivisták és a helyi közösség érintett tagjainak — részvételével megvalósuló beszélgetéssel egészül ki, amely betekintést ad majd a radioaktívhulladék-tárolás földtani, illetve közösségi és társadalmi kihívásaiba is.

Bodai agyagkőformáció © Nagy Csilla, Süveges Rita 

SÓ. AGYAG. GRÁNIT. Nukleáris múltak és sugárzó jövők

A berlini nGbK (neue Gesellschaft für bildende Kunst) szervezésében, magyar-német együttműködésben megvalósuló SÓ. AGYAG. GRÁNIT. projekt Magyarország és Németország atomenergiával és radioaktívhulladék-tárolással kapcsolatos politikáját vizsgálja művészeti eszközökkel és az érintett közösségek, javarészt kistelepülések lakosait bevonó terepmunkán keresztül. A nemzetközi kurátori csapat (Erdődi Katalin, Marc Herbst, Julia Kurz, Major-Kremer Virág, Vincent Schier) nyolc művészt kértek fel arra, hogy különböző magyar és német helyszíneken új munkákat készítsenek: Ana Alenso, Cséfalvay András, Erdei Krisztina, Nagy Csilla & Süveges Rita, Sonya Schönberger, Marike Schreiber, Trapp Dominika, Anna Witt.

Közülük Nagy Csilla és Süveges Rita közös munkát hoznak létre, amely kifejezetten Bodával és a magas radioaktivitású hulladéktárolás egyelőre világszerte megoldatlan kérdésével foglalkozik egy rendhagyó „művészeti terepbejárás” keretében. Bővebb információ

*Az esemény címét az Új Látásmód Fúzió „Legyőzzük az időt” c. száma inspirálta. 

Művészek: Nagy Csilla, Süveges Rita

A SÓ. AGYAG. GRÁNIT. művészeti kutatás kurátorai: Erdődi Katalin, Marc Herbst, Julia Kurz, Major-Kremer Virág, Vincent Schier

Produkciós munkatársak: Darabos Dina, Kovács Kinga

Grafika: Katarina Šević

Partner: nGbK – neue Gesellschaft für bildende Kunst Berlin

Támogatók: Zéró Program – Német Szövetségi Kulturális Alap, a Szövetségi Kormány Kultúráért és Médiáért Felelős Megbízottja, Berlini Szenátus – Kulturális és Közösségi Osztály

Külön köszönet: Boda önkormányzatának.