ezt a sok rosszat és szenvedést a Földön. Miért van az, hogy ami az egyik embernek hasznos, az a másiknak kárára van. Miért lehet ugyanaz a dolog egyszerre éltető és egyszerre halálos. Miért engedi Isten, hogy munkások véres-verejtékkel végzett munkáján 300%-os hasznot húzzanak a tőzsdék spekulánsai. Miért lesz rokkanttá az egyik ember, vagy hal meg idő előtt tüdőrákban, miközben a másik pezsgőben fürdik születésnapi partiján, amit csaknem 300millió forintnak megfelelő dollárért rendezett meg. Miért? Ezek, az egyébként valahol mélyen mindenkit foglalkoztató kérdések, néha sürgetőbbek vannak jelen, néha egészen elhalványulnak, de mindig megvannak, mert lényegében megválaszolhatatlanok.
A körülvevő gondok azt mutatják, mintha Isten nem törődne az emberekkel, sőt egyenesen az Ő büntetése lenne a sok rossz, a sok szenvedés.
Aki mindezt így fogja fel az nem ismeri, vagy rosszul ismeri Istent. Aki az igaz Istent keresi, az magával a szeretettel és a jósággal találkozik. Megtapasztalja, mekkora az Isten szeretete, és azt is, hogy Ő minden körülményben jót akar nekünk.
De hallgassuk meg mit mond erről Izaiás próféta, akit sokat üldöztek az ellenségei, és sokat szenvedett különböző bajoktól:
„Így panaszkodott Sion*: Elhagyott az Úr!
Megfeledkezett rólam!
De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony?
És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől?
S még ha az megfeledkeznék is:
én még akkor sem feledkezem meg rólad.
Nézd, a tenyerembe rajzoltalak;
falaid szemem előtt vannak szüntelen.
Sietve jönnek, akik fölépítenek,
s akik leromboltak és kifosztottak,
azok elmennek.” (Iz 49,15-17.)
*Sion= Jeruzsálemet jelenti.
Ezekkel a vigasztaló szavakkal, az Úr aggódó szeretetében bizakodva gyújtsuk meg a negyedik gyertyát is az adventi koszorún.