Beton keretelemek, mederelemek, teljes gabionpaplan, mederegyenesítés…
Miért nem felel meg az ilyenfajta „mederrendezés” több mint félezer tiltakozónak, erről nyilatkozott röviden a civil patakvédők egyik képviselője, Dr. Kiss Magdolna a HírTV-nek.
A nyilatkozat egy részéről videófelvétel is készült, melyet alább tekinthet meg, kedves Olvasó.
Miért nem értünk egyet? Itt hallhatja a rövid választ:
Itt pedig január 27-én, az esti híradóban hallható riportok.
Ami pedig sem a videóban, sem a tévében nem hangzott el.
Kutatásaink szerint igen ritkák az árvízesemények a Magyarürögi vízfolyásoknál, és még ritkábbak magánál az Éger-pataknál. Az első nagyobb áradás 1965-ben következett be, a következő 1975-ben volt. „1975. május 20. Példátlan erejű felhőszakadás zúdult ekkor Pécsre, alig egy órás árvíz. […] a Magyarürögi patak alsóbb szakaszán — a Szigeti vám fölött — kilépett a medréből. Kovácstelep csak úgy menekült meg, hogy a lélekjelenlétüket el nem vesztett lakosok átvágták a pataknak a sportpályák felőli oldalán levő töltését (Dunántúli Napló, 1975. 12. pages 59.)
Ez a két árvíz ráadásul nem vonatkozik az Éger-pataknak az önkormányzat által északinak kijelölt szakaszára, hanem attól délre történt, mégpedig a Pázmány Péter utca környékén, ahol már három patak vize folyik együtt, és ahol a hetvenes évek végén elég drasztikus változtatásokat hajtottak végre a patakmedren.
Az 1990-es évek vége óta az Éger-patak északi részén lakók (köztük mi is) csak két, hasonló erejű villámárvizet tapasztaltak: 2011, 2014. Mindkét esetben a dűlő utakon hömpölygött a víz, és 1-2, a patak keleti partján alacsonyabban fekvő telken keresztben folyt át a vízáradat a Magyarürögi útra.
Ráadásul a patak 2014-ben csak kis részben az időjárás miatt, elsősorban a 2011-es elhibázott „mederrendezés” következtében lépett ki a medréből.
2011 őszén az önkormányzat megbízásából ugyanis a Biokom próbálta földgáttal, a meder lefóliázásával és ezt rögzítendő, nagy kőtömbökkel megoldani az árvízvédelem kérdését.
Mi szkeptikusan fogadtuk a dolgot, és végül minket igazolt az első nagyobb esőzés. A megáradt patak 2014 nyarán könnyedén legörgette a köveket, elragadta a fóliát, kiharapta a földtöltést.
Ezek, a mi korunkban áradással érintett telkek a 19. században még ártéri rétként hasznosított területek voltak. Ezekből alakítottak ki a 20. században építési telkeket, de úgy, hogy a pécsi rendezési tervnek ma is érvényben lévő előírása szerint a patak mellett lévő egy bizonyos hányaduk beépítési tilalom alatt áll.
Itt, a természetesen kanyargó patakmeder mellett egyébként az önkormányzat kisajátított egy-egy fenntartó sávot is szervizútnak, ezért szükségtelen ezeken a helyeken a patak szűkítése és burkolása, van helyük a revitalizáláshoz.
Ha szakértőt megkérdezünk árvíz témában, akkor is hasonló választ kapunk:
„A villám árvízre (divatos nevén flash flood) nem lehet hivatkozni. Mert: Van puffer tározó, nem más, mint az a völgy felső részén lévő víztározó (amit itt tónak hívnak). Van zsilip, a tó vízszintje szabályozható. Nem kellene teljesen feltöltve tartani, különösen nem felhőszakadásos, záporos időszakban. A tó minden további nélkül képes lenne a hirtelen lezúduló víz nagyrészét befogadni, ha a vízszintjéről, és a víz leeresztéséről megfelelően gondoskodnának. Miután a patak felső részén elkészült egy záportározó (ami felfogja a záporkor lezúduló vize és a zsilip megfelelő mennyiséggel engedi lefelé). Ezzel kapcsolatosan szép anyagok vannak a NET-en”. (prof. Dr. Majer József ökológus)
***
Összegezve: az Éger-patak északi részén az 58 év alatt 2 (kettő!) árvízről tudnak a források. Emiatt a 2 árvíz miatt teljesen fölösleges a patakmedret több mint 400 millió forint értékű betonburkolatba öltöztetni! Jobb célokra is föl lehetne használni ezt a rendelkezésre álló keretet.
Provincia