Csernobil: Jelentés a Zónából

Kóbor József

Ezt a cikket 1996 áprilisában írtam, első csernobili utam alkalmával a katasztrófa után tíz évvel. Megjelent a pécsi Új Dunántúli Naplóban, 1996 májusában.
   

Az 1996 április 20–22 között a Kijevben tartott NGO konferencia és Green East-West Contact párttalálkozó résztvevőinek egy  csoportja április 23-án csernobili kiránduláson vehetett részt fejenként 30 USD-ért. Mintegy 5 személynél – e sorok írójánál is – kézi gamma dózismérő volt. 9:30-kor indultak a buszok, 11:38-kor érték el a külső (20–30 km-es) zónahatárt. A beléptetés formális volt, létszámellenőrzés nélkül, az őrség inkább a fotózás és videózás tényét kifogásolta, feltehetően pénzt várt. Átlépés után a sugárzás szintje észrevehetően emelkedett, főleg az erdős részeknél, 12:05-kor elértük Csernobilt.

Poros kisváros, nyugalom. 12:15-kor eligazítás és tájékoztatás a tudományos központnak nevezett szerény épületben. 5000 ember dolgozik az erőműben, 11000 a teljes zónában, 96 különböző szervezet keretében. A sugárzás az épület előtti friss fűben a normál háttér 2–3-szorosa.
Elhagyva Csernobilt észak felé, a beléptetőközpontban teljes felsőruha, cipőcsere, hajvédő, gézmaszk felvétele, autóbuszok cseréje. 13:53-kor átlépjük az 5-km-es belső zónahatárt. Rögvest ezután az árokparton, a fűben ülő idős házaspárt látunk falatozni. 14 órakor felbukkan az erőmű monumentális tömbje. A sugárzás ekkor a buszon belül kb. a normál háttér tízszeresére ugrik. Először a félkész új blokkot mutatják meg (buszból), melynek építése 1986-ban leállt, de a készenlétben álló daruk, járművek stb. jelenlétéből ítélve bármikor folytatható. Körbejárva az erőmű tömbjét, 14:10-kor érünk a szarkofág előtti bejárathoz, melynek parkolójában különleges jelzés nélküli civil kocsik is állnak. Kiszállva a buszból, a szarkofágtól kb. 200 m-re a sugárzás kb. 0.6 mR/h, a normál háttér kb. 30-50-szerese. Közelebb haladva egyre nő. Ukrán kísérőink tiltakozása ellenére Elisabeth Schroedter Európa Parlamenti képviselővel a szarkofág körüli betonkerítés kapujáig futok, kb. 50-80 m-re a szarkofág falától. Az őrség kényszeredetten megindul felénk, de amíg odaég:\1Rauert_documents\1Hut-KKobor_Jozsef_Csernobilben_Uj_Dunantui_Naplo_1996.jpgrnek, sikerül megmérni a maximális kb. 100-200-szorosa, és kb. 40-szerese azon izotóplabor munkahelyi szintjének, ahol dolgozom. Az őrök közönséges szolgálati ruhát viselnek, semmi védőeszköz, és még filmdozimétert sem látni rajtuk. De civil ruhás személyeket is látni.
Kb. 15 perc múlva elindulunk Pripjatyba, a halott városba. Megállunk a főtéren. Itt a sugárzás – melynek forrása a teljesen elszennyeződött talaj, épületek, stb. – a normál háttér 30–50 szerese, még 10 év után is. 14:55-kor váratlanul sűrű fekete füst zúdul a városra, az addig mért szint (0.2-0.3 mR/h) a duplájára ugrik. Kísérőink a buszokba hajtanak bennünket, nincs magyarázat a füst eredetéről, mely nyilvánvalóan radioaktív anyagokat kavar fel. A füst a várostól ÉNy-i irányból jön. A várost elhagyva, megállunk a vasútállomás fölötti felüljárón. Rálátni az erőműre és a városra is, a kontaminált környezet és a kb. 1 km-re lévő szarkofág együttes sugárzása magas (0.5 mR/h) állandó szintet okoz (50–60-szoros háttér) .
Továbbhaladva, újabb hatalmas füstoszlop látszik, ezúttal kb. 3-4 km-re délnyugatra (kb. 15:28-kor). Először az aljnövényzet égésére gondoltunk, de az egyidejűség gyanús. Elterjed, hogy a zónába visszatérő lakosok gyújtják fel saját falvaikat, sajátságos és elkeseredett centenáriumi demonstrációként.
16:40-kor – a belső zóna elhagyása, átöltözés, stb. után – elhaladunk a csernobili tűzoltólaktanya előtt, amely üresnek tűnik. Néhány tűzoltó ráérősen végzi az utolsó simításokat a katasztrófa során és miatt meghalt bajtársaik emlékművén, melyet az évforduló napján avatnak fel. Nem tudnak tüzekről, és nem tudják, hol vannak a többiek. Csernobilt elhagyva, egy ráérősen poroszkáló tűzoltókocsival találkozunk. Barátságosan integetünk egymásnak.


Pariscsev egy apró kiürített falucska. A romosodó házak már alig látszódnak ki a tízéves kinőtt fácskák, aljnövényzet rengetegéből. De az egyik ház körül minden tiszta, a kiskertben idős pár gereblyézi a veteményeskertet. Őket nem érdekli a sugárzás. Hazajöttek.

Körkép a mai szellemváros, Pripjaty-ról: http://www.nuclearflower.com/pan/pan.html

 

A Csernobil katasztrófa egészségügyi következményei:

 

Aszfaltrajztól – az atomerőművekig

Először azt hittem a meleg ment az agyamra, amikor meghallottam, hogy Budapesten megtiltották a menekült gyermekeknek az elszenvedett borzalmak feldolgozásában segítő önfeledt rajzolást, mert e tevékenységüket a  közterület aszfaltján művelték. Hirtelen megképzett előttem gyermekkorom – abban az előző rendszerben -, amikor a járdákra ugrálós játékokat rajzoltunk krétával, vagy ház alaprajzát és családot játszottunk (ezt különösen kedvelték a csonka családban élők).  Senki nem szólt ránk, még a parkőr sem, az akkori köztisztasági felügyelő sem, aki pedig büntetett azonnal, ha a „fűre léptünk”, azaz a park szépen nyírt füvében szerettünk volna játszani, mert nekünk ott volt a kavicsos játszótér.

Nem álltam meg csak töprengésnél, megkerestem a köztisztasági törvényt, melynek 196. § (1)-a szerint köztisztasági szabálysértést követ el, aki „a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi…”

Ha a törvényt nézzük, akkor igen nagy fantáziára van szükség, hogy a krétarajzot valaki is szennyezésnek nézze.

Mert hát miből is áll a kréta:  A kréta a mészkő különleges változata. A tengervízből kiváló, kevésbé porózus, tömörebb diagenizált mészkő. Vagyis nem mérgező, természetes anyag, sőt ellentétben az aszfalttal semmi mesterséges anyagot nem tartalmaz.

Ha a kréta ártalmatlan, akkor talán a rajzoló személyében lehet a hiba?

20150428_Graffiti_Orban_latogatasara_Pecsett0087_800x600

A neMecsek Mozgalom tiltakozik aszfaltszöveggel a bodai atomtemető terve ellen, Orbán Viktor látogatása alkalmával

Kik is rajzolnak utóbbi időben aszfaltra, ezt is megnéztem:
1. Az ellenzék ott hirdeti időnként a programjait, vagy a civilek vélemény-nyilvánításának egyik eszköze.
2. A gyerekek, akiknek van még merszük közölni valamit a nagyvilággal.
3. Utóbbi időben pedig a migránsok gyermekei, akik ezzel – a kormányzati körök szemében – nagy veszélyt jelentenek az ország biztonságára.

Értem most már a tiltást.

Sőt a krétarajzok kapcsán vannak továbbgondolásra érdemes javaslataim.
Ha a krétarajz köztisztasági szabálysértésnek minősül, akkor ajánlom t. vezetőségünknek, hogy hasonlítsák össze az esőtől lemosódó krétarajzok környezetre gyakorolt hatását a bányászat, nehézipar, energiaipar és a hagyományos közlekedés káros anyagkibocsátásának környezetszennyező nagyságával. Garantáltan meglepő eredményekre fognak jutni.

A gépjárműből kifolyt olaj 300 méteres körzetben szennyezte az aszfaltot. Az eső sem mosta le, sőt az esővíz segítségével a patak felé vette útját

A gépjárműből kifolyt olaj 300 méteres körzetben szennyezte az aszfaltot. Az eső sem mosta le, sőt az esővíz segítségével a patak felé vette útját

Addig is elárulom; egy krétarajz-mérgezésbe még nem halt bele senki, de Kövágószőlősön az uránbánya miatt szinte minden családban meghalt egy-egy fő rákban. Népes városok váltak lakatlanná bánya- vagy atomerőműkatasztrófák következtében (Centralia, Csernobil). Jelenleg pedig az egész világ fölé magasodik fenyegetően Fukushima katasztrófája.

Esetleg azt is újra megfontolhatná jelen kormányzatunk, miért erőlteti az uránbányászatot, az atomerőműveket, az atomtemetőt Pécs városa közelében, és miért hanyagolja el a jóval kevésbé környezetterhelő, és sokkal emberbarátibb megújuló energiahordozók fejlesztését… és miért fordítanak fölöslegesen energiát az egyébként ártalmatlan krétarajzok üldözésére.

20150428_Graffiti_Orban_latogatasara_Pecsett0087_800x600.JPG

A krétarajzok nem akadályozzák a közlekedést. Mint a fotón látható, a városi hulladékkezelő autója probléma nélkül azonnal ráparkolt a feliratra, olvasásának megnehezítése végett

Végül megnéztem más európai nemzet hozzáállását az aszfalton „elkövetett” krétarajzok kérdéséhez. Németországban Elisabeth Schmidt, ügyvéd, a Berlini Gyermekvédelmi szövetség tagja úgy nyilatkozott: szabad krétával az aszfaltra rajzolni (ha az nem magánterületen van), az nem minősül környezetszennyezésnek, mivel a krétarajzok se nem rongálják a felületet, se nem akadályozzák a közlekedést (ha már elkészültek). Nem beszélve arról, hogy a következő esőzéskor általában nyomtalanul eltűnnek. Nyilvánvalóan vannak azért közlekedésbiztonsági szempontból bizonyos szabályok, amire figyelni kell a rajzok elkészítésekor. Magánterületen pedig ki kell kérni a tulajdonos engedélyét – de ez is egyértelmű minden felnőtt számára.

Konklúzió:

Meg kell újra és újra állapítanom, hogy még mindig erősen le vagyunk maradva Európától. Nos, hajrá, pár száz év múlva majd csak behozzuk ezt a lemaradást.

 Provincia

Források:

Gondolatok a tervezett bodai atomtemető kapcsán

Sehol a világon nem építettek még olyan tárolót, ahol a nagy aktivitású radioaktív hulladékot véglegesen elhelyezhetnék. Tulajdonképpen büszkén veregethetnénk magyar mellünket, hogy íme, majd mi megmutatjuk. Csakhogy már maga az elnevezés a „végleges” is nevetségesen hangzik, és jellemző az emberi faj gőgjére. Igazán mosolyt fakaszt, amikor az e világon pár évtizedig tartózkodó lények az itteni véges világukban végleges megoldást terveznek. Még nevetségesebb, ha nem lenne véresen komoly, hogy Magyarország jelen vezetése – Orbán Viktorral az élvonalban – megint valami olyant kíván megvalósítani, amire eddig sehol a világon nem merészkedtek. Valami rosszul értelmezett magyaros virtusból vezérelve? Na persze, majd „mi magyarok” megmutatjuk, ha belepusztulunk csak azért is?

Ám ha csak erről a magyarkodásról lenne szó … de sajnos ennél többről szól a játszma. Itt már kemény gazdasági-politikai érdekek fonódnak össze, és sajnálatos módon éppen az atomot szemelték ki maguknak a lobbizáshoz. Mert hát hol máshol lehetne hatalmas pénzeket fölmarkolni, a politikai hatalmat stabilizálni, mint egy ilyen veszélyes iparágnál. Ha pedig már belevágtak a paksi atomerőmű bővítési tervébe, akkor következményével, az atomhulladékkal is számolniuk kell.

Ennyi általános bevezető után nézzük a konkrétumot.

Ijesztően hangzik, de a radioaktív hulladék tárolása lényegében megoldatlan az egész világon. Így Európában is, pedig a Európai Unió előírása szerint ezt minden országnak magának kell megoldania.

Legjobban az USA állt az atomszemét ügyével 2011-ig. 2002-ben ugyanis a Nevada sivatagba terveztek, Las Vegastól 145 kilométerre északkeletre, Yucca Mountain-nél egy föld alatti tárolót. Ezzel sem volt minden tagállam megelégedve, de különösen nagy vihart keltett az államok körében a sugárzó anyag szállításának kérdése. A szállítási útvonal 44 államon vezetett volna át, és a statisztikai felmérés megállapította: minden hét amerikai lakos közül egy a kijelölt szállítási útvonalak valamelyikének közvetlen közelében, egy mérföldön belül lakik. A Fehér Ház is csupán 1,8 kilométerre lett volna a kijelölt útvonaltól. Végül 2011-ben Obama vezetése alatt leállították a projektet nem is annyira technikai és gazdasági, mint inkább politikai okokból.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Talán nem lenne haszontalan, ha összehasonlítanánk a Bodánál tervezett tároló földrajzi-geológiai körülményeit az amerikaival.

  1. A tervezett atomtemetők fekvése:
Yucca MountainBoda 
SIVATAG-banSűrűn lakott területen, vízfolyások, karsztvizek közelében. Tájvédelmi körzet(ek) 20 km-en belül
Min. 145 km (!)-re lakott településtőlLakott területek szomszédságában, pl. 13,6 km-re (!) Pécstől
  1. Az atomszemét szállítási terve:
Yucca MountainBoda 
Az útvonalán egy mérföldön belül (1,6 km) ne legyen lakóépület.Nem tudni, mi a terv.
  1. Az atomszeméttel érintett területek népsűrűsége:
Nevada / Yucca MountainBaranya megye / Boda környéke 
7,03 fő/km²89,5 fő/km²
USA népsűrűsége: 30 fő/km²Magyarország népsűrűsége: 110 fő/km²

A számokkal megrajzolt méretek önmagukért beszélnek. Magyarország egyszerűen kicsi, sűrűn lakott, így nem alkalmas arra, hogy nagy sugárzású atomhulladékot területén bárhol is el lehessen a lakosság életminőségének súlyos sérelme nélkül helyezni. Ráadásul nálunk nincsenek sivatagok sem. Magyarország geológiailag túl értékes és különleges ahhoz, hogy atomszemét lerakónak elpocsékoljuk.

Mit tehetünk akkor? A Paks termelte hulladékot el kell valahová helyezni, az új reaktorok építésekor lebontott maradványokat valahol majd tárolni kell, ráadásul az ország területén.

A paksi atomerőmű megvan, és amíg működik a hulladéktárolás problémája egyre sürgetőbbé fog válni. Vagy kemény harc lesz, vagy más alternatívát keres a mindenkori kormányzat, ahogy USA-ban is, más tárolási módot. Azért vannak a kutatók, fizikusok, geológusok…

A jövő útja azonban nem az atomenergia. Minden pénz, amit Paks bővítésére szán a kormányzat ZSÁKUTCA!

„Az első és legfontosabb valódi alternatíva a szénhidrogén energiaforrások kiváltására a megőrzés, különösen a jóléti társadalmakban. A pazarló életmód, amit a kőolaj tett lehetővé, nem fenntartható, így elképzelni egy nukleáris ipart, ami fenntartja ezt az életmódot, kontraproduktív. Csökkenthetjük az energiaigényt hatékonyabb tömegközlekedéssel, gyaloglásra és a kerékpárosra tervezett közösségekkel, helyi gazdaságokkal, melyek minimálisra csökkentenék a szállítást; illetve a pazarló fogyasztás véget vetésével. A jelenlegi politikai vezetőktől nem hallunk ezekről a megoldásokról, mert ők továbbra is makacsul hisznek a végtelen növekedésben.

A megőrzés után már vannak igazi energia-alternatívák. A nap-és szélenergia rendszereknek ugyanazokat méret- és cseregondokat kell megoldani, mint az atomenergiának, de nem hagynak örökségül rákot, radioaktív hulladékot, és elhagyott, halott radioaktív zónákat maguk után.

Minden dollár, minden darab föld, és minden atomenergiára fordított erőforrás egy lehetőséget vesz el a valódi megoldásoktól, felemésztve pénzügyi, emberi és természeti erőforrásokat.” (Nukleáris téveszmék II.)

„Házi feladat”ul az alábbi két internetes oldal alapos áttanulmányozását ajánlom a kedves Olvasónak. Kedvcsinálónak tartalomjegyzéket és rövid kivonatot is közlök belőlük. (http://greenpeace.blog.hu/2011/08/04/nuklearis_teveszmek;
http://greenpeace.blog.hu/2011/08/05/nuklearis_teveszmek_ii_resz)

  1. Az atomenergia nem szén-szegény
    Életciklus elemzés szempontjából azonban az atomenergia szénzabáló.
  2. Valós az egészségkockázat
  3. Korrupció és összejátszás
  4. Költségek és szubvenciók
    Egy atomerőműből származó kilowattórányi energia 14-17 centbe kerül, egy szélerőmű-farm 7 centes áramához képest.
  5. A radioaktív hulladék: megoldatlan
    Még nem találtak sikeres megoldást a veszélyes radioaktív hulladék tárolására vagy hasznosítására, amely így sajnálatos örökségként tornyosul utódaink számára.
  6. A fegyverek terjedése és a biztonság
  7. Méretezés
    A világon most 434 atomreaktor üzemel, nem számolva az éppen leolvadtakat, vagy amik szerelés alatt állnak. Ahhoz, hogy kiváltsuk a mostani szénhidrogén energiatermelést atomenergiával a mostani átlag kapacitással számolva kb. 7000 atomreaktorra lenne szükség …  hogy megfeleljük a növekedésnek és a társadalmi igazságosságnak, az a mostanihoz képest 3-4-szeres energiafogyasztást követelne meg, és csak a felének az ellátásához is 15000 atomerőműre lenne szükség. Az atomerőművek életciklusa 40-60 év. Ahhoz, hogy fenntartsunk egy 15000 atomerőműből álló ipart, naponta körülbelül egy új erőművet kéne építenünk az örökkévalóságig, és lebontani egyet naponta az örökkévalóságig; földrengéseknek is kitett halott radioaktív zónák ezreit, uránbánya ugarokat és halálos radioaktív szemetet hagyva utánuk.

Provincia

Források

http://index.hu/tech/net/atomut/
http://en.wikipedia.org/wiki/Yucca_Mountain_nuclear_waste_repository
http://en.wikipedia.org/wiki/Yucca_Mountain_nuclear_waste_repository#/media/File:Yucca_proposed_design.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/34/Yucca_Mountain_2.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2b/Nuclear_waste_locations_USA.jpg

 

Pécs, a „zöld főváros” – nagy aktivitású radioaktív hulladékok szomszédságában?

Az LMP baranyai szervezete közleménye

Ötszáz euró, ennyi az éves tagdíja a „Helyi Környezetvédelmi Kezdeményezések Nemzetközi Tanácsa” nevű nemzetközi szervezetnek, amelybe Páva Zsolt polgármester előterjesztése alapján Pécs bejelentkezett, azzal a szándékkal, hogy miután már volt „Európa kulturális fővárosa”, lehessen egyszer Európa „Zöld fővárosa” is.
Polgármesterünk a Dalkia francia multi képviselőivel egyetértésben fenntarthatóvá” és „zölddé” nyilvánította Pécs biomasszára alapozott távfűtését. Miközben a tüzifa nagyüzemi égetése tovább folyik, évi negyedmillió tonna szalmát égetnek el. Aligha véletlen, hogy ilyen nagy biomasszaégető egységeket Nyugat-Európában sehol sem engedélyeznek, hiszen hátrányosan érinthetik a mezőgazdaságot, az erdőket, a helyi, változatos termelést.
Városunk fejlesztési koncepciója a közelmúltban elkészült. Ennek kulcsszava a fenntarthatóság. A koncepció – igen helyesen – a városban a munkahelyteremtést tekinti a legfontosabb feladatnak. Ennek alapját sok tekintetben a környezetipar (energiahatékonysági technológiák, magas hozzáadott értéket képviselő iparágak telepítése, ilyen jellegű összeszerelő üzemek, megújuló energiatechnológiák), a klinikai szférára alapozott „egészségipar”, a felsőoktatás még vonzóbbá tétele, a kultúra és szolgáltatások jelentik. A koncepció tehát ezekre az irányokra is alapozza a hiányzó pécsi munkahelyek megteremtését.

Atomdiktátor álomvárosa, Pecsistop.hu

Atomdiktátor álomvárosa | (c) Pecsistop.hu 2012

Mindeközben „Magyar Urán Zrt.” néven állami uránbányászati konzorcium alakult, mely – a beruházást elindító döntések esetén – a régi bányánál kétszer több ércet bányászna ki Pécs alól, várhatóan a korábbi dolgozói létszám tizedét sem foglalkoztatva. És ami a friss sajtóhírek alapján is egyre aktuálisabb: a nagy aktivitású nukleáris hulladékok, és a paksi atomerőmű kiégett fűtőelemeinek végleges elhelyezésének kérdése kapcsán újraindultak a kutatások a Pécstől néhány kilométerre fekvő Boda térségében. Amennyiben ez a létesítmény megvalósul a szomszédunkban, az elhelyezés folyamata legalább 100 éves nagyságrendű lehet.
Ezekre lesz pénz, hiszen csak a paksi hitel fejenként hétszázezer forint „devizahitelt” jelent minden magyar polgárnak, csecsemőtől aggastyánig. Ugyanakkor szöges ellentétben állnak az elfogadott városfejlesztési koncepcióval. Gyakorlati szándékot tehát nem látunk a „fenntartható” Pécs megvalósítására. A pécsi és baranyai parlamenti képviselők ezekben az ügyekben nem szólalnak meg, nem vesznek részt vitákban, nem képviselték azt sem, amit saját politikustársaik a városban elfogadtak. Csak az „igen” gombot nyomogatták.
Ezért elvárjuk a Pécsért, gyermekeink jövőjéért felelősséget érző (és helyben létező) politikai erőktől, szervezetektől, hogy haladéktalanul nyilatkozzanak:
Mi az álláspontjuk a Bodára tervezett nagy aktivitású radioaktív hulladéktároló létesítésének kérdéséről, és ezen álláspontjukat eddig milyen formában fejezték ki?
Hajlandóak-e a városfejlesztési koncepciót tevőlegesen, az országos politikában is képviselni, megvédeni?
Támogatnák-e azt, hogy Pécs közgyűlési határozatokkal, a saját jogán készítsen hatástanulmányokat, megalapozott gazdasági számításokat, hogy ezek alapján a pécsiek teljes körű tájékoztatása megvalósulhasson?
Reméljük, hogy a városvezetés a „fenntarthatóság” megvalósítását nem kívánja letudni 500 euróval…

dr. Kóbor József és dr. Keresztes László Lóránt,
pécsi önkormányzati képviselők (LMP)

1 2 3 4