[Deutsche Übersetzung siehe unten]
„Olyan az égalattiban a tao létezése,
mint mikor a hegyi patakok és völgyi vizek
a folyókba és tengerekbe ömlenek.”
(Lao-ce: Tao te King, 32.)
A vizek összefolyásában mindig van egyfajta szakralitás. Amikor a két folyam találkozik, és egymásba olvadnak, akkor valamiképpen mindketten elvesztik korábbi önmagukat, de csak látszatra, mert ott vannak mind abban az így született, erősebb vízfolyásban. Melyikük kölcsönzi nevét a folytatásnak, vagy új néven hívják azt, ez több mindentől függ. Általában a jelentősebb vízről nevezik el az újat.