Jókai Mór azonos című regényéből készült filmet már sokszor láttam. Bár ezt a regényt nem túlzottan kedvelem, de a megfilmesítése tetszett, különösen Huszti Péter és Haumann Péter játéka. Most márciusban tehát újra csak megragadott az alkotás, és a tévé mellé szögezett. Pedig kívülről fújtam a cselekmény soron következő jelenetét, így időnként csak pihentettem szememet a tájon és a szereplőkön. Egy mondaton azonban váratlanul fennakadtam, idegennek tűnt, mintha először hallottam volna. Arról beszélt az egyik szereplő, hogy a bondavári bánya is úgy fog égni, mint a duttweileri, mely százhúsz év óta ég, meg a planitzi kőszénbánya, mely már kiégett…
Vajon ez benne van az eredeti műben?
Benne van.
Sőt az is kiderült, hogy az író témáját éppen ez, az akkoriban közismert bányatűz adta, tehát valós történetet (már, ami a német bányaszerencsétlenséget illeti) közöl Jókai Mór az alább idézett részletben:
„…A széntelep fekvéséből ki lehetett okoskodni, hogy a tárnaégés a Bonda-völgy felé terjed. Évek kellenek hozzá, míg odáig elér; de elvégre mégiscsak az lesz a sorsa, hogy az is elhamvad a másikkal együtt. Mennyi kincsnek kell elveszni a föld alatt!
Pedig a föld felett is sok elveszett már a bondavári fátum miatt.
Eleinte a részvénytársulat igazgató tanácsa azt gondolta ki, hogy meglevő tőkéjével maga vásárolja vissza bukó részvényeit, s azzal kettős hasznot csinál; először: al parin kiadott részvényeit messze a parin alul kapja vissza, másodszor: megállítja azoknak további hanyatlását.De nem ért el vele egyebet, mint hogy a tartalék tőkéjét apródonkint ki hagyta szivárogni a pénztárából, s utoljára a legszükségesebb kiadásokra sem maradt. A részvények hanyatlását pedig meg nem akadályozhatta. Alig jutottak szegény vízbe esettek egy kis lélegzetvételhez, megint jött a kontremin, s a víz alá nyomta a fejüket. Waldemár herceg is tudta, hogy mire valók a hírlapok.
Kifogyhatlan rovatot képezett a tárcákban, újdonságokban a bondavári hegy égésének minden kitalálható változata.
Leírták, hogy repedezik meg a föld, rossz szagú gőzöket eresztve hasadékaiból. E gőzöknek az a csodahatásuk van, hogy minden piros virág kék színűvé válik tőlük.
A fű nagy térségeken kiszárad gyökerestől, s egész erdők lombja lehull kora tavasszal.
A szántóvető bámulva látja, hogy az a szép agyagos föld, amit ekéje feltúr, milyen veres!
Az agyagvermek fenekén jáspis alakú égett tömegek kezdenek mutatkozni, mint a kegyetlenül égetett téglákon.
A márga- és palarétegek beszakadoznak a gyepszín alatt. A bondavári őskastély kútjában először meleg kezd lenni a víz és kénízű, azután lassankint elfogy, szétpárolog, utoljára egészen kiszárad. Még később forró gőzök törnek ki belőle. Utoljára már szublimátumok tapadnak a köveihez, mik új ismeretlen kristályképződésekben rakódnak le.
Ott vannak közszemlére kitéve az antikváriusok, a természetrajzi kereskedők kirakataiban a jáspissá égett agyaghantok, a kiforrott földsalakdarabok, s a soknemű kristályozatok, mik a bondavári hegyégésről tanúskodtak, s a tudósok, a geológok bizonyítják, hogy ezek valóban a hegyégés produktumai.
Hiába tiltakoztak a részvényesek azután, hogy mindebből egy szó sem igaz. Zöld a fű, zöld az erdő Bondavárott; hogy ezek az égett tanúk a duttweileri hegyből valók, mely százhúsz év óta ég, meg a planitzi kőszénbányából, mely már kiégett; a kristályok az epterodei és bilini földkiégés alkotásai; nem használ semmit.
A megijedt ember mindig a rosszabbat hiszi.
Tény, hogy a föld alatt tűz van Bondavárott.
Ha ma nem, tíz év múlva, húsz év múlva csakugyan így lesz az összedüledezve, égve, forrva, mint ahogy most írják róla.
S Waldemár herceg szüntelen készen volt valami új riasztással.
Lenyomta már a részvényeket harmincig, húszig, még azon is alul akarta nyomni. Egész a semmiig.
Éppen akkor volt rá példa, hogy egy roppant pénztársulat részvényeit még a semmin is alul nyomták. Egy percentet kínáltak a birtokosok annak, aki egyet elfogad a maga nevére.
Szép játék volt ez! Ezer meg ezer embernek lett kezébe nyomva a koldusbot…” (Jókai Mór: Fekete gyémántok, részlet)
A regényrészlet további kutakodásra ösztönzött. Érdekeltek ezek a név szerint említett települések, meg általában a szénbányatüzek révén veszélyeztetett vidékek.
A bányatüzek, széntelepek égésének okai
A bányatüzeket sok minden okozhatja. 1.) Egyik gyakori oka lehet a spontán öngyulladás, ami emberi beavatkozás nélkül (is) megtörténhet. Többek között az kell hozzá, hogy a szén oxigénnel érintkezzen, ami földrengés, hegyképződés során alakulhat ki. 1a) Sokszor keletkeznek tüzek elhagyott bányákban, ahol még visszamaradt kibányászható anyag.
1b) Éppen így lángba borulhat a kibányászott és felhalmozott szén, vagy az éppen szállított szén is. A kőszén halmokba rakva, megfelelő aprítottság és megfelelő nedvességtartalom mellett ugyanis hajlamos az öngyulladásra.
2.) A széntelep begyulladásának másik oka az ember bányászati és más tevékenységével függ össze, különösen ha ez hanyagsággal is párosul. 2a) Például, ha bányászat során sok szénpor marad vissza, vagy egyéb éghető gázok szabadulnak fel; ilyen a sújtólég (régies elnevezése: viheder, bányalég) a metán (CH4) és levegő robbanóképes elegye (keveréke) okozza a legtöbb robbanást a mélyműveléses bányászatban. Mivel színtelen és szagtalan, a legfőbb bányaveszélyt jelenti elsősorban a feketeszenet termelő bányákban, de előfordul barnaszén, lignit termelése során és nem ritkán érc- és sóbányákban is.
2b) De okozhatják erdőtüzek, vagy bármilyen a bánya közelében (vigyázatlanul) végzett égetés (lásd Centralia).
Nem is gondolnánk, milyen sok szénbánya lesz évről-évre még az ember beavatkozása nélkül is tűz martaléka. Álljon itt végül – a teljesség igény nélkül – egy kis kitekintés a világ égő szénbányáira;
India
Jharia körzetében, nyugatra Kalkutta-tól 700 négyzetkilométeren 1997 óta mintegy 160 tűzeset ismert.
USA
Kentuckytól Coloradóig mintegy kétszáz bányatüzet tartanak számon. Köztük a szellemvárossá vált Centralia-t.
Németország
A Fekete gyémántokban említett Planitz és Cainsdorf között 1479-től 1860-ig égett egy széntelep, amit ekkor el tudtak oltani. Dudweiler-ben (Jókai M. Duttweiler-nek írja) 1668 körül gyulladt be a széntelep, ami még ma is ég. Ez az égő hegy ráadásul – és jobb híján – turista látványosság lett. Schwalbenthal-nál a barnaszénbányászat során gyulladt be a bánya, és ég a mai napig. Ezen kívül Németország más bányavidékén is gyakoriak a bányatüzek.
Európa más területe és Oroszország
A bányászat alábbhagyásával a bányatüzek száma is csökken, ezért csak itt-ott hallunk tűzesetről. Például Lengyelországból, Csehországból, Ukrajnából, Oroszországból, és Koszovóból.
Afrika
Leginkább a tárolt szén gyullad be Afrika különböző területein.
Ausztrália
A spontán gyulladás legrégibb példája az Égő hegy, ahol 6.000 éve ég a széntelep. Ezen kívül több más szénbánya-tűz is ismert erről a földrészről.
Kína
A legnagyobb széntermelő ország, de a legtöbb szén is itt esik bányatűz áldozatául. Észak Kínában évente körülbelül 10 -20 millió tonna szén ég el bányatűzben. Ez a mennyiség évi 360 millió tonna széndioxidot jelent egyúttal, mely nagyban hozzájárul a Föld széndioxid kibocsátásához, az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez.
Más területek
Indonéziából tudunk még 3 tűzesetről, egyik négy évig égett. Valamint Venezuelából is van tudomásunk, további információ nélkül, hasonló esetről.
Szinte lehetetlen végleg elfojtani a tüzet
Az 1860-as években írt Fekete gyémántokban szereplő bányatűz elfojtás még most is utópikusnak számít. Minthogy elméletileg lehetséges eloltani a tüzet, de gyakorlatilag mégsem, mert nemcsak hihetetlen erőfeszítést és anyagi ráfordítást igényel, hanem a sikeres oltás után bármikor újra fel is lángolhat. Ilyen kivételesen sikeres kísérletnek lehettünk 2007-ben tanúi Kínában, ahol több százezer négyzetméteres terület égett ötven évig, mire sikerült a bányatüzet eloltani. Az említett kínai tűzoltásnál csöveken keresztül iszapot és vizet pumpáltak a felszín alá, hogy lehűtsék az anyagot, valamint befedték a felszínt, hogy megszűnjön az oxigén-utánpótlás. A területet 2009-ig folyamatosan figyelték, hogy elejét vegyék a tűz feléledésének, hiszen minimális oxigén is újra lángra lobbanthatja a szenet.
A tűzoltás során számos más módszerrel próbálkoztak már világszerte. Például folyékony nitrogént juttattak a felszín alá, ennek egyrészt hűtő hatása van, valamint megszünteti az oxigén-utánpótlást. Ezen kívül különböző habokat is bevetettek már ilyen esetekben. Egy másik kísérlet során iszapréteget alakítanak ki a felszínen, amely szigetelőként működik, és elzárja az oxigén útját. Viszont az alulról érkező meleg miatt idővel megszárad, szétrepedezik, és már semmi sem állja útját a levegőnek, így az újra lejut a szénhez.
Összeállította:
Provincia
Forrás:
Jókai Mór: Fekete gyémántok
http://de.wikipedia.org/wiki/Kohlebrand
http://www.ng.hu/Fold/2007/11/Eloltottak_egy_otven_eve_ego_felszin_alatti_tuzet_Kinaban
