Patak mellett lakunk – érzés
Amikor az ezerkilencszázkilencvenes évek végén ezt az apró szabálytalan telket megvettük az Éger-patak mellett, a régi tulajdonos átadta a stafétát: egy öreg gereblyét és egy hosszú kampós vasrudat.
– Ezzel tisztogassák a medret – mondta, és enyhe kárörömmel nézte megnyúlt arcomat.
– Milyen gyakran kell tisztogatni? – kérdeztem azért kötelességtudóan.
– Mindig, ha valami szemetet lehoz fölülről a vízfolyás, különben eltömi a víz útját, és kiönt.