[Deutsche Übersetzung siehe unten] Ma van a „neMecsek Mozgalom” közös deklarációjának 11. évfordulója.[1]
Hatalmas termőterületeket minősített „beruházási területté” a kormány Pécs mellett, a város legfontosabb VÍZBÁZISA mellett. Élőben a helyszínről
Ezt eredetileg 2012. június 26-án adták ki, amikor Orbán Viktor egyoldalúan bejelentette az 1997-ben bezárt uránbánya újranyitását az ausztrál Wildhorse Energy Kft-vel (leginkább Magyar Urán Resources Kft.). A nyilatkozatot, amit az érintett pécsi polgárok közös akarataként dolgoztak ki több találkozón a Csinos vendéglőben, 2012. július 19-én a Mecsek déli lejtőjén, az egykori Tüdőszanatórium helyén Peták Péter sajtótájékoztató keretében felolvasta. Az eseményt többek között a Pannon TV is közvetítette.[2] Néhány nappal korábban, kifejezetten erre az alkalomra aktiváltuk a sopianae.eu blogunkat (a domain már 2007 óta megvan), ahol saját állásfoglalásunkat tettük közzé.[3]
Péterffy Attila, az újonnan megválasztott pécsi polgármester választási programjában megígérte, hogy az „élhetőség megőrzése érdekében meg kell akadályozni az uránbánya megnyitását is. E célok eléréséért minden lehetséges jogi eszközt be kell vetni.Alapvetően helyi népszavazás kiírása és sikeres lebonyolítása az egyik legfontosabb eszköz„.1
A népszavazás azonban kétélű fegyver, sőt Pécs lakóit kicsit is ismerve inkább egyélű. Nyugodtan mondhatom, hogy a sok beszélgetés az idősekkel, akik nosztalgiával gondolnak a régi szép időkre, amikor a bányának köszönhetően egy egész városrész, Uránváros épült fel, Pécs tejjel-mézzel folyó Kánaán volt; beszélgetés a fiatalokkal, akiknek mindegy, csak legyen munka – indított ennek felismerésére. De nemcsak engem, tősgyökeres pécsit, hanem másokat is, olyanokat is, akik nem olyan régóta élnek itt.
