Októberben egy meleg őszi napon találkozót beszéltünk meg a belvárosi út egyik szép, gondozott zöld szigeténél. Várakozás közben azzal múlattam az unalmas perceket, hogy megszámoltam, hányféle növényfaj tarkítja a padkát. Elég szegényes volt a választék.
helyismereti könyvtáros Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Osztály
Bikarusz. Fotó: Wéber Adrienn, 2022.
Izgatottan vártam október 23-án a vasárnap déli 12 órát. Nem, nem a vasárnapi ebéd, nem is egy ünnepi megemlékezés tartott lázban, hanem a lehetőség, hogy felszállhatok Pécs közlekedéstörténetének egy olyan unikális mementójára, melyet leginkább a könyvtár régi képeslapjairól, képeiről, újságcikkeiből ismertem. Illetve ismerni véltem. No, de rajta ülni, utazni vele?! Milyen lehet a kilengése, olyan magasról a perspektíva? Egészen más élmény lehet… De milyen?
Amikor az ezerkilencszázkilencvenes évek végén ezt az apró szabálytalan telket megvettük az Éger-patak mellett, a régi tulajdonos átadta a stafétát: egy öreg gereblyét és egy hosszú kampós vasrudat.
– Ezzel tisztogassák a medret – mondta, és enyhe kárörömmel nézte megnyúlt arcomat.
– Milyen gyakran kell tisztogatni? – kérdeztem azért kötelességtudóan.
– Mindig, ha valami szemetet lehoz fölülről a vízfolyás, különben eltömi a víz útját, és kiönt.
„A forrásokat érinti a föld beépítése, forgatása,
a talaj felső rétegének lehordása. […]
A földrengések is utat nyitnak forrásoknak,
vagy beszippantják azokat, miként ez Arcadiában
Pheneum környékén ötször is megtörtént.”
(Plinius NH 31. 30. 54. Ford. Kiss M.)
Fotó: Kiss Magdolna, 2012.
Mese a múlt századból.
Élt egyszer egy gazdag ember még a múlt század első felében. Nem született gazdagnak, de tehetsége volt a vendéglátáshoz, és fölismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget, ezért szépen gyarapodott.
