Az uránbányát ellenző facebook csoportban ismerkedtünk meg Szemán Istvánnal. Először, mint hűséges vitapartnerek kerültünk szembe egymással. Ha én írtam valamit, István rögtön vitatta, ha ő kezdett bele egy témába, én próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Időnként csodálkoztam is; ugyan mit keres az uránt-ellenzők között, aki ilyen szorgalmasan védelmezi a bányászatot és a hagyományos energiahordozókat. Lassanként azonban megismertem bányászmúltját, és rájöttem, ha szembefordul vele, akkor megtagadja azt is, ami szép volt – a bányászok között mindig is meglévő összetartást, a szolidaritást, az egymásra figyelést, az egymásra utaltságukat az életveszélyes munkakörülmények miatt és végül a fiatalságuk nosztalgikus emlékét. Megértettem, hogy minderre nem ad alternatívát a nap, szél és egyéb megújuló energia utópisztikusnak tűnő modellje.
Miután ezt beláttam, másként kezdtem érvelni. Vitáink kifinomultak, és a szembenállásból lassan egymás felé közeledtünk. Annak ellenére, hogy sok dologban megmaradtak eltérő nézeteink, tiszteletben tartottuk különbözőségünket.
A virtuális ismeretségünk ekkor már személyes ismeretségre váltott, találkoztunk ugyanis más jellegű rendezvényeken, akciókon, és továbbra is megtisztelő figyelemmel kísértük egymás tevékenységét.
Ezzel a könyörtelen hírrel azonban mindennek vége szakadt. Vasárnap délután olvastam ezt, a facebook oldalon megosztott gyászjelentést:
„Szomorú szívvel tudatjuk, hogy István szíve hajnali 3 óra 30 perckor megszűnt dobogni többé. Elvesztette utolsó nagy harcát ebben a földi világban. De, ahogy életében is folyton azon dolgozott, hogyan tud segíteni másokon és a világon még távozásában is egy utolsó segítséget adott. Ezzel ma hajnalban három ismeretlen embernek ajándékozott életet, akik neki köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre és gyógyulásra.”
Igen, ilyen embernek ismertem meg Szemán István, akitől most e földi létben búcsúzni kell. Ám a búcsúzás szomorúságát enyhítheti az a tény, hogy őrá, aki még halála után is segíteni kívánt embertársain, és aki olyan meggyőződéssel, olyan állhatatosan kereste az igazságot, az Igazság fénye most már teljes valójában ráragyog.
Provincia
Részletek Szemán István utolsó internetes bejegyzéseiből:
2016. augusztus 17., 21:49
„2016. augusztus 17 napjának tanulsága: Miért nem lesz itt változás szeretett hazánkban! A többségnek ez az álomvilág ennek a gyáva népnek már nincs hazája. Itt már akár a saját hóhérukat is megválasztják, megválasztathatják Miniszterelnöküknek. Ez az igazság gyáva nyulak szaremberek, semmirekellő, hitehagyott népség lettünk, még az mellett sem merünk kiállni, megvédeni, aki ki mer állni, mer szólni az igaza mellett. Csak sajnáljuk azt is sunyiban, meg ne tudják […] Hányszor találkozik egy átlag választó 4 év alatt a az ország vezetőivel, képviselőivel átlagban, hogy esetleg elmondja mi nyomja szívét? Van akivel egyszer köszönés szintjén, van akivel ez a több, egyszer sem. Persze ha nem jár a kényszerrel felturbósított helyekre biodíszletnek, már pedig nem járnak,mert minek. Nem is tudom miért nem fogadnak fel munkanélkülit diákot, lecsúszott, legatyásodott embereket, pénzért 1000-2000 FT-ért, statisztának mint a nemzeti ünnepen az országgyűlés, vagy a nemzeti múzeum előtt. Ez a véleményem és ez nem fog változni előreláthatólag egy ideig, csak ha az egész dől. Tudom, ennek sincs értelme hogy ezt leírtam, mert kit hat meg. A sok buta együgyű egeret meg úgysem lehet meggyőzni, hogy a macska nem a jótevője barátja, hanem ő az aki vadászik rá és megeszi. Itt van előttünk, nap mint nap a példa. A macskák jóllakottan elnyúlva heverésznek a napon az egerek meg cincognak és őrülnek hogy nem ők az áldozatok, ma még. És holnap? …”
2016.08.03., 12:31
„Ez a megnyomorított NÉP AKIT RENDSZERVÁLTÁS ÓTA az összes kormány CSAK A NADRÁGSZÍJ MEGHÚZÁSÁRA kényszerített, AKI csak várt és várt arra, hogy végre értelme legyen a munkájának, az életének, mostanra besokallt, és azt kiáltja ELÉG VOLT !”
