„Annak térkép e táj…”

Mielőtt sötétben tapogatóznánk, nem ártana megnézni térképen, hol található még – bizonyos körök által – kitermelésre érdemesnek tartott uránérc-telep Baranya megyében. (A teljes kép megtekintéséhez kattintson a térképekre!)

http://index.hu/gazdasag/magyar/urn080625/
1. Térkép Baranya Megye kőzettípusai és a Wildhorse bányászati projektjei (http://index.hu/gazdasag/magyar/urn080625/g)

 

Sajnos az az érctelep, aminek felszínre hozását a Wildhorse erősen szorgalmazza, mélyen benyúlik Pécs városa, több lakónegyede alá, ezért egyértelmű, hogy a bányászat jelen esetben lakott területeket is fog érinteni. Benkovics István 2010-ben tartott budapesti előadásán ennek mikéntjére egy kitermelési tervet vázolt fel. Nem vitatható, hogy igyekezett a lehető legjobb megoldást választani. Mivel Pécs alatt (geológiai okokból) csak a hagyományos, mélyműveléses, ám javított formájú bányászat folytatható, így a bánya megnyitását, a külszíni építményeket a várostól nyugatra Kővágószőlős-Cserkút körzetére helyezné el. Így reményei szerint Pécsett, Orfűt, Abaligetet stb. „csak” a mélyművelés érintené.

2. térkép A Pécs és környéke alatti új uránbányászati tervek digitális térképre vetítve (Benkovics I. 2010-es térképe alapján; http://realzoldek.hu/dok/GTTSZ-2010/BP-i-eloadas-20100504_pp.p)

 

A terv-vázlatnak azonban van egy hátránya. Túl kicsi, és így nem érzékelhető, valójában milyen lakóterületeket érintene a kitermelés. Érdemes kicsit nagyobb változatban is megnézni a szóban forgó vidéket. Először tekintsük át a „Pécs projekt” központi részét.

3. Térkép a “Pécs uránbányászati projekt” helyszíne (Kiss M. a Google 2012-es térképe és Benkovics I. vázlata alapján; http://realzoldek.hu/dok/GTTSZ-2010/BP-i-eloadas-20100504_pp.p)

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem teljesen megdöbbentett, amikor tapasztaltam, hogy – lakóházakat és az egyéb intézményeket nem is említve – a tervezett bányakörzet vonala a PTE Ifjúság úti Botanikus Kertjén áthaladva, nem kímélve az MTA pécsi székházát sem, egy ugrásra a Pécsi Székesegyháztól haladna el.

Provincia

 

II. Folytatás

A második lakossági tájékoztatót (2012. szeptember 18-án) követően a Wildhorse Energy – engedve a lakosság hónapok óta tartó ostromának – újabb, pontosabb, de még mindig kicsi térképet tett közzé információs portálján. A térkép értelmezéséhez újra a bevált módszerünkhöz kell folyamodni. A cég által megadott vázlatot méretarányosan rávetítettem Pécs korábban már felhasznált utcatérképére.

3. Térkép a „Pécs uránbányászati projekt” 2012. szeptemberében pontosított helyszíne (Kiss M. a Google 2012-es térképe és Gombor L. 2012. http://wildhorse.hirugyeletes.hu/masodik-lakossagi-tajekoztato-uranercbanya-ugyben/68, WHE_lakossagi_tajekoztato_prezi2_20120918.pdf – térképe alapján)

 

Az eredmény, mi tagadás, nem nyugtatott meg. Bár „a kitermelés csupán a város északnyugati régiójában nyúlik be Pécs alá”,  olvashatjuk a Wildhorse Energy szakembereinek szóbeli magyarázatát a térképhez. Valóban, a tervezett tényleges bányászati tevékenységet jelölő ellipszist most kisebbre rajzolták, mint a 2010-es előadás anyagához készített térképnél. Így előreláthatóan „csak” Pécs északnyugati részét, „csak” a város tüdejét, „csak” a város jelentős forráskészletét, „csak” Szentkútnak és persze magának a Mecseknek több szép tájvédelmi körzetét érinti, meg pár utcát lakóházakkal. A Wildhorse kutatási körzetének határa pedig továbbra is csak egy ugrásra van a Székesegyháztól.

Ez egyáltalán nem nyugtatott meg.

 Provincia

Folytatjuk→

Bánya és lakónegyed

Mai eszmefuttatásunk a címhez kapcsolódóan két fő kérdésre korlátozódik.

1. A Pécs környéki bánya-rekultivációk kapcsán merül fel az első kérdés: Lakhatunk-e valaha ismét a tározók felett, élhetőek-e ma már a bányaterületek?

A szakember válasza az internetes riportban így hangzott: „A hasznosítás mikéntjén tőlünk nyugatra is tapogatóznak. A legfőbb gondot az okozza, hogy rekultivált zagytározó felett olyan speciális talaj van, amelynek szerkezetét nem lehet megbolygatni, így nem építhetők be. Bár legelőnek is használják már némelyiket, s modellező repteret is működtetünk az egyiken, de nagy valószínűséggel komolyabb hasznosításban nem gondolkodhatunk az elkövetkezendő években. A telepítendő növény fajtáját is gondosan kell megválasztani, hiszen a gyökérzet sem bonthatja fel a védőréteget. Úgy vélem, mindezek összessége miatt hosszú-hosszú évekig kell még az utógondozást itt ellátni, ez pedig rengeteg pénzt emészthet fel. A költségek csökkentésében azonban vannak még lehetőségeink.”[1]

A válasz első fele konkrét, míg a folytatás inkább csak tapogatózás. A tanulság azonban teljesen világos: a rekultivált terület hasznosítása – még a mi korunk óriási technikai tudásával is – rendkívül korlátozott. Az elkövetkező pár évben ezért senki ne reménykedjen abban, hogy egykori bányaterületen valaha újra megleli az „elveszett Paradicsomot”.

2. A Pécs alá tervezett új uránbányával kapcsolatos a következő. A Wildehorse Energy-vel karöltve létrejövő bánya túlnyomóan lakott területet érintene. A kérdés most a telek-háztulajdonosok kártalanítása körül forog, akiknek ingatlanjai alatt alagút méretű lejtős aknákat (2-3) és egyéb oldalirányú vájatokat fúrnának, bennük hatalmas dömperek, gépek dübörögnének naponta. Mit kapnak ezért cserébe?

„…a bányakapitány válaszolt. Szerinte a bányanyitási eljárás során mindenki, akinek ott van háza, ingatlana, ügyféllé válik, de kártérítés nem lesz, nincs joga rá…”[2]

Remek! Lakóterület alatti uránérc-kitermelés még csak kísérleti stádiumban sincs, mert eddig a világon sehol sem bányásztak ilyen körülmények között. (Kővágószőlős-alatti kitermelés epizódszerű története erre nem jó példa, ismert a fellépett vízhiány.) Még a legnagyobb szakmai tudás, legnagyobb elővigyázat mellett is rendkívüli kockázatnak lesznek kitéve az érintett ingatlantulajdonosok, mégis mint ügyfelek két dologra lesznek csak jogosultak:

  • Egyrészt jogosultak tűrni – minden kártérítés, minden ellenszolgáltatás nélkül -, hogy időzített bomba ketyegjen alattuk. Ráadásul kell, hogy tűrjék, mert „röghöz lesznek kötve”. Egyik kötelék – ha aktív keresők – a munkahely, a másik kötelék a lakás. Hiszen nem könnyű a régi munkahelyet fölrúgni, és újat találni, és az sem valószínű, hogy valaha is el tudják adni elértéktelenedett házaikat. Ki lesz az a bolond, aki ide költözik? (Persze, az objektivitás kedvéért, nem zárható ki, hogy lesznek érdeklődők, akik jó befektetésben gondolkodnak, de nem fognak tülekedni. )
  • Másrészt jogosultak továbbra is fizetni, gyakorlatilag 0-értékű ingatlanjaik után az ingatlanadót, másként településfejlesztési adót. Talán ez lenne az egyik lehetőség a fent emlegetettek közül a rekultivációs költségek csökkentésére, melyeket egyébként az újonnan megnyíló bánya – ha nem is a korábbi mértékben – tovább fog növelni, megnövelve a rekultiválandó, azaz gyakorlatilag hasznosíthatatlan vidékek számát.

 

A 22-es csapdája! Ugye, pécsi magyarok, kár volt lecserélni a jurtát, szilárd építményre?

 

[1] http://www.pecsma.hu/helyi/2010/12/06/fordulat-elott-a-mecsek-oko-zrt/
[2] http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20120817-az-uran-barkit-utoler-lakossagi-forum-a-pecsi-uranbanyaszat.html

Veszélyes római örökség + jelenkori emberi hanyagság = katasztrófa

 

Indításhoz kattintson a fekete videó-kép felületére!

Eredeti cím: Surpare de teren la Ocna Mures
Tags: Ocan Mures | Marosújvár

Romániában a Fehér megyei Marosújvárt, a Kolozsvártól hatvan kilométerre fekvő kisvárost egy rómaiak által használt sóbánya fölé építették. A bányát emberi hanyagságból 1947-ben, majd 1978-ban is elárasztotta a Maros, ezért ebben a bányarészben leállították a termelést. 2010. december 22-én az egykori sóbánya egyik vágata váratlanul beomlott, és a felszínen kétszáz négyzetméteres kráter keletkezett, amely egy szupermarket összeomlását okozta. A példátlan szerencsétlenségnek az volt a kiváltó oka, hogy megnőtt az elhagyott aknában a víznyomás, mivel a működő bánya, a helyi Salina vállalat gépei az aktív területekről ide szivattyúzták a vízfelesleget.

Az élelmiszerbolton kívül a pénzügyi hivatal épülete és a főút is károsodott, továbbá az összeomlás határán volt egy barkácsbolt is. Szükségállapotot rendeltek el a városban, a környező házak lakói is készen álltak a kiköltöztetésre.

2011 januárjában a szupermarket próbálta menteni árujából, amit lehetett. Az üzlet munkatársai – a lakossággal versenyezve – igyekeztek mielőbb kiemelni a tóból a süllyedéskor benne maradt termékeket. Hiába vontak ugyanis kétméteres kerítést a Marosújvár-i kráter köré, hogy megakadályozzák az élelmiszereknek a lakosok részéről történő gyűjtögetését, sok embert még ez sem riasztott vissza. A kerítést átugorva,  próbálták az élelmiszereket kihalászni a vízből.

Több mint 17 millió lej kárt okozott Marosújváron a bányaomlás. A polgármester elmondta, összesen 17,6 millió lejre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzák a kráter esetleges bővülését, és fel tudják tölteni a tízezer négyzetméteres lyukat, valamint helyre tudják állítani az omlás miatt tönkrement infrastruktúrát. A kráter kitöltésére 100 ezer köbméter speciális anyagra, többek között betonkeverékre és kavicsra lenne szükség, a helyszínre-szállításhoz pedig 5 ezer kamionra.

2012. májusában egy internetes bejegyzés szerzője felkereste az azóta Marosújvár nevezetességévé elhíresült helyszínt. Fényképeket is készített róla. Tömör megjegyzése szerint: “Helyreállítás azóta sem történt.”

 

1 59 60 61 62 63 64