Szeptember kilencedikén jártunk Éger-völgyben, a víztározó körüli erdőben, nem messze a hónapok óta száraz Éger-patak szülőhelyétől. Megdöbbentett a sivár látvány, a torkot fojtogató szárazság és a halotti csend. Csak foltokban láttunk még zöldet, és ott madarak is zörögtek az avarban. Szerencsére a nap folyamán megérkezett az eső.
Az utóbbi évek nagy szárazságai idején az ember szívesen látna zöldellő patakpartot, szívesen megállna a fákkal körülölelt patakparti ligetben a Keresztnél. Hallgatná a víz csobogását. Ám amióta Péterffy Attila „rendeztette” és úgymond „megnövelte a zöldfelületet”, sőt „gondoztatja” is ezt a vízfolyást, azóta se liget, se zöld, a friss víz helyett itt-ott csillog a kőlapozott, kimélyített mederben a zöldalgás pocsolya.(Lásd a Képgalériát!)
Fotó: Kupás Péter, 2024. „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van” (Tabula smaragdina) Egy Égerág, az Éger-völgy névadó fáinak egyikéről Az Éger-patak születése Őrök a patak partján
