Negyven éve újra itthon a Szent Korona

By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons,

 

A mai gimnazistának, egyetemistának nem jelent nagy ügyet, gondol egyet, és elutazik Budapestre, majd a Parlament épülete előtt vár valamennyit a sorára, és hamarosan ott áll a Szent Korona és a koronázási jelvények vitrinjei előtt. Talán megilletődve, talán nem, rácsodálkozik a tárgyakra, majd megy is tovább.

Amikor én jártam gimnáziumba, még csak nem is álmodtam róla, hogy a magyar királyaink uralmi szimbólumát, valaha is közvetlen közelből megpillanthatom. Fásult egykedvűséggel vettük akkoriban tudomásul, hogy legföljebb rajzról, jó-rossz minőségű fotókról láthatjuk, és ez már így marad életünk végéig.

Emlékszem arra az izgalommal teli januárra, amikor elterjedt a híre, hogy a Szent korona mégis csak hazajön. Igen „hazajön”, mert úgy érkezett, mint Izráelhez a frigyládája. Igaz, nem hajtó nélkül, két borjas tehén-vontatta szekéren, hanem repülőn és gondos őrök között, de ugyanolyan csodaszámba ment, mint az az esemény egykor.

Az egész ország láthatta televízióban az érkezését. Éppen ismerősöknél voltam, a beszélgetés csak erről szólt, a tévét is időben bekapcsoltuk, nehogy lemaradjunk az érkezés nagy pillanatairól. Meghatottan néztük, amikor a repülő landolt a Feri-hegyen, majd a díszőrség sorfala mellett újra Magyar földön  vonult el történelmünk egy jó része. Azt hiszem, ekkor lettünk újra azonosak önmagunkkal.

*

Az Egyesült Államokban “tartózkodó” Szent Korona a demokrata párti Jimmy Carternek és a hidegháború enyhülésének köszönhette visszatértét. Az amerikai elnök lépése érdekes módon megosztotta az akkori magyar diaszpórát, többen kritizálták Cartert, míg voltak, akik kiálltak mellette.  Végül az elnök akarata győzött, csupán azt kötötték ki, hogy még látszatra sem legyen egyfajta amerikai gesztus a kommunista vezető felé, ezért Kádár János távol maradt az 1978. január 6-án lezajlott koronaátadási ceremóniától. A koronát nem az éppen hivatalban lévő államvezető, hanem egyértelműen a magyar nép kapta vissza.

Forrás, történeti kitekintővel és a visszatérés pillanatairól készült felvételekkel: https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/01/03/negyven-eve-erkezett-vissza-hazankba-a-szent-korona

A Szent korona fotója: By Maxim91 (Own work) [Public domain], via Wikimedia Commons.

 

 

 

Társashaza

Fotó: Simor Árpád, 2017.

A társasházakkal nagyjából ugyanaz a baj, mint az országgal.

A lakók közül csak az a körülbelül 10 % megy el közgyűlésre, aki kellően buta és szakmailag felkészületlen a hatalomvágyhoz, aztán a társasház pénzén a saját hasznát építgető ún. közös képviselő, meg az Alzheimer-kór bemutató darabjaként lézengő pár nénike. Ezek határozzák meg, mi történjen: kerékpárok kitiltása, az udvar lerakatása 4–5-szörös áron a vérprosztó és géppuskaropogós viacolorral a málló-revés acélszerkezet javíttatása helyett, ami miatt egyszer csak le fog szállni az emelet a földszintre, és így tovább.

A házban lakó fiatalok, gyerekesek, a gazdasági és műszaki dolgokban valóban jártas emberek nem néznek a közgyűlések tájékára sem, így a ház fölötti uralmat átveszi néhány kiöregedett művezető, aki – mint ahogy a debilek óvodájában a hülyegyerek gátat épít a homokozóban – rendre építkezést játszik a ház pénzén, és sajnos a lakók objektív adottságnak veszik a ház dolgainak ilyen intézését (a sor hosszan folytatható lenne ugyanis), ahelyett, hogy rájönnének, pár ember játszmája ez csupán, ami ellen némi idő beáldozásával hatékonyan tenni lehetne.

Azt gondolom, hogy amint az emberek a társasházi ügyeiket képesek lesznek maguk, hatékonyan, lényeglátóan, az idejüket rááldozva, a szükséges konfrontációkat is fölvállalva intézni, akkor az ország dolgai is jól fognak menni, egyszerűen azért, mert azt is efféleképp kell. Akkor majd nem a terméketlen, orbánkitalálta ki-kivel-együtt-az-ellenzéki-oldalon-típusú gumicsontokon rágódik az ország java, hanem elintézi, hogy a (például a most regnáló) hatalom idejében menesztődjék, ha gazember.

– srá –

Szemán István (1955-2016)

Szemán István (1955-2016)
Szemán István (1955-2016)

Az uránbányát ellenző facebook csoportban ismerkedtünk meg Szemán Istvánnal. Először, mint hűséges vitapartnerek kerültünk szembe egymással. Ha én írtam valamit, István rögtön vitatta, ha ő kezdett bele egy témába, én próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Időnként csodálkoztam is; ugyan mit keres az uránt-ellenzők között, aki ilyen szorgalmasan védelmezi a bányászatot és a hagyományos energiahordozókat. Lassanként azonban megismertem bányászmúltját, és rájöttem, ha szembefordul  vele, akkor megtagadja azt is, ami szép volt – a bányászok között mindig is meglévő összetartást, a szolidaritást, az egymásra figyelést, az egymásra utaltságukat az életveszélyes munkakörülmények miatt és végül a fiatalságuk nosztalgikus emlékét.  Megértettem, hogy minderre nem ad alternatívát a nap, szél és egyéb megújuló energia utópisztikusnak tűnő modellje.

Miután ezt beláttam, másként kezdtem érvelni. Vitáink kifinomultak, és a szembenállásból lassan egymás felé közeledtünk. Annak ellenére, hogy sok dologban megmaradtak eltérő nézeteink, tiszteletben tartottuk különbözőségünket.

A virtuális ismeretségünk ekkor már személyes ismeretségre váltott, találkoztunk ugyanis más jellegű rendezvényeken, akciókon, és továbbra is megtisztelő figyelemmel kísértük egymás tevékenységét.

Ezzel a könyörtelen hírrel azonban mindennek vége szakadt. Vasárnap délután olvastam ezt, a facebook oldalon megosztott gyászjelentést:

„Szomorú szívvel tudatjuk, hogy István szíve hajnali 3 óra 30 perckor megszűnt dobogni többé. Elvesztette utolsó nagy harcát ebben a földi világban. De, ahogy életében is folyton azon dolgozott, hogyan tud segíteni másokon és a világon még távozásában is egy utolsó segítséget adott. Ezzel ma hajnalban három ismeretlen embernek ajándékozott életet, akik neki köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre és gyógyulásra.”

Igen, ilyen embernek ismertem meg Szemán István, akitől most e földi létben búcsúzni kell. Ám a búcsúzás szomorúságát enyhítheti az a tény, hogy őrá, aki még halála után is segíteni kívánt embertársain, és aki olyan meggyőződéssel, olyan állhatatosan kereste az igazságot, az Igazság fénye most már teljes valójában ráragyog.

Provincia

Részletek Szemán István utolsó internetes bejegyzéseiből:

2016. augusztus 17., 21:49
2016. augusztus 17 napjának tanulsága: Miért nem lesz itt változás szeretett hazánkban! A többségnek ez az álomvilág ennek a gyáva népnek már nincs hazája. Itt már akár a saját hóhérukat is megválasztják, megválasztathatják Miniszterelnöküknek. Ez az igazság gyáva nyulak szaremberek, semmirekellő, hitehagyott népség lettünk, még az mellett sem merünk kiállni, megvédeni, aki ki mer állni, mer szólni az igaza mellett. Csak sajnáljuk azt is sunyiban, meg ne tudják […] Hányszor találkozik egy átlag választó 4 év alatt a az ország vezetőivel, képviselőivel átlagban, hogy esetleg elmondja mi nyomja szívét? Van akivel egyszer köszönés szintjén, van akivel ez a több, egyszer sem. Persze ha nem jár a kényszerrel felturbósított helyekre biodíszletnek, már pedig nem járnak,mert minek. Nem is tudom miért nem fogadnak fel munkanélkülit diákot, lecsúszott, legatyásodott embereket, pénzért 1000-2000 FT-ért, statisztának mint a nemzeti ünnepen az országgyűlés, vagy a nemzeti múzeum előtt. Ez a véleményem és ez nem fog változni előreláthatólag egy ideig, csak ha az egész dől. Tudom, ennek sincs értelme hogy ezt leírtam, mert kit hat meg. A sok buta együgyű egeret meg úgysem lehet meggyőzni, hogy a macska nem a jótevője barátja, hanem ő az aki vadászik rá és megeszi. Itt van előttünk, nap mint nap a példa. A macskák jóllakottan elnyúlva heverésznek a napon az egerek meg cincognak és őrülnek hogy nem ők az áldozatok, ma még. És holnap? …

2016.08.03., 12:31
Ez a megnyomorított NÉP AKIT RENDSZERVÁLTÁS ÓTA az összes kormány CSAK A NADRÁGSZÍJ MEGHÚZÁSÁRA kényszerített, AKI csak várt és várt arra, hogy végre értelme legyen a munkájának, az életének, mostanra besokallt, és azt kiáltja ELÉG VOLT !

Egy nővér 600 forintos órabért kap – és új hűtőszekrényről álmodik: Pódiumbeszélgetés

Tegnap este, 2016. április 18-án az Ökopolisz Alapítvány az „Ökopódium Plusz, Pécs“ rendezvénysorozatában „Dolgozói Szegénység“ címen pódiumbeszélgetést  rendezett a Művészetek és Irodalom Házában

A rendezvényen részt vettek:

Szél Bernadett – országgyűlési képviselő, társelnök, LMP

Sándor Mária – a fekete ruhás nővér

Nagy Erzsébet – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pécsi ügyvivője

Dr. Keresztes László Lóránt – önkormányzati képviselő Pécs, LMP

Moderátor: Dr. Glied Viktor

A vendégek bemutatása után dr. Glied Viktor politológus először Nagy Erzsébetnek adta át a szót, aki ismertette a PDSZ követeléseit (lásd a Függelékben) és azt a hosszú utat, amely a mostani tanárlázadásig vezetett. Beszélt az április 15-éről is, amely az oktatási és az egészségügy példátlan összefogásának napja is volt.  Április 20-án remélhetőleg még többen és főleg még több ágazat szakszervezetei csatlakoznak.  Megemlítette azt is, hogy a sztrájk szervezése során megpróbáltak – eddig sikertelenül – egyeztetni dr. Udvardy György megyéspüskök úrral. A püspök, aki az április 15-igazgatói értekezleten részt vett, egyebek mellett arról is szólt, hogy a pedagógus szakszervezetek megkeresték az egyházmegyét. A megyéspükpök a “pedagógusoktól azt kéri, semmilyen munkabeszüntetési, sztrájk kezdeményezésben (sic!) ne vegyenek részt, ellenkező esetben él eljárási jogával”. Nagy Erzsébet újabb megkeresésére az Egyházmegye kommunikációs igazgatója kitérő választ adott, tagadván, hogy a püspök bármiféle nyomást gyakorolt volna iskoláiban. Továbbá azt ajánlotta, ha kétségeik vannak a püspökség jogszerűségével szemben, akkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően szerezzenek érvényt igényeiknek.
Dolgo20160418_Dolgozoi_szegenyseg_2334.JPG

Szél Bernadett összefoglalta az egész országban uralkodó nyugtalanság jellemző okait. „Orbán kormányzata azt bizonygatja, hogy képviseli a magyar állampolgárok érdekeit. De kik ezek a ‘magyar állampolgár’-ok? Akiket ők képviselnek, azok csak az ország dúsgazdag, korrupt elitje, olyanok, mint Andy Vajna vagy Habony Árpád. Pedig a magyar állapolgárokhoz tartoznak önök is, mi is, a nővérek és tűzoltók, a tanárok, a nyudijasok és a fiatalok, akik nem találnak munkát, és ezért mennek el tömegesen külföldre. Mert az éhbérből Magyarországon senki sem tud megélni, ezért áll folyamatosan az összeomlás szélén a kórházi ellátás, meg  az egész egészségügy” –  mondta a képviselőnő.

Ezt követően Sándor Mária jellemezte a gondozás területén tapasztalható hangulatot. Először arról beszélt a feketébe öltözött nővér a közönségnek, hogy ideiglenesen fel akarta adni az egészségügyi ellátás terén és a nővérek ügyéért folytatott harcát. Galló Istvánné volt, aki meggyőzte, hogy folytassa azt. Ő öntött belé bátorságot, ezért is tudott ma este itt lenni, mentegetőzött újra Sándor Mária. Mozgalmának okai között mindenekelőtt azt kell látni: hogy a nővérek csekélyke 600 Ft-ot kapnak óránként, és csak rengeteg túlórával, mely csaknem tönkre teszi őket, érik el a havi mintegy 140.000 Ft-ot. Nyaralást vagy igazi pihenést nem engedhetnek meg maguknak. Ha egy nővér nagyot mer álmodni: akkor az egy új, szép cipő a gyermekek vagy egy hűtőszekrény.

Keresztes Lóránt zárszavával fejeződött be a rendezvény. Megköszönte az előtte elhangzott felszólalásokat, és hangsúlyozta, a polgári ellenzéknek Magyarországon össze kell fogniuk a korrupt kormány ellen, csak akkor van esély a kormányzat leváltására, és véget vetni a fiatalok tömeges kivándorlásának.

A rendezvényről készült képek ITT láthatóak.

 

 

Függelék:

 

A PDSZ KÖVETELÉSEI

  • A gyermekek és tanulók terheinek csökkentése;
  • A pedagógusok munkaterhelésének csökkentése;
  • A Kjt. alá tartozó munkavállalók (pedagógiai munkát segítők és nem pedagógus közalkalmazottak) azonnali és jelentős béremelése;
  • Az iskolák biztonságos működtetetését lehetővé tevő azonnali költségvetési átcsoportosítás;
  • Az intézmények gazdasági és szervezeti autonómiájának helyreállítása;
  • A pedagógus-előmeneteli rendszer, a minősítési és a tanfelügyeleti rendszer jelenlegi formájának azonnali felfüggesztése, és a modern, korszerű rendszerek kidolgozásáig az intézményekben eddig működő belső önértékelési rendszer visszaállítása;
  • A tankötelezettség korhatárának visszaemelése a 18. életévre a szakellátás feltételeinek biztosításával;
  • A minden – nem felmenő rendszerben – bevezetett intézkedés azonnali visszavonása, az eredeti feltételrendszer visszaállítása (szakképzés, érettségi, két-tannyelvű érettségi, stb.);
  • A szakszolgálatok eredeti kapacitásának helyreállítása;
  • A szakközépiskolák közismereti óraszámcsökkenéssel járó átalakításának leállítása;
  • Érdemi, rendszeres érdekegyeztetésre alkalmas fórumok létrehozása és működtetése;
  • Az automatikus tagság megszüntetése a Nemzeti Pedagóguskarban.