Deviáns történetek – Állatbarát

Még csak pár hónapja voltunk boldog kutyatulajdonosok, egy öt hónapos kiskopó gazdái. Ahová lehetett, mindenhová vittük magunkkal állatunkat, bár ezt a szokást később ugyanúgy megtartottuk, kezdetben mégis jóval többet volt az eb velünk, mint azután. Egy pár hónapos kiskutyát ugyanis könnyen be lehetett rakni a kerékpárom csomagtartójára felszerelt kosárba. Hámjánál fogva biztonságosan rögzítettem, és irány a város. Mindketten szerettük ezeket a biciklis kirándulásokat. A kisállat, mint egy antik szobor, szinte megkövülten ült a helyén, csupán kis fejét dugta ki hol jobbra, hol balra a vállam mellett, és csodálta az utca nyüzsgését. Én meg a magam örömén kívül, az ő világra csodálkozását is élvezhettem.

Ennél kevésbé felhőtlen örömet jelentett a gyalogos séta, főleg ha pár percre be kellett ugranom valamelyik kisboltba, bármi apróságot venni. Ilyenkor kint kellett hagynom az ajtó előtt; ha nem ugatott, akkor a bolt környékét porszívózta fel orrával, és megkóstolt minden ehetőt vagy ehetetlent. Emiatt a vásárlást nélküle intéztem, de olyankor majd a szívem szakadt meg, mert be kellett zárnom az üres lakásba, ha éppen otthon nem volt senki.

Egyik kora nyári napon egy séta során, az utcánk végében lévő vegyesbolt ajtajánál jutott eszembe, hogy elfogyott a tej. Jó lett volna bemenni, a vásárlást elintézni egy füst alatt a kutyasétáltatással, mert ahhoz ma már fáradt voltam, hogy újból lejöjjek a harmadik emeletről, meg vissza – egy liter tej miatt. „Mi legyen, menjek vagy ne menjek?” Töprengéseimet egy hang szakította félbe.

– Hagyd itt nálam a kutyát, vigyázok rá, amíg vásárolsz.

Meglepve néztem fel, váratlanul ért a megszólítás, de még váratlanabbul a tegezés. Egy szakadt öltözetű, kissé torzonborz, szakállas férfi volt, ő is most ért a bolthoz. Ahogy jobban megnéztem, észre vettem, milyen világos kék a szeme és a szőrzet egészen barátságos arcot takar. Pár percig azért haboztam. „Bízzak meg benne? Nem ismerem. És ha elviszi a kutyát?” Végül bizalmat szavaztam az embernek, annál is inkább, mert a boltban ekkor nem volt senki. Úgy gondoltam, a liter tej megvásárlása pár pillanat lesz, meg a nagy üvegablakból rálátok a vegyesbolthoz ragasztott kis kocsma kültéri asztalaira, melyek egyikéhez ült le.

Valóban nem volt okom a bizalmatlanságra. Amikor kijöttem, az ember békésen üldögélt a padon egy fröccs mellett, egyik kezén a pórázzal, a másikkal időnként végigsimított a kiskutyán. Így kezdődött ismeretségünk, az állattal pedig tartós barátsága.

Ezután többször láttuk egymást, hol a bolt melletti ivónál, hol az utcánkban, amikor a kukákat látogatta.

Kutyám egészen különösen vonzódott hozzá. Egyszer egy kerthelyiség mellett sétáltunk el, az ebállat váratlanul megmakacsolta magát a nyitott kertkapunál, és nem törődve ellenkezésemmel, egyszerűen behúzott magával a kocsmába. Magától értetődően állt meg az egyik asztalnál, és barátságos farkcsóválással köszöntötte az ott egyedül iddogáló embert. Persze ő volt, a kékszemű, torzonborz barátja.

Ő állítólag lakott valahol, többnyire józan volt, és soha nem kért, nem fogadott el semmit. Egyetlen egyszer sikerült egy pár jó erős, vadonatúj cipőt rátukmálnunk (férjem kapta, de az ő lábára nem illett), annak nagyon örült. Egyébként nem kellett neki semmi, ő csak a kutyát szerette. Ha szembejött, már jóval előbb megállt, kissé meghajolt, széttárta karjait, én elengedtem a négylábút, az hozzá szaladt. Ilyenkor hagytam, hadd örvendezzék ki magukat.

Később elköltöztünk, kertes házba. Bár ritkábban, azért jártunk arrafelé, és az emberrel is találkoztunk néha. Barátságuk a kiskutyával azonban változatlan maradt.

Több mint tíz év telt el megismerkedésünk óta. Mostanában újra gondoltam rá, midőn immár öreg kutyánkat a bodzabokor alá fektettük – utolsó nyugvóhelyére.

 

Kiss Magdolna

Pécsi hajléktalanok hozzávetőleges száma és a hajléktalanokat befogadó intézmények kapacitása

Pécsett, 2014. szeptember végén, mint köztudott a Fidesz-KDNP városvezetés élt az alkotmány adta lehetőséggel, és a belvároson kívül még plusz 114 olyan helyet (utcát, teret) jelölt ki, ahol tilos az életvitelszerű tartózkodás.

http://eugyintezes.pecs.hu/static/tempPdf/08-8-289-5m1.pdf

A rendelettel kapcsolatban felvetődik egy-két  el nem hanyagolható gyakorlati kérdés.

 

1. Honnan fogják tudni a hajléktalanok, koldusok, de bárki városlakó centiméterre  pontosan, hol tilos az életvitelszerű tartózkodás? Hiányoljuk a rendelethez a térkép-paksamétát! Honnan tudná ugyanis térkép nélkül a közember, hogy a helyrajzi szám a megadott utcanévnek melyik részét jelenti? Nem beszélve a hajléktalanokról. Kiosztják a térképeket a hajléktalanoknak, vagy kifüggesztik a városházán, ahol bárki megtekintheti?

1a. Az előző gondolathoz. Milyen tiltótáblák fogják jelezni, hogy az a terület életvitelszerű tartózkodásra tilos? Sok ember sem a térképet nem tudja olvasni, sem az utcanevet nem ismeri.

2. Mielőtt meghozták “bölcs” vezetőink a rendeletet, tájékozódtak-e a pécsi hajléktalanok számáról, és a fedélnélkülieket befogadó intézmények kapacitásáról?

3. Mi tájékozódtunk, és a következő eredményre jutottunk:

Hajléktalanok száma Pécsett: ca. 600 fő

Szállóhelyek egyéb segítő intézmények kapacitása:

Egészséges férfi (éjszaka) egész évben Egészséges nő (éjszaka) egész évben Télen éjszaka krízishelyzet Nappali melegedő Beteg (egésznapos) Lábadozó (egésznapos) Fizetős átmeneti szállás
163 20 +20 300 50 15 28
Összesen: 203 jut éjszakai szálláshoz
Ebből – átmenetileg – egész napos lakhatást kaphat: 60

 

268 fő (beteg – egészséges) jut szálláshoz csak télen

296 fő jut szálláshoz télen, ha 28 fő hajlandó fizetni is

248 fő (beteg-egészséges) jut szálláshoz egész évben

 

4. Hol fog aludni, enni, wc-re menni ez a több mint 300 fő naponta, a hajléktalanok kevésbé szerencsés másik fele?! Ha a rendelethozók is ismerik ezeket az adatokat, akkor nyilván van erre egy B-tervük. Szerencsés lenne, ha ezt is közölnék az érdekeltekkel, meg a többi városlakóval.

 

5a) Konklúzió

300 fő fedélnélkülit el kell helyezni valahol! Erre két javaslatunk is van:

  1. Üresen álló olcsó rezsijű lakásokba.
  2. Vagy  300 fős férőhelyű átmeneti szállást kellene építeni…

elhibázott RENDELETEK ELŐTT/HELYETT!

 

5b) Költséges a hajléktalanokról történő gondoskodás?

Igen. De korántsem kerül annyiba, mint a büntetésük!

284.460.000 forintot fordítunk a hajléktalan emberek hatósági üldözésére 2013-2014-ben.

Ebből a pénzből legalább 470 hajléktalan ember önálló lakhatását (Pécs hajléktalanjainak több mint kétharmadát) tudnánk támogatni egy éven keresztül (50 ezer forint/hó lakhatási támogatással számolva).

 

Források:

2014-ben a február 3-i felmérések szerint:

Pécsett, ahol 264-en voltak valamilyen szállón, míg a közterületeken 483-an.

A krízisszálló 2007. elejétől nyitotta meg kapuját a hajléktalanok előtt. Minden év november 1-től április 30-ig 20 hajléktalannak tudunk szállást biztosítani a téli időszakban. Intézményünk által nyújtott szolgáltatásaink az egyéni szükségletekhez igazodnak.

200 hajléktalan ember számára tudunk étkezést biztosítani ás szintén 200 férőhelyig vehetők igénybe a Nappali Melegedő szolgáltatásai.
Étkezésere azok a kliensek jogosultak, akik a megelőző hónap 20. napjáig feliratkoztak a TÁMASZ Pont Nappali Centrumban. A feliratkozás feltétele a hajléktalanság és a maximum 60.000 Ft-os jövedelem

Lakás: Intézményünk 40 férfi befogadására képes. 10 lakószoba van 2-9 ággyal.

Lakás: 28 fő befogadására képes. Az intézmény igénybevétele térítési díjhoz kötött:

első évben 5000,- Ft / hó
második évben 7500,- Ft / hó
Az első hónap igénybevétele térítésmentes.

70 fő hajléktalan ember számára nyújt helyet éjjeli pihenésre.

Lakás: 20 férőhellyel önellátásra képes embereknek nyújt lehetőséget éjszakai pihenésre, tisztálkodásra, ételmelegítésre, szociális információhoz való hozzájutásra. Az elhelyezés 2-5 ágyas szobákban történik.
Az átmeneti szálló 1 évre (ami maximum egy évvel meghosszabbítható) nyújt átmeneti elhelyezést

50 fő idős, vagy tartósan beteg hajléktalan ember számára biztosít teljes körű ellátást (étkeztetés, egészségügyi ellátás, testi higiénés ellátás, mentális és szociális segítségnyújtás) tartós bentlakás keretében.

A Lábadozóban 15 fő átmenetileg egészségkárosodást szenvedett hajléktalan embernek van lehetősége gyógyulásra, pihenésre, rehabilitációra, teljes ellátás biztosítása mellett.

100 ember nappali ellátására vált alkalmassá az épület, és a téli időszakban krízisszállóként is tudunk éjszakai biztonságot nyújtani gondozottjainknak. Szállónk 33 fő éjszakai befogadására alkalmas.

A város mindenkié!

Összeállította:

Kiss Magdolna