A nem létező közép: Schiffer lemondása és az LMP-dilemma

AS kommentárja

2016. május utolsó napjának híre, hogy Schiffer András lemond tisztségeiről és visszavonul a politikától.

A várható reakciók már érkeznek: Tóta W. Árpád örül[1], Tamás Gáspár Miklós tisztelettel meglengeti a kalapját[2]: leginkább a két szélsőség jelenik meg a reakciókban.  Aligha számíthatunk most másra, mint hogy mindenki megerősíti saját magát a kedvenc hiedelmeiben. Schiffer a „szellemi erőtér” hiánya miatt mondott le. Ám a probléma az LMP, sőt a magyar közélet teljes problémaköréhez vezet.

Okok

AZ LMP-nek nem sikerült feloldani azt a dilemmát amit a magyar politika hanyatlása hozott létre. Középre akart kerülni ott, ahol nincs már közép. Ráadásul olvastam már olyan politikai véleményt (pl. Gazda Alberttől) hogy az „egyfelől-másfelől típusú politikai vélemény” unalmas. A gondolkodás, a mérlegelés polgári erények, egy polgárok nélküli társadalomban magától értetődően az ingának hol ide, hol oda kell lengenie. A populizmus vakon csapkodó harcos, cél és értelem nélkül.  Magyarországon a politika művészete lehanyatlott. Legmagasabb szintű művelői (pl. Orbán) egyszerű népbutítók. A politika nálunk nem a közügyek gyakorlását jelenti, hanem már a közönséges bűnözést és hatalmaskodást. A politika mint a „lehetséges művészete”, a deszkákon való átfúrás (szenvedéllyel és szemmértékkel egyszerre, lásd Max Weber definícióját) nálunk már nem létezik.

A mérlegelés, a tárgyalás, a képviselet eszméjébe az extremistákra jellemző uszítás, populizmus és szektaépítés lépett.  Ennek oka a tanult középosztály és a demokratikus szellem hiánya, a rendszerváltás befejezetlensége és morális kétarcúsága.  A sajtó jelentősen hozzájárult ehhez: parttalan és fogalomtalan cinizmus és áskálódás a baloldalon, uszítás és primitívség a jobboldalon. Ha valaki nem húzza fel az egyik tábor lobogóját egy ilyen megosztottságra épülő kultúrában, akkor magától értetődően gyanús lesz, és mindenki lőni fog rá. Az LMP pontosan így járt.

A zöld mozgalmak sehol sem a politika fő vonalát alkotják, de képesek megerősödni olyan országokban, ahol a politika nem kétpárt-rendszerű és ahol a fejlett civil társadalomhoz posztmateriális értékrend társul. Egy fejlett társadalom már törődhet azokkal az értékekkel, amik túlmennek a klasszikus modernitás elképzelésein. A fejlett társadalom szabadidőt, tiszta környezetet, humánus fejlődést és toleranciát követel. A tizenkilencedik századi, modernista-gyökerű társadalom erős nemzetet, és legfeljebb igazságosabb újraelosztást. Magyarországon, ahol a „nemzet” valójában csak propagandaszó, különböző érdekcsoportok csak a saját nyereségüket akarják maximalizálni, kötelességük minimalizálásával.

Ahhoz, hogy az LMP középre húzódhasson hiányzottak a feltételek. Jó ötlet volt az, hogy a jobboldali-baloldali törésvonalakat kikerülő pártot hozzanak létre, hiszen ezek a fogalmak már amúgy is kiüresedtek. Ráadásul nem célszerű és talán nem is szükségszerű egy egészséges patriotizmust elvetni azért mert a nemzetbe, mint közösségbe vetett hit a jobboldal „tulajdona.” Épp hogy nem, hiszen a Fidesz valamiféle etnicizmust hirdet. A Fidesz számára a nemzet a rablóbárók közössége. Jó lett volna a zöld eszmét összekapcsolni egy intelligens rendszerkritikával és ennek tábort építeni: ez az, amit Schiffer hiányolt. Az igazság azonban az, hogy sem egyikre, sem másikra nincs meg az LMP-nek a tőkéje. A párt nem tudta megnyerni az értelmiséget, és nem tudott „új politikai filozófiát” alkotni, ahogy azt Schiffer eltervezte. Ebben szerepe volt a magyar populista hagyomány értelmiség-ellenességének is.

Emellett a „grass roots”, a tömegbázis kialakítása sem sikerült. Az LMP vidéken legtöbbször észrevétlen és erőtlen, másutt pedig épp a pártvezetés járult hozzá egy helyileg erős szervezet szétzúzásához. (Csongrád megye.) Bizonytalan maradt tehát, hogy, mi az a LMP politikája és kik az LMP támogatói. A Mandiner nevű jobboldali blog kétségkívül szereti a zöldeket, mert a baloldal ellen fel lehet használni őket. De az a mérsékelt, jobboldali réteg, amelyik határozottan szembefordulna a Fidesszel, nem létezik. Ha a jobboldaliak végleg elfordulnak majd a Fidesztől, mostani politikai nézetük alapján leginkább a Jobbikba mehetnek. A kevés, képzett, atlantista elkötelezettségű „polgári” jobboldali esetleg Béndek Péter konzervatív pártjába megy, ami szintén nem tud megerősödni egy ilyen populista, polgárellenes és demokráciaellenes közegben. A „hideg polgárháború” tovább folytatódik Magyarországon, és a Schiffer által elképzelt együttérző, patrióta, kis közösségre építő, kapitalizmus-kritikus zöld mozgalom csak elképzelés formájában létezik.

Taktika

Az a taktikai belátás, amit Schiffer képviselt 2012-2014 között magasrendű volt. Felismerte és kitartott amellett, hogy a baloldali pártok a semmit akarják összerakni, és csupán csak trónharcokat vívnak egy még el sem nyert trónért. A nulla többszörösen is nulla marad. Ebbe nem volt értelme beszállni. Schiffernek igaza lett, és beigazolódott az, amit ő biztosan látott, amikor mások még bizonytalankodhattak, esetleg a baloldali értelmiség befolyása alatt állva hamis reménykedésekkel nyugtathatták magukat. Csakhogy az LMP itt sem kínált megoldást.

Nem fogalmazták meg egy értelmes együttműködés lehetőségét. Még elméletileg sem. Ki volt zárva, hogy bárkivel bárhogyan együttműködjenek a nagyobb rossz ellen, mert az LMP számára az „álbaloldal” a nagyobb rossz. Abban az értelemben, hogy elárulta a képviselendő értékeket. Erre volt példa Kész Zoltán ügye. Kész mellé nem volt hajlandó az LMP beállni, mert az angoltanár „álbaloldali”, neoliberális nézeteket valló politikus.[3] Tehát nem a múltja, pusztán a nézetei bélyegezték meg a zöldek szemében. Viszont Gerstmár Ferenc, az LMP jelöltje, nem volt ellenfél az egyik jelölt számára sem, így Kész győzött. A belátás, hogy alkukra is szükség van, vagy kényszerszövetségekre, teljesen idegen az LMP-től. Így viszont csak abban hihet, hogy egyszer majd elég erős lesz a Fidesz legyőzésére egymagában. Ez lehetetlen. Valójában egy, a Fidesznél demokratikusabb neoliberális kormányzás közegében az LMP könnyebben építkezhetett volna, mint a NER rendszerében.  Lehet, hogy ettől jelenleg még messze vagyunk, de azt be kell látni, hogy a Fidesz rendszere Magyarországot már rövid távon pusztulásra ítéli. Kulturálisan, szociálisan és minden vonatkozásban a jövő alapjait égetik fel. A NER vizeiben nem lehet ringatózni.

 Schiffer világában a levitézlett, erkölcsileg elhasznált baloldal képe mellett jelentéktelenné vált az a probléma, hogy mi lesz a baloldali tábor választóival. Azokkal az emberekkel, akik érzelmileg, családtörténetileg, stb. kötődnek egyelőre a régi baloldal szervezeteihez és figuráihoz. Vagy azokkal, akik elhagyták már a baloldalt, de a zöldekre még nem találtak rá. Az LMP nem volt képes magához csábítani őket, részben rajta kívül álló okok miatt is. Az LMP tehát nem tud mit kezdeni a baloldali pártokkal. Miután sem a helyüket nem tudja átvenni, sem együttműködni nem tud velük (erkölcsi silányságuk miatt) a zöld politika morális elefántcsonttoronnyá vált. A parlamentben végzett kemény munka, a csípős kritika a tömegekhez ritkán jut el, és Orbán rendszerében tulajdonképpen felesleges. Ezt tudja az ellenzék is, de így sem képes levonni a tanulságot és felborítani az asztalt, ahol cinkelt lapokkal játszanak. Előbb-utóbb meg kell hozni a politikai döntést: fenntartható-e a demokrácia az Orbán-rendszerben, vagy összeegyeztethetetlen vele? És ennek megfelelően cselekedni.

Feladatok

Lennének eszközök a baloldal, legalább részleges megtisztítására, ha lenne erő, lenne gondolat. Lehetne például előválasztást tartani, hogy tömegtámogatással rendelkező baloldali jelöltek legyen,  rá lehetne kényszeríteni a baloldali pártokat elhasznált vezetőrétegük lecserélésére, de mindehhez aktivitás kell és hit a sikerben és a demokrácia értékében. Azt is meg kell érteni, amit az LMP sose volt képes, hogy a már létező eszközöket kell felhasználni, ahelyett hogy a délibábot kergetnénk. Ez a belátás pedig hiányzik, ahogy lassan a politizáló, felkészült ember is. Ha Magyarországon nem alakul egy konszenzus a legalapvetőbb értékekről a baloldalon, és az ellenzék nem lesz képes legalábbis megszorongatni, de leginkább leváltani a Fideszt, amíg nem késő (és már lehet hogy, most is késő) akkor a jelen és jövő nemzedékek kitörölhetik szótárukból a jövő fogalmát. A tét a demokrácia lehetőségének, és ezzel együtt az ország békéjének és szociális rendszerének puszta fennmaradása. Magyarország már nem bír ki többet: az oktatás, és az egészségügy azonnali beavatkozást igényel, az állandó politikai uszítókampány már iszonyatos rombolást végzett a társadalomban. Most már nem (ál)baloldal áll szemben jobboldallal, hanem a Fidesz mindenkivel. Én úgy látom, Schiffer maga nem mondta ki az alapproblémát. Szenvedett tőle, de nem nézett vele szembe. A 2010 előtti világban hasznos lett volna ez az egyensúlyozós politika, 2016-ban viszont már egyenesen káros. Ha mást nem tehet az ellenzék, akkor ki kell vonulnia demonstratív módon a politikából.

Az LMP dilemmája megoldatlan marad Schiffer távozásával. Valószínűleg az eddigi irány fog folytatódni, de nagyobb siker mint eddig, aligha várható. Nem tűnik úgy, hogy Szél Bernadett megértette volna azt, hogy az eddigi zöld módszerek nem működnek. Tovább megy tehát az úton. Egy ilyen karizmatikus és keményen dolgozó személy[4] háttérbe szorulásával valószínűleg csak sokasodni fognak a problémák, új megoldások még a látóhatáron sincsenek.

-AS-