Dióburok-fúrólégy – fakivágás vagy harc

Frissítés – Update

2020. október 19.

Eltelt egy év a dióburok-fúrólégy elleni harcban. Nehéz év, nagy küzdelem, folyamatos monitorozás van mögöttem, de meg vagyok elégedve az elért eredménnyel.

Két frontos harcot vívtam;

1a) Igyekezetem a legyet kézzel pusztítani és versenyt futni vele. Időnként elég lomhák ezek az állatok, így hármat is sikerült a nyár folyamán lecsapni. Ha belegondolunk hány petét képes lerakni egy-egy légy, akkor hárommal kevesebb nem is rossz.

1b) Amikor a zöld dió elérte azt az érettséget, hogy befőttnek már alkalmas (május-június), a termés egy részét leszedtem, és pár üveg befőttel örvendeztettem meg a családomat. Karácsonyra lesz igazi csemege (1. kép).

1. kép Zöld dió befőtt (Fotó: Kiss M. 2020.)

 

2. kép Fekete foltos gyanús dió (Fotó: Kis M. 2020.)

1c) Júliustól  folyamatosan figyeltem a fát. Augusztus végén kezdtem el kézzel leszedni a megrepedezett héjú diókat, a mi fánk korai termő.

3. kép Ott vannak a lárvák! (Fotó: Kiss M. 2020.)

Szeptember elején már érett a dió, és ekkor vettem észre fekete foltos termést is. Köszönhetően az előző évi, a fa körül végzett alapos takarításnak, nem sok volt. Ezeket is kézi szedővel vertem le a fáról. A feketés héjakat egy vödör vízben áztattam pár napig, hogy a lárvák biztosan elpusztuljanak, majd a vizet leöntöttem róla, a héjakat pedig megsemmisítettem.  Arra nagyon vigyáztam, nehogy lárva kiszabadulva, kertem földjébe juthasson. (2-3. kép)

 

4. kép A madarak komoly segítséget jelentenek a harcban (Fotó: Kiss M. 2020.)

1d) Madarakat csalogatunk kertünkbe téli etetéssel, fészkelőhelyek biztosításával. A madarak jó étvággyal kieszegetik a zöld dióba esetlegesen  betelepedett lárvákat. (4-5. kép)

 

5. kép A madár kicsipkedte ebből a zöld héjból a lárvákat (Fotó: Kiss M. 2020.)

 

 

 

 

 

 

 

 

2) Folyamatosan erősítettem a fát.

2a) 2019 őszén naponta néztem a fa alját, az esetlegesen lehullott termést összeszedtem. Az összes levelet összesöpörtem, mindent megsemmisítettem.

2b) Még a fagyok beállta előtt a fa körül egy nagy körben ásóval föllazítottam a földet, hogy a madarak könnyen elérjék az esetleges lárvákat. Komposztot terítettem a fa köré.

3c) A fát lepermeteztem (már amennyit elértem belőle) csalán és egyéb gyógynövényes főzettel, ősszel, valamint 2020 tavaszától-nyár végéig két-három hetente, ahogy időm engedte. A maradék gyógynövényes levet mindig a fa gyökereihez öntöttem. Nagy szárazságban több vödör vízzel is öntöztem.

Az eredmény sokkal jobb, mint tavaly. Pontos számokat még nem tudok (most törjük és tisztítjuk a több rekeszre elosztott diót), de a termés 3/4 (!) részét sikerült megmenteni. A maradék 1/4-et, a nem túl szép, foltos diót pedig évjáradékként megkapják hűséges segítőink, a madarak, és persze a kopónknak is jut elég a csemegéből.

6. kép Az idei termés egy kis része (Fotó: Kiss M. 2020.)

 

2019. október 18.

Az amerikai bevándorló, jobban mondva beröpülő kártevő, a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) nevéhez illően komplett pusztítást végez a diótermésben.  Az imágó, azaz a légy július elejétől szeptember közepéig folyamatosan rakja tojásait. Ilyenkor a dió zöld burkát átfúrja, és tojásait a zöld burokba, illetve a burok és a csonthéj közé rakja. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg. Majd kirágják magukat a burokból, és leesnek a talajba, hogy ott báb alakban átteleljenek. 

A termésburok megfeketedik, rátapad a héjra, a dió nem tud kihullani burkából, a fán marad, és ott megpenészesedik.

Bár a légy 2011 óta van Magyarországon, a kiskertek tulajdonosai, főleg a biotermelők most is tanácstalanul nézik a pusztítást. Itt ugyanis kivitelezhetetlenek a nagyüzemi módszerek.

A továbbiakban az eddigi saját tapasztalatot és a terveket adjuk közre – képekkel. 2001-ben költözött a kertünkbe egy kis diócsemete, senki nem hívta, nem is akarta – de mégis maradt. Hatalmas fa lett belőle, három év után termőre fordult, és meghálálta kíméletünket. Ez az egyetlen fánk nemcsak az egész családunk éves diószükségletét fedezte, hanem még ajándékoztam is el dióbelet. Tavaly (2018) volt az első év, hogy nem termett. Az időjárás számlájára írtam.

Idén a nyár közepén próbaképpen levettem egy fekete foltos termést, melynek zöld héja már megrepedt. Amikor szétbontottam, döbbentem láttam a fekete ragacsos részében nyüzsgő lárvákat. Internetes böngészés után sikerült beazonosítani a kártevőt, majd további kutakodás után válaszút elé kerültem.

– Fakivágás vagy harc.

Az utóbbi mellett döntöttem. Mit tehetek? Nézzük pontokba szedve.

1. A diót minél előbb le kell szedni a fáról. Ha zöld dió befőttet (is) szeretnénk eltenni télire, akkor május-júniusban kell az alapanyagról gondoskodni, így mire a légy megjelenik, már hűlt helyét találja a dió egy részének. 🙂 Hasonlóan kicselezhető a fúrólégy, ha diópálinka, zöld diólikőr készítésére is vállalkozunk. A kártevő egyébként a csonthéj alá nem hatol, tehát a dióbél megmenthető. De a ragacsos-fekete burokból nem fog a termés kipotyogni, a fán fog megsemmisülni, tehát kézzel kell leszedni, ami a diófák mérete miatt szinte lehetetlen vállalkozás.  Vagy mégsem?

Dióburok-fúrólégy Kiss M. 2019.

1. kép Házi diószedő (Fotó: Kiss M.)

Dióburok-fúrólégy Kiss M. 2019.

2. kép Házi diószedő (Fotó: Kiss M.)

Szerencsés helyzetben vagyok, mert a mi diófánk éppen a kamránk közelében nőtt ki a földből. A kamra tetejére szoktam mászni, ott tudok kapaszkodni, és onnan már szüreteltem máskor is. Most is azt tettem. Segédeszközként a hagyományos gyümölcsszedőn kívül szerkesztettem egy másik szedőt hatméteres nád, két villa és drót segítségével (1-2. kép). A munka piszmogós, de elosztottam két hétre, így naponta csak 1-1 órát töltöttem a szedéssel, ami éppen elég volt.

 

Az időjárás is segített. Egy nagy szélvihar a fa csúcsán maradt termés egy részét leverte.

Dióburok-fúrólégy Kiss M. 2019.

3. kép Diótisztítás 2019. (Fotó: Kiss M.)

Egy rekesz (csak egy sor) csak fekete dió. Nem túl bizalomgerjesztő. A felvétel jobb sarkában a nagyító fontos munkaeszköz, a penészes dióbél kiszűrésére. (3. kép)

Dióburok-fúrólégy Kiss M. 2019.

4. kép Diótisztítás 2019. (Fotó: Kiss M.)

A csupa fekete, látszólag rossz dió között is lehet hibátlan (4. kép).

Dióburok-fúrólégy Kiss M. 2019.

5. kép Diótisztítás 2019. (Fotó: Kiss M.)

Végeredmény. Nem olyan rossz. Balra a madaraké, jobbra a tálban a mienk! (5. kép)

Az idei szezont 50%-os eredménnyel zártuk. Remélhetőleg a lárvák fele szintén megsemmisült. 🙂

 

2. Támadás a legyek ellen. Létezik egyfajta feromoncsapda, de csak jelzésre, azaz jelzi, hogy a legyek megjelentek. Ekkor, ha megoldható, permetezni kellene, valamint később fóliával letakarni a talajt a diófa törzse körül, hogy a lárvák lepottyanva ne kerülhessenek be a földbe, mert ott bábozódnak be.

Mi azonban biotermesztést folytatunk, tehát csak biopermetszerről lehet szó. A teljes takarás is megoldhatatlan nálunk, mert a diófa koronájának egyik fele kerítésen kívülre nyúlik.

3. Marad az első és ez a harmadik lehetőség számunkra.  A fát kell megerősíteni. Most még ősz elején naponta néztem a fa alját, az esetlegesen lehullott termést összeszedtem. Az összes levelet össze fogom söpörni, mindent megsemmisítek. Még a fagyok beállta előtt a fa körül egy nagy körben ásóval föllazítom a földet, hogy a madarak könnyen elérjék az esetleges lárvákat. Szerves trágyát is fogok még beleforgatni. A fát lepermetezem (már amennyit elérek belőle) csalán és egyéb gyógynövényes főzettel, most még ősszel, és jövőre tavasztól-őszig két-három hetente, ahogy időm engedi. Kap továbbá trágyalevet is.

4. Lehetőség, a kártevőnek ellenálló diófajta ültetése.

 

Az eredmény? Meglátjuk… Folytatás jövőre.

 

Provincia