„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni,
hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt,
ami a miénk.” (Pilinszky J.: Advent)
Képzeljük el életünket a karácsonyi ünnepek nélkül. Ha nem ünnepelhetnénk a Megváltó születését. Persze nem azért nem ünnepelnénk Karácsonyt, mert nem vagyunk hívők, és gyerek sincs a közelben, ezért semmi kedvünk hozzá. Még csak azért sem, mert nélkülözők, netalántán hajléktalanok vagyunk; így honnan lenne pénzünk erre, meg amúgy is jéggé fagyott e közönyös világ farkasordító hidegében a szívünk, és azt már se a karitatív szervezetek forró levese, se az összekoldult pénzünkön megkockáztatott forralt bor nem melegíti föl.
Ám akármelyik előbb felsorolt csoporthoz tartoznánk, mindig lenne reményünk. Reményünk a változtatásra: abbahagyni az ivást, segítséget kérni, kilépni önmagunkból, és ünneppé tenni a Karácsonyt, ugyanis ahol élünk, ott szabad ünnepelni.
Azt képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne, ha azért nem karácsonyozhatnánk, mert a hazánkban nem hivatalos, sőt egyenesen tiltott ünnep Jézus születésnapja. Ha éppen a karácsonyi ünnepkör idején retteghetnénk leginkább az életünkért – miként Nigériában, ahol a lakosság 60%-a muszlim, és tavaly, éppen karácsonykor 9 tartományban tömegesen mészárolt le keresztényeket a Boko Haram nevű szélsőséges iszlám terrorszervezet. Ha az ősi kopt keresztények között élnénk, akik közül csaknem 200.000 embert űztek el vallásuk miatt otthonukból. Ha Iránban dolgoznánk vendégmunkásként, és a „vallási rendőrség” rajtunk ütne, amint Szentestén jelképesen gyertyát gyújtunk itthon maradt szeretteinkért, és elmondunk halkan egy Miatyánkot. Rögtön börtönnel sújtanának minket – az „istenkáromlási törvény” alapján. De Indiában, Etiópiában vagy Pakisztánban, a nyugat-európaiak „kulcsszövetségesénél” sem lennénk jobb helyzetben, ha kiderülne keresztény mivoltunk. Kínában, ahol lényegében bujtatott keresztényüldözés folyik, elmehetnénk ugyan templomba, még a Karácsonyt is megtarthatnánk – de csak a munkanap végén, minthogy ott nem hivatalos ünnep a Karácsony, nem jár érte állami pihenőnap.
Igen, itt Európában még (!) hivatalos ünnep a Karácsony. Itt, Európában a „Békés, boldog, áldott Karácsonyt” kívánságunk már (!) kissé formális, üresen csengő szólamnak hangzik.
Ezt a békés szót kell megtöltenünk újra tartalommal, hogy a boldog és az áldott valósággá válhasson.
Provincia
Updating
2017. Karácsonya Európában
Németország nagyvárosaiban igyekeznek biztosítani a terrortámadások ellen a Karácsonyi Vásárok védelmét. Akarom mondani a Fényünnepe vagy a Téli ünnep Vásárainak védelmét, mert ez évben kemény vita folyik a keresztény hangvételű Karácsonyi Vásár (Weihnachten) helyett a politikailag korrektebbnek vélt, semleges Téli Vásár, Fényünnepe (Winterfest, Lichterfest) átnevezések létjogosultsága miatt.
Magyarországon a – jelenleg politikailag nem vitatott – Karácsonyi Vásárokat a magyar védelmi erők „túlbiztosították”. Ennek a védelmi intézkedésnek többen hangot is adtak. A TEK és főleg az orosz gyártmányú tankok meglehetősen illúzióromboló látványa bizonyára egyesekben felidézi az egykori fenyőfaünnepélyek éveit.
Bizony, nálunk is volt olyan időszak, amikor iskolában, munkahelyen, a nyilvánosság előtt nem beszélhettünk Karácsonyról, csak fenyőfaünnepségről, ahová a télapó érkezett meg. Rákosi Mátyás a politikai ellenzék megsemmisítésén buzgólkodva, elsősorban a „klerikális reakcióval” kívánt leszámolni. A katolikus egyház akkortájt ugyanis jelentős befolyással rendelkezett a magyar társadalomban. Az 1948-as felmérés szerint a katolikus hívek száma 6.585.928 volt, és az egyház 7522, mintegy háromnegyedmilliós létszámú hitegyesülettel rendelkezett. Az egyházzal és a hívőkkel történő leszámoláshoz (Mindszenty hercegprímás letartóztatása, a szerzetesrendek föloszlatása, az egyházi vagyon elkobzása, az egyházi iskolák államosítása stb.) szorosan hozzátartozott a hívők „agymosása”. Eltörölték vagy átnevezték a vallásos ünnepeket: ezután karácsony helyett hivatalosan fenyőfaünnepélyt tarthattak – legalább is hivatalos berkekben. Továbbá a keresztelés helyett névadó ünnepély, keresztszülők helyett névadó szülők, az iskolákban karácsonyi és húsvéti szünet helyett téli illetve a tavaszi szünetnek örvendhettek a tanulók-tanárok.
Most úgy tűnik, helycserés játék folyik: Kelet-Európában már-még Karácsonyt ünnepelnek, miközben Nyugaton hezitálnak a Karácsony (Christmas/Weihnacht) politikai korrektségében.
Boldog békés Karácsonyt kívánunk Európa – amíg lehet!
Provincia
Források
Szabó J. Krisztofóbia – Legyen vége a gyűlöletnek! Migráció és világméretű keresztényüldözés. In: Keresztény Élet, 2016. dec. 25-jan. 1. 18. p.
http://index.hu/kulfold/2010/08/17/miert_eppen_pakisztan/
http://pekingfelettazeg.blog.hu/2012/12/24/karacsony_kinaban_369
http://www.tagesspiegel.de/meinung/political-correctness-winterfest-statt-weihnachten/9259614.html
„Junan pátriárka a következőket válaszolta: »Egy egész egyházat fenyeget a megsemmisülés veszélye«.” http://hu.radiovaticana.va/news/2017/03/06/kereszt%C3%A9ny_n%C3%A9pirt%C3%A1s_irakban_sz%C3%ADr_katolikus_p%C3%A1tri%C3%A1rka_interj%C3%BAja/1296823
http://lexikon.katolikus.hu/K/klerik%C3%A1lis%20reakci%C3%B3.html
