„Páran úgy gondoltuk, hogy a ‘Zengői csata’ emlékére szervezett esemény jó lenne, ha nemcsak egy nosztalgiaparti volna, hanem, mivel mégiscsak oda várják a környezeti témára érzékeny civileket, figyelemfelhívás is egyben a többi, még megoldatlan problémára, amelyek – globális jelentőségükön túl, ugyancsak kihatnak a Mecsek és a közeli települések lakosságának életére. Ezért készültünk molinóval a megemlékezésre és mentünk fel az akkori ‘harcostársakkal’ találkozni.
A szervezők jelezték, hogy nem szeretnének semmiféle táblát, molinót a rendezvényen, és mivel nem sikerült meggyőzni őket, egy, a kilátó közelében lévő fához erősítettük a lepedőt, majd mikor onnan is leszedették velünk a szervezők, kézben tartottuk fel egy darabig.
Voltak persze egyetértő hangok is a régi aktivisták közül, de Sólyom Lászlónak és Lányi Andrásnak, ill. Schiffer Andrásnak akik feljöttek még a hegyre, sem volt negatív véleménye, sőt Lányi András hangot is adott egyetértésének. Illés Zoltán államtitkárnak is vittünk ‘ajándékot’, egy fáradt fűtőelemet jelképező dobozt, amelyet megkértem, hogy szállíttasson sürgősen el, mert neki mint felelős szakpolitikusnak gondoskodni kell az emberek biztonságáról, márpedig ez veszélyes. Hosszan kifejtette, hogy ő már akkor környezetet védett, amikor itt sokan még a borsót ették a napköziben, és ha nincs kérdése a fiatalembernek, akkor ok, ennyi. De hát sajnos volt kérdés: miért nem mondott le?
Miért nem szavazott nem-mel (elromlott a gomb a szavazógépen?).
Mit tesz államtitkárként most a paksi bővítés ellen?
Tartalmilag annyi volt szerintem fogható a válaszai közül, hogy azért cselekedett úgy, ahogy, mert ugyan nem ért egyet a döntéssel, de csak ezzel a döntéssel nem, de egyébként mindennel igen…”
Nagy Erzsébet
neMecsek Mozgalom