Amikor az ezerkilencszázkilencvenes évek végén ezt az apró szabálytalan telket megvettük az Éger-patak mellett, a régi tulajdonos átadta a stafétát: egy öreg gereblyét és egy hosszú kampós vasrudat.
– Ezzel tisztogassák a medret – mondta, és enyhe kárörömmel nézte megnyúlt arcomat.
– Milyen gyakran kell tisztogatni? – kérdeztem azért kötelességtudóan.
– Mindig, ha valami szemetet lehoz fölülről a vízfolyás, különben eltömi a víz útját, és kiönt.
Régóta szerettünk volna ide visszakerülni, ahol családunk egyik ága az ezerkilencszázharmincas évektől élt – legalább harminc éven keresztül. Ezért semmi sem tudta elhomályosítani örömömet, mikor szemügyre vettem a szinte érintetlen, kanyargós mederben csordogáló kis patakot. Akkoriban mogyoróbokrok tartották az egyik partoldalt, szomorúfűz hajolt a víz fölé fekete nadálytő, csalán, vadszeder és erdei borostyán társaságában. A mi partrészünkön gyümölcsfák, de azok is csak vadonnőtt szilva, ringló, meggy és szórvány dió.
Én íriszeket, sásokat és liliomokat is képzeltem hozzá, melyeket később egy nagyobb esőzés során a víz sodort le valahonnét, így most már ezek is meghonosodtak nálunk. Bárcsak minden álmom így megvalósulna!
Ha egy patak mellett lakunk, a legfontosabb viseleti darabok egy jó gumicsizma és kesztyű. A természetes meder kotrását nem szabad túlzásba vinni, ehhez tényleg elég egy gereblye vagy egy kampó. Fontos még a különféle vágóeszköz a burjánzó növényzet mérsékelt visszavágáshoz, valamint a szemeteszsákok a hulladéknak.
Az sem árt, ha jóban vagyunk a szomszédokkal, miként mi is. Többször szerveztünk közösen patak tisztogatási akciót. De nem kell nagy fölfordulásra gondolni. Összejött négy család egy kis lapátolásra, metszésre, és közben megtárgyaltuk a világ folyását is.
Másik alkalommal, amikor az önkormányzat épített földgátat, és a földdel együtt parlagfűvel is megajándékoztak minket, akkor újra összejött a szomszéd-kvártett vödrökkel és ásóval fölszerelkezve, és a parlagfüvet egyenként kiástuk úgy, hogy még írmagja sem maradt.
Azóta a patak keleti oldalán árvízvédelmi okokból megépített az önkormányzat egy partvédő gabionfalat. Árvíz ellen ugyan véd, de minden fönnakad benne, ezért ezt is rendszeresen ellenőrizni kell, és tisztogatni.
A szomszédokkal van egy íratlan megállapodásunk; mi tisztítjuk a medret a gabion hosszában, és a gabionnak az oldalát is, meg a kishíd felénk eső részét, mert egy kis köz vágja át az északi határunknál a patakot, a híd másik felét pedig a szembe-szomszéd rendezi. A gabion tetejét és azt az, egyébként önkormányzat által kisajátított partszakaszt, amihez a gabionfal támaszkodik, pedig egy másik szomszéd tartja rendben, ott ő nyírja rendszeresen a füvet.
Időnként talicskára is szükség van, ha nagyobb dolgokat kell a patakból kihalászni, mint például ezt a drót-kerítéshálót. El nem tudom képzelni, hogyan került a vízfolyásba! Mindenesetre szégyellheti magát az, aki a patakunkat szemétlerakónak tekinti!
Néha izgalmas dolgokat is lehoz a víz, olyanokat, melyek egy régésznek sok mindent elmesélnek a környék múltjáról.
Provincia