A pécsi hajléktalan-perhez

Pécsett is előállították még múlt héten az első hajléktalant, „életvitel szerű közterületen való tartózkodás” vádjával. A tárgyalást a bíró, a „szabálysértőt” kísérő rendőrök, ügyész, védő ügyvéd részvételével, a zsúfolásig megtelt teremben annak rendje-módja szerint megtartották. Az ítélet végül a vádlott javára dőlt el. A bírónő elvetette a szabálysértés vádját. » Read more

Rekviem egy ismeretlen ismerősért

Először hárman foglalták el a Spar elé kihelyezett két pad egyikét. Két viseltes öltözetű férfi és egy nő. Időnként körbejárt köztük egy-egy borosüveg, mindenki húzott belőle 1-2 kortyot. Ettől vidámabbak lettek, de sohasem látszottak részegnek.

Bevásárlás után a maradék aprópénzt szétosztottam köztük. Nem jártam rendszeresen ide vásárolni. Néha több hét is kimaradt, de ha mentem, mindig kaptak valamit. Volt, hogy banánt, narancsot, almát vettem nekik a zöldségesnél, vagy ásványvizet. Legtöbbször azonban csak aprót adtam, végül is az ő dolguk, mire költik. Ha italra, akkor arra. Ugyan mi más öröme lehet, a nap mint nap az utcán ücsörgő, vagy kóborló, feltehetően hajléktalannak.

Egy idő után eltűnt a két pad a bolt elől. Ezért nagyon haragudtam, mert az egyik többnyire szabadon maradt, még a három állandó padfoglaló ellenére is, ilyenkor letettem ide a szatyromat, amíg kivettem a pénztárcát, vagy én magam is a padon ülve kényelmesen rendeztem el a vásárolt árut. Most már az emberek is vagy a földön ültek, jó időben a füves részen kinyújtott lábakkal, vagy télen az üzlet melletti betonpadkán. Nekik még rosszabb volt, de senki sem törődött velük.

Nem sokra rá eltűnt a nő is közülük. Gondoltam, talán ma nem jött a térre, vagy csak elment valamiért, valahová; bár az ő részét is előkészítettem a pénzosztásnál, mégis megérdeklődtem, hol van.

– Ma csak ketten vannak? Hol van a harmadik, az asszony, aki szintén itt szokott lenni.

– Meghalt, az én élettársam volt – válaszolt a sovány, hosszú szakállú férfi.

– Fogadja részvétemet. Mi történt vele?

– Szeretett inni, és a mája fölmondta a szolgálatot. Mire kijött a mentő, már nem lehetett megmenteni, addigra meghalt.

Ekkor tudtam meg, hogy a sovány férfi lakik valahol, a város szélén egy fából összetákolt kalyibában.

– Együtt laktak mind a hárman? – faggattam tovább, próbáltam a másikat, a kissé köpcösebbet is szóra bírni.

– Nem, csak mi ketten az élettársammal laktunk ott – válaszolt megint a sovány, szakállas.

– Én itt vagyok mindig, télen-nyáron éjszaka is. Ha nagyon hideg van, bemegyek a melegedőbe, valamelyik szállásra – szólalt meg végre a köpcös.

A jég megtört. Az eddigi közömbös pénzosztás egyszerre tapogatózó közeledéssé változott.

– De régen nem láttuk – fogadtak, ha pár héten át elmaradtunk a Sparból.

Amikor pedig vállalták, hogy a „kerékpáromra is felügyelnek, amíg bemegyek a boltba, ne lakatoljam le”, már ismerősként beszélgettünk. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. A köpcösebb lassan beavatott élettörténetének egy részébe is. A sovány nem volt ennyire kitárulkozó, ám egyik alkalommal, amikor a jól telepakolt kosaramat akartam fölemelni, és elvinni az autóig, kikapta a kezemből.

– Nehéz ez magának, hagyja majd segítek.

Legközelebb nevetős örömmel köszöntöttek. A sovány rögtön kiragadta kezemből a kosarat, és kért is már valamit. Ha tudnék neki egy hivatalos papírt kitölteni.

Megint eltelt hosszabb idő, mire újra ehhez a Sparhoz kanyarodott autónk.

A köpcös szép új télies öltözetben egyedül üldögélt. Kezében egy ugyancsak új bot, lehajtott fejjel azt húzogatta előre-hátra a kövezeten, láthatóan unatkozott, és csak akkor nézett fel, amikor ráköszöntem.

– Milyen régen nem láttam! – mondta ekkor barátságosan.

– Igen, úgy alakult, hogy mostanában nem jöttünk erre, máshol vásároltunk.

– Hol van a kollégája? – kérdeztem, miközben kikészítettem 200 forint aprót.

Egy_ember_a_Spar_elott9078_600x797canvas

Egy autó halálra gázolta – R.I.P.

– Meghalt – válaszolta.

A válasza annyira váratlanul ért, hogy le kellett ereszkednem melléje a padkára – oda, ahol két éve még hárman ücsörögtek békés egyetértésben.

– Mi volt a baja, nem látszott betegnek? – szólaltam meg végre.

– Autó ütötte el.

– Autó?… Hogyan?…

– Nem ismerem a részleteket, én ezen a télen három hónapig börtönben voltam szabálysértés miatt. Azt tudom, hogy szeretett inni, gondolom túl sokat ivott azon az estén, és nem vette észre az autót, az pedig halálra gázolta. Persze némelyik autós úgy hajt, mint az őrült…

Némán hallgattam, és valami tehetetlen szomorúsággal csak ültem azon a hideg kövön, pontosan ott, ahol ő, a soványabb szokott azelőtt.

*

Ezek az emberek olyanok, mint a vadvirágok, szinte észrevétlen kihajtanak, és bármilyen szépek is, a legtöbben csak áttaposnak rajtuk, fölösleges gyomnak tekintve őket. Az sem tűnik föl többnyire, ha egy-egy kiszárad közülük, hiszen van helyettük másik. Azért vigasztaló, hogy a vadvirágoknak is megvan a maguk feladata a Földön.

Provincia

Szolidaritás Éjszakája Pécsett – Képek

20151218_Szolidaritas_Ejszakaja_9858cut.jpg

Krumpligulyás lesz!

Pénteken, 2015.12.18-án a „Pécsi Hajléktalan Érdekvédelmi Csoport” az budapesti „A Város Mindenkié” csoport közreműködésével elindult egyik első nyilvános eseményét Pécsett, a Memi Pasa Fürdőben rendezett (Ferencesek utcája) „Szolidaritás Éjszakája”: Beszédek, információs kiadványok, élő könyvtár, közös vacsora, jó hangulatban. Idézünk a szervezők felhívásából:

„Magyarországon egyre szélesebb rétegeket érintő lakhatási válság van, és egyre kevesebbeknek adatik meg a méltó megélhetés lehetősége. Milliók élnek eladósodva, túlzsúfolt vagy egészségtelen lakásban, kilakoltatás által fenyegetve, szegregált telepen vagy hajléktalanszállón. Pécsett a hajléktalanok száma megközelíti az ezer főt és közülük csak minden harmadik lakik szállón. Ráadásul Pécs nagy részén büntethetik is a fedél nélkül élő embereket. Ebből a helyzetből pedig egyedül, segítség és támogatás nélkül kitörni szinte lehetetlen.
Nem feledkezhetünk meg azokról, akik a decemberi hideget a hideg utcán, vagy a fűtetlen otthonukban kell, hogy átvészeljék!
Várunk mindenkit meleg étellel, forró teával a Szolidaritás Éjszakáján!
Várunk benneteket az közös gyertyagyújtásra, megemlékezve a tél idején, meleg otthont nélkülözve meghalt embertársainkra!

Az összejövetelt érintettekből és barátaikból álló pécsi hajléktalan érdekvédelmi csoport szervezi.

AMIRE SZÁMÍTHATSZ, ÉS AMIBEN SEGÍTHETSZ:

15 órától 18 óráig: Lehetőséged lesz meginni egy teát és beszélgetni lakásszegénységben élőkkel, hajléktalanokkal, társadalmilag kirekesztett, vagy lenézett csoportok tagjaival. Az „Élő Könyvtár” keretein belül akár személyes beszélgetésre is vállalkozhatsz egy-egy érintettel, akik őszintén mesélnek életükről.
18 órakor: Megemlékezést tartunk és gyertyát gyújtunk. Beszédeket hallgathatsz meg az érintettektől és támogatóiktól.

Utána vacsora, forró tea, élőzene a Memi pasa fürdőjében.

Nyitunk egy „adok-kapok” listát, amelyen konkrét szükségletekhez várjuk a felajánlásokat. Ezt a dokumentumot később is lesz lehetőséged követni és felajánlásaidat megtenni.
Megismerkedhetsz szolidáris emberekkel, akik akár segítőként dolgoznak, akár csak keresik a módját, hogyan támogathatnák a rászorulókat.
Megismerkedhetsz velünk, akik most összefogva úgy döntöttünk, kiállunk a jogainkért és küzdeni fogunk értük.
Információkat kaphatsz a hajléktalanokat érintő problémákról, az őket kriminalizáló rendeletekről, az elhibázott lakáspolitikáról és az állami segítségnyújtás, illetve a hajléktalan ellátás ellentmondásairól.

JELENLÉTEDDEL KIFEJEZED A SZOLIDARITÁSODAT ÉS MEGERŐSÍTÉST ADHATSZ A RÁSZORULÓKNAK, HOGY NINCSENEK MAGUKRA HAGYVA!

Érdeklődni lehet a következő telefonszámon: 06-30/643-87-59.”

 

A képgalériahez

Save The Homeless! Étel- és adományosztás a pécsi Kossuth téren – video

Szerdán, 2015. június 10-én, Kisely Lilla (alias Kata Maya Nagy), 17 orától szerveszte étel- és adományosztást a Pécsi Kossuth téren. A szervező írta a facebookon:

„Kedves nagylelkű, segítőkész pécsiek.

Pécs városának hajléktalanjaival nap mint nap találkozhatunk bármelyik utcába befordulva, vagy abból kifelé, ügyintézés előtt, munka után, bevásárlás közben. Sokszor élvezhetjük egyszemélyes koncertjeiket, máskor saját, vagy általuk nagyra tartott költők verseit kaphatjuk kézhez néhány forint ellenében. Akad közöttük régi gyógyszeres receptet szorongató, vagy szégyenében a falhoz támaszkodva, nyitott tenyerét felénk nyújtva, szemét lesütve álldogáló is. Fel sem figyelünk arra, mi mindent tesznek meg azért, hogy elnyerjék szimpátiánkat, és ők legyenek azok, akiknek aznap odaadjuk a számunkra teljesen nyilvánvalóvá vált, hétköznapi bevásárlásból maradt visszajárót. Azonban ebből rengetegen kimaradnak, mert nem tudnak hangszereken játszani, nincs merszük kérni vagy egyszerűen csak rosszul helyezkednek. Mint tudjuk, rengetegen közülük a megkaparintott forintokat boldog felejtést jelentő alkoholra költik, másoktól egyszerűen csak elveszik a „nagyobb halak”. Ennie azonban mindenkinek kell. Ezért indítom útjára a Save The Queens kistestvérét, a Save The Homeless Projectet. A program célja, hogy laktató, tápanyagban gazdag, minőségét hosszú ideig megőrző ételekhez juttassuk a hajléktalanokat minden hónapban legalább egyszer.
Mivel a kezdeményezés kísérleti jellegű, az első próbálkozás a következőképpen fog lezajlani:

1: Határozd el, hogy Te is szeretnél segíteni.
2: Számold ki, hány forintot tudsz nélkülözni.
3: Gyere el a megadott időpontban a megadott bevásárlóközponthoz, és dobd be a közösbe, amennyit jónak látsz.
4: Abban az esetben, ha nem tudsz, vagy nem szeretnél a közös bevásárláson részt venni, válaszd ki a mellékelt listáról azt a terméket, amelyik elnyeri tetszésedet. (A lista elkészítése folyamatban van, ötleteket szívesen fogadok.)
5: Segíts igazságos csomagokat csinálni az összegyűjtött élelmiszerből. (Ha tudsz, hozz számodra feleslegessé vált zacskókat.)
6: Sétálj velünk a városban, és osszuk ki együtt a segélycsomagokat. 🙂
+1: Sok jó ember kis helyen is sok jó ember. Hívd el a családodat, pajtásokat, munkatársakat. Mindenkit, aki számít.”

https://www.facebook.com/events/944272798937015/

Itt a videónk és a fotógaléria az eseményről:

play-sharp-fill
1 2 3 4