„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” (libasült recepttel)

Egy-két éve figyeltem föl rá, hogy novemberben ilyentájt vendéglők, boltok ajánlatában liba szerepel, mint Márton-napi különlegesség. Idén úgy döntöttem, egyszer én készítek családomnak libát.  Az az igazság, hogy eddig egyszer ettem Németországban, de nem nagyon ízlett. Otthon nem volt szokásban a liba. Igazán kedvet akkor kaptam, amikor félfüllel belehallgattam egy főzőcske műsorba, és véletlenül az interneten is találtam egy használható receptet – igaz csirkére, de gondoltam, bizonyos módosítással libával is elkészíthető. Kedden pedig a hentesnél megláttam az alább szereplő szép méretes libacombot és egy kevés libamájat, ami beindította fantáziámat.

Mindeközben azon is elgondolkodtam, vajon miért szokás libát enni a római katonaszent, Márton neve napján.

Az egyik magyarázat Márton (Tours-i Szent Márton, latinul: Martinus Turonensis) életrajzában keresendő, a másik római  és későbbi népszokásban.

Tours-i Szent Márton Pannonia provincia Savaria városában (ma: Szombathely) született 316 vagy 317-ben.  Ha az előbbi dátumot fogadjuk el, akkor idén, 2016-ban születésének 1700 éves évfordulóját ünnepelhetjük.  397. november 8-án Tours püspökeként halt meg. Innen származik a Tours-i Szent Márton név.

Apja jómódú volt, pogány katonatisztként szolgált, majd a család Itáliába költözött.  Márton már gyerekként a kereszténység felé hajlott, de apja akaratára inkább a katonaságot választotta. Galliában szolgált, mikor megtérését egy különleges eseménynek köszönhette. Egy alkalommal meglátott egy didergő koldust. Márton – szó szerint értelmezve a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” evangéliumi részt –,  kettévágta kardjával köpenyét, és egyik felét a koldusnak adta. Álmában Jézust látta a koldusnak adott félköpennyel.  22 évesen megkeresztelkedett,  majd kilépett a hadseregből és egyházi pályán indult el.

371-ben Mártont Tours püspökévé akarták választani, ő azonban állítólag egy libaólban próbált elrejtőzni a választás elől, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Szent Mártont több ország különös tisztelete övezi.

Franciaország védőszentje, hiszen a megtérésére vezető döntő esemény itt történt, illetve több csodát tanúsítanak neki.

Burgenland tartomány védőszentje is, ünnepe: november 11, kapcsolódva halálához (november 8.), azaz az égi születésnapjához.

Természetesen szülőföldjének, Magyarországnak is védőszentje. Több elképzelés merült fel szülővárosát illetően. Egy hagyomány a pannonhalmi várhegy környékét tartja születési helyének, ezért szentelték neki a pannonhalmi bencés monostort és a bazilikáját. Ám bizonyosabb, hogy Márton szülőhelye Savaria volt. Amikor pedig Szent István király a lázadó Koppányt legyőzte, győzelmét többek között a Tours-i püspök közbenjárásának tulajdonította, így lett Szent Márton az Árpád-ház, majd a magyar királyok patrónusa, és Magyarország védőszentje.

A Márton-napi népszokások, köztük a libaevés is pogány római időkben gyökereznek.  November 11, amely napot később Szent Márton ünnepének tettek meg, a rómaiaknál a téli évnegyed kezdete volt, ekkor az új termésből és az újborból nagy lakomát rendeztek. Általában ludat fogyasztottak, ami a háború istenének, Marsnak szentelt madár volt. Ez latinul „avis Martis” (Mars isten madara).  Amit a népies szófejtés  „Márton madara”-ként értelmezett.

A későbbi népszokásokat meghatározta, hogy novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások voltak. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” –  szólt a mondás. A Márton-napi lúdvacsorát „Márton pohara” követte, az ekkorra már kiforrott újborral koccintottak.

A jeles napot időjóslásra is használták. Például „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Azaz a néphit szerint a Márton-napi esőt fagy, majd szárazság követi. Ha azonban havazik vagy fagy, akkor a tél enyhe lesz.

Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja is.

Szent Márton a bőségről gondoskodó szent. A Dunántúlon Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat nyírfavesszőkkel, és köszöntőt mondtak:

Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!

Német nyelvterületről terjedt el a Márton-fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amikor is jó cselekedeteket, miként a fényt viszik egyik embertől a másikig. Magyarországon általában német nemzetiségű településeken gyakori ilyesmi. A vonulók élén a római katonának öltözött Szent Márton lovagol. A megemlékezés helyére érve pedig a gyerekek eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. Végül meggyújtják a Márton-napi tűzet, melegénél általában liba formájú süteményt és meleg italokat fogyasztanak.

*

Ennyi tudomány után következzen  a receptem.

 

Márton-napi libacomb újratöltve

Hozzávalók

Hozzávalók, fotó: Kiss Magdolna 2016

Hozzávalók, fotó: Kiss Magdolna 2016

1 libacomb
4 db libamáj
1 zöldhagyma,  egy 5 cm-es póréhagyma
1 tojás
3 db áztatott kenyér
fűszerek:  pár szál metélő fokhagyma, pár levél rozmaring, zsálya, majoránna, petrezselyemzöld, só

Elkészítés menete

 

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Fotó: Kiss Magdolna 2016

A liba bőrét óvatosan lefejtjük majdnem a csont végéig, a zsírosát is amennyire lehet levesszük, ugyanis ezen kívül más zsiradékot nem használunk az elkészítéshez. A húst ügyesen lefejtjük a csontokról, fölkockázzuk és

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Fotó: Kiss Magdolna 2016

a lefejtett zsírral valamint az összevágott hagymával együtt kicsit megpároljuk, amíg a hús kifehéredik, a végén sózzuk, fűszerezzük (a majoránna kivételével). Kivesszük a serpenyőből, úgy, hogy a zsírból maradjon vissza, amibe a fölvágott májat  tesszük a majoránnával. Ezt is rövid ideig sütjük, majd sózzuk.

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Egy mély tálba tesszük az előpirított hagymát, húst, májat és a fűszereket a kinyomott kenyérrel, tojással együtt. Jól összedolgozzuk,

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Fotó: Kiss Magdolna 2016

majd óvatosan visszatöltjük a liba bőrébe, megformázzuk, és 3-4 helyen körülkötözzük. A serpenyőben visszamaradt zsírral kikenünk egy tepsit, beletesszük a combot, mellé a kimaradt tölteléket, egy ujjnyi vizet öntünk alá, beborítjuk alufóliával, és kb.  egy órán át pároljuk, 160-170 ° C légkeveréses sütőben. Időnként meglocsoljuk szafttal, ha kell még aláöntünk vizet.  Ha szinte kész, még tíz percre mellé tesszük a maradék májat, visszafedjük.  Végül megnézzük, és ha nem elég piros, akkor még pirulásig fólia nélkül sütjük (5-10 perc).

Fotó: Kiss Magdolna 2016

Fotó: Kiss Magdolna 2016

A végeredmény ropogós is, szaftos is, puha is.

Nagyon finom volt héjában főtt burgonyával és átpasszírozott erdei bogyós gyümölcsös-cseresznyekompótos  öntettel.

Provincia

 

Források

  • Szent Márton életét megírta – Sulpicius Severus: Vita Sancti Martini, magyarul: Sulpicius Severus: Szent Márton élete, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998.
  • Legenda Aurea – Szent Márton püspök http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0102.html
  • http://www.katolikus.hu/szentek/szent178.html
  • Márton-napi népszokások https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rton-napi_n%C3%A9pszok%C3%A1sok

 

Uránváros 60 éves

Uránváros látképe a Szőlész dűlőből nézve az 1990-es évek végén. A városrész idén lesz 60 éves. A kép előterében Szentgyörgyvári János, a településért felelős egykori tanácstag (lásd erről bővebben; https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentgyörgyvári_János)

Uránváros látképe a Szőlész dűlőből nézve az 1990-es évek végén. A kép előterében Szentgyörgyvári János, a településért felelős egykori tanácstag

 

Első nyaram Újmecsekalján
1966 nyarán költöztünk Uránvárosba. Most is előttem van az boldog nyár. Hallom a rigók füttyét, a galambok búgását. A fény reggeltől-estig akadálytalanul árad be a négy égtájra nyíló ablakainkon. Nekem az örökmozgó kislánynak a belvárosi házak tűzfalai által bezárt kis udvar után nagy örömet jelentett a háztömbök közötti játszóterek, a szépen gondozott parkok, tágasan elnyúló ligetek korlátlan szabadsága, ahol mindig akadt pár gyerek, akikkel futkosni, bújócskázni, labdázni  vagy éppen fára mászni lehetett, bár az új ültetvények között kevés tekintélyes megmászható fa akadt. Ám a házunk közelében éppen akkor bontotta virágait egy hársfa, édes illata reggel-este bekúszott szobánkba.

Uránváros, játszótér (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye 1968-ból

Uránváros, játszótér (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye 1968-ból)

Uránváros, Pollack Mihály utca 1968-ban

Uránváros, Pollack Mihály utca 1968-ban

Akkoriban autó nemigen járt az utcánkban – a szerintünk – a városrész legszebb utcájában, a Pollack Mihály utcában. Jó, ha háztömbönként egy-egy család rendelkezett gépjárművel, így nem kellett tartani balesettől.

Uránváros, Pollack Mihály utca 1969-ben

Uránváros, Pollack Mihály utcai parkrészlet 1969-ben

Annál inkább lehetett félni a napi rendszerességgel megjelenő parkőrtől. Szemetet szedett, bár nemigen volt, mit, mert mi tulajdonképpen nem szemeteltünk; és megintett, ha a pázsiton játszottunk, ámbár a szépen gondozott pázsitfűre is csak nagyon ritkán, titokban léptünk. Elég helyünk volt enélkül is az „őrjöngés”re.

A 6-os út sem készült ekkor még el, de nyomvonalát már kitűzték. Egyik szakasza éppen a házunk előtt vezetett tova, és olyan szépen zöldellt rajta a fű, hogy azt kár lett volna nem használatba venni. Ezért egy egykori futball-edző a földszintről, két kiszuperált kaput helyezett el két végére, majd fölrajzolták a pályához szükséges vonaljeleket, és indulhatott a labdajáték.

Uránváros, a 6-os út nyomvonala 1971-ben, még gyerekek játszóhelye

Uránváros, a 6-os út nyomvonala 1971-ben, még gyerekek játszóhelye

Uránváros, a 6-os út egyik szakasza 1998-ban, már 23 éve használatban

Uránváros, a 6-os út egyik szakasza 1998-ban, már 23 éve használatban

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha zenefoszlányok szűrődtek ki az alagsor egyik közös tárolójából, amikor a lépcsőházba léptem, rögtön lefutottam a lépcsőn, és benéztem a nevezetes kis helyiségbe. A friss meszeléstől még annak is inkább új, mint pinceszaga volt. A zenészek, tizenhat év körüli fiúk, bátyám és barátai, saját maguk által fából összeeszkábált gitáron, és hasonlóan készült dobon játszottak saját örömükre. Emlékszem, leggyakrabban az I Can’t Get No Satisfaction-t ismételgették. Azaz a Rolling Stones zenekar egy évvel korábban, 1965-ben született I Can’t Get No Satisfaction dalát gyakorolták napokon át kiapadhatatlan lelkesedéssel és teljes hangerővel a pince fölött lakók nagy „örömére”.

Nagybátyám, aki korábban a bányában működött orvosként, szintén itt lakott a városrészben, mégpedig közelünkben az akkor 39-es dandár útnak nevezett Nendtvich Andor úton. Három kislánya volt, mind fiatalabb nálam; a legidősebb unokahúgom csak fél évvel, a középső három, illetve a harmadik hét évvel született később, mint én. A korkülönbség nem okozott gondot, sokat játszottunk. Lényegében együtt nőttünk föl. Csak át kellett mennem a tervezett 6-os út túloldalára, majd ott a házak közötti park kis sétányán haladtam pár métert, és máris náluk voltam. Vagy ők látogattak meg ugyanezen az útvonalon  visszafelé haladva.

Szomszédságukban állt a nevezetes Olympia-étterem. Ezen a nyáron leginkább a sátortetős fagylaltozója érdekelt minket, ahol gyakori látogatóként teszteltük az aznapi fagylaltterméket.

Édesanyám (balról a negyedik, szürkés ruhában) és kollégái pedagógus napon az Olympia étterem bejáratánál, 1965-ben. Az Olympia komplexum Gádoros Lajos építész által tervezett, 1958-60 között épült, szocreál elemekkel díszített modern stílusú étterem és cukrászda volt. A szobor Borsos Miklós alkotása

Édesanyám (balról a negyedik, szürkés ruhában) és kollégái pedagógus napon az Olympia-étterem bejáratánál, 1965-ben. Az Olympia komplexum Gádoros Lajos építész által tervezett, 1958-60 között épült, szocreál elemekkel díszített modern stílusú étterem és cukrászda volt. A szobor Borsos Miklós alkotása

Éppen csak enni és aludni mentem föl a lakásba, mint a többiek. Gyönyörű nyarunkat még az egyre közeledő iskolakezdés sem ronthatta el, mert nem volt még meg az iskola, ami elkezdődhetett volna. Augusztus vége felé, azért némi kárörvendő érdeklődéssel naponta elment a gyerekbanda megnézni a 10 perc járásra folyó építkezést, vajon felépül-e az intézmény szeptemberre. Mindig megállapítottuk, hogy nem valószínű.

Pedig elkészült. Szeptembertől az erősen mész- és újszagú termekben mégiscsak megindult az oktatás.

Az egykori Acsády Ignác úti általános Iskola ( Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969) Jelenleg bővítés és felújítás után az Országos Horvát Önkormányzat által fenntartott többcélú közoktatási intézményként, mint a "Miroslav Krleza" Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium működik

Az egykori Acsády Ignác úti Általános Iskola (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969) Jelenleg bővítés és felújítás után az Országos Horvát Önkormányzat által fenntartott többcélú közoktatási intézményként, mint a “Miroslav Krleza” Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium működik

Az egykori Acsády Ignác úti általános Iskola folyosója (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969)

Az egykori Acsády Ignác úti Általános Iskola folyosója (Kiss Magdolna iskolai vízfestménye,1969)

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a fák velem együtt nőttek, korosodtak; a házak friss vakolata megkopott, lemállott, már kétszer is felújításra szorult. Sok minden változott. Hihetetlenül megnőtt a forgalom, az utcákon egymás hegyén-hátán parkolnak az autók, a főúton percenként kamionok, teherautók dübörögnek át. Több  lakó elköltözött, ki más városrészbe, ki a temetőbe; lassan már alig akad itt ismerősünk. Pár éve én sem lakom itt. De azért időnként még arra járunk, és én még mindig mindent olyan szépnek látok, mint azon az első hársillatú nyáron.

Uránváros, az árnyas Pollack Mihály utca 1994 nyarán

Uránváros, az árnyas Pollack Mihály utca 1994 nyarán

 

Történeti kitekintés
Pécs nyugati városrésze Uránváros (régebbi nevén Újmecsekalja) megszületése a magyarországi uránbányászattal függ össze. Az uránérc kitermelése ugyanis egy, 1955. július 1-i minisztertanácsi rendelettel indult Kővágószőlős közelében. Először Bauxitbánya Vállalat fedőnéven, hiszen az uránbánya akkoriban fontos katonai objektumnak is számított. 1957-től már nyíltan lehetett vállalni az üzemet, melyet ettől kezdve Pécsi Uránércbánya Vállalat-nak neveztek el. A bánya dolgozói, valamint családjuk, hozzátartozójuk számára a közelben, Pécs nyugati határában álmodtak meg egy modern városrészt, melynek tervezését Dénesy Ödön tervei alapján a bányanyitással egyidőben elkezdték, hivatalosan azonban az első lakásokat csak a következő évben, 1956. október 23-án adták át.

A kiválasztott terület lényegében üres volt. Részben a Szigeti külváros legelőjeként, részben katonai gyakorlótérként szolgált és repülőtér volt. Uránvárosban, melyet Újmecsekaljának neveztek a 60-as – 80-as években, rohamtempóban épültek a házak. Az 1970-es évek közepéig 7350 lakást adtak át. Ekkor már felkapták a városrészt, nemcsak bányászok, hanem az értelmiségiek, tanácsi vezetők, tehetős középosztálybeliek is előszeretettel költöztek az itt felajánlott tanácsi vagy szövetkezeti lakásokba.

A lakásépítés üteme még így is elmaradt az igényektől. A lakáshoz nem jutottak, illetve a lakásra nem jogosultak, vagy városban letelepedni nem szándékozók részére 1960-ban elkészült a három épületből, azokat összekötő folyósokból és az étteremből álló 800 fős Ércbányász Munkásszálló. A bányabezárást követően a munkásszálló is megszűnt. A K-i épület középiskolai kollégiummá lett átalakítva a többi rész Hotel LATERUM néven Konferencia és Wellness Hotelként üzemel.

Uránváros, a munkásszálló keleti része, 1968-ban

Uránváros, az Ércbányász Munkásszálló keleti része, 1968-ban

Uránváros, a munkásszálló középső és nyugati részének fele, Kiss Magdolna rajza 1971-ből

Uránváros, az Ércbányász Munkásszálló középső és nyugati részének kétharmada, Kiss Magdolna vázlata 1971-ből

 

 

 

 

 

 

 

Az uránbányát, mivel veszteséges volt, egy 1989-es rendelettel bezárták, illetve ekkortól rekultivációs munkálatok folytak környezetében, melyek még biztosítottak sokak számára munkát.

A városrészt, mely ma is több tízezer lakost számlál, már nem jellemzi sem a korábbi arculat, sem a korábbi – bár látszólagos volt – virágzó állapot, ami a bányászati időkben meghatározta. Most inkább az egyetemek közelsége, az itt kialakított kollégiumok nyomják rá bélyegüket a lakónegyedre.

Uránváros, a régi munkásszálló új tetőt kapott és kollégiumként működik, 1998

Uránváros, a régi Ércbányász Munkásszálló K épülete új tetőt kapott és új funkciót, kollégiumként működik, fotó: Kiss Magdolna, 1998

Provincia

 

Források:

E jeles alkalomból ajánljuk ezt a két nagyon érdekes videót, a városrész kiépülésének üteméről;  https://www.youtube.com/watch?v=AiORIwEwy1I; https://www.youtube.com/watch?v=DULrx0ByYR4

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1n%C3%A9rcb%C3%A1ny%C3%A1szat_Magyarorsz%C3%A1gon

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1nv%C3%A1ros_(P%C3%A9cs)

http://www.pecstortenete.hu/index.php/component/content/article/109-psz2001-3/454-sallay-arpad-az-uranerc-banyaszat-szerepe-pecs-20-szazadi-fejlodeseben

http://muemlekem.hu/muemlek?id=11961

http://regipecs.blog.hu/2015/09/19/hatos_fout_a_belvarosban

http://regipecs.blog.hu/2015/09/26/hatos_fout_a_belvarosban_852

http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/keptelenseg-volt-az-egyenes-6-os-megepitese/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentgyörgyvári_János

Tóth István: Mercurius szentélyében. Színdarab, PTE | Videó

2013. június 8-án Pécsett, a II. Ünnepi Könyvudvar 84. Ünnepi könyvhét és 12. Gyermekkönyvnapok alkalmával rendezte meg a GeniaNet Kiadó a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Könyvtár udvarán Tóth István: “Mercurius szentélyében” c. színdarabjának előadását.
A színmű a 2006-ban, éppen 10 éve elhunyt, közismert pécsi ókortörténész hagyatékából válogatott különböző műfajú és témájú írásait tartalmazó Pannoniai lakomák (GeniaNet kiadó, Pécs, 2011) című könyvében jelent meg. A darabban Tóth István fantáziája egy római esküvői ceremóniára vezeti el az olvasót. A szertartás résztvevői azonban zömükben valóságos személyek, nevük, esetenként rövid életrajzuk is kibogozható savariai sírfeliratokról, fogadalmi oltárokról, vagy egyéb emlékekből. Képzelt párbeszédeiken keresztül – könnyedén gördülő hexameterben – eleveníti meg a szerző Savaria hiteles történetét a város alapításától 200-ig. A szereplők a Pécsi Tudományegyetem (PTE) régészhallgatói voltak, az előadást Szabó Orsolya rendezte, a színpadkép, jelmezek pedig Kiss Magdolna tervei alapján (nagyobb részt általa) készültek.

Amit a Danube Limes – UNESCO World Heritage projektről tudni kell!

A cikk szerzőjének Kiss Magdolnának, a limes-kutatáshoz kapcsolódó két fontos munkája.

  • Kiss M.: Gót vezéregyéniségek a késő Római Birodalomban. Getica-kutatások. Vivarium Fontium 2. Pécs, 2008.
  • Kiss M.: Bauspuren mit Pfostenkonstruktion vom Ende des 4.   Anfang des 5. Jahrhunderts in der Festung Lussonium. Roman Frontier Studies 1995. Exeter, 1997.

Nagy megütközéssel tapasztaltuk, hogy magukat igényesnek és komolynak tartó sajtóorgánumok, bulvárlapok módjára – rosszindulatból vagy csak ismeretek hiányából – tudománytalan, humorosnak gondolt véleményt terjesztettek az interneten a Danube Limes – UNESCO World Heritage projektről. Mentségükre szolgáljon, hogy nem tudják, miről beszélnek. Az azonban felettébb sajnálatos, hogy bulvár-csapdájukba tanult, intelligens emberek is sorban beleesnek, hagyják magukat manipulálni, és az ostobaságokat kritika nélkül továbbadták.

Elsősorban e csapdába esett, de jó szándékú olvasóknak és a velük együtt megtévesztett újságíróknak vázoljuk ennek a nagy volumenű projektnek a lényegét, hogy legyen lehetőségük átgondolni és helyesbíteni tévedésüket.

A dolog előzményéhez tartozik, hogy Lázár János kancellária miniszter egészen váratlanul egy, országok fölött átívelő projekt koordinálására – kivételesen – megfelelő szakembert nevezett ki.

Akik tehát mindenféle ismeret nélkül vették a bátorságot, és lekicsinylő véleményt mondtak erről a témáról, azok jó, ha tudják, miről is beszéltek, mi ez a projekt és ki is ez a szakember, aki ezt vezeti. Ezért számukra ismertetjük röviden a tényeket.

Itt inkább az a probléma, hogy egy tudományos, EU-s projekt keveredett a valóban szemfényvesztő, érdektelen és nevetséges, valamint a pénzhiány miatt felháborító kinevezések és kinevezettek sorába – egy diszciplína semmibevételeként.

Taunusstein_-_Limes_Wachturm_soure_de-wikipedia-org1000x750.jpg

Rekonstruált római őrtorony (Németország). Forrás: hu.wikipedia.org

limes elnevezés a Római Birodalom több ezer kilométeres határvonalát jelenti, amely ma több ország és kontinens (Európa és Afrika) területét érinti. Európai szakasza Anglia és Skócia határvidéktől egészen a Fekete-tengerig terjed, nyomvonalát Németországban a Rajna, majd a déli részétől kezdve nagyrészt a Duna jelöli ki. A limes magába foglalja a határ mentén épített erődöket, a köztük emelt őr- és jelzőtornyokat és az ezeken át vezető utat, valamint a katonaságot, akik itt teljesítettek szolgálatot. Az ókori világ egyik csodájának számító kínai Nagy Fal után a római limes a legnagyobb összefüggő, emberi alkotás.

Magyarországon az 1800-as évek második felétől indult meg a tervszerű limeskutatás.

1967-től Visy Zsolt professzor, régész, ókortörténész és egyetemi tanár kapcsolódott a kutatásba, akkor a Dunaújvárosi Múzeum muzeológusa és igazgatójaként. 1967-1981 között tárta fel Intercisa castellumát, polgári települését és temetőjét. Az ásatás eredményeit folyamatosan közzétette.

További szakmai tevékenységéből csak morzsákat kiemelve:

Az 1980-as évektől Pécs városa is csatlakozott Visy Zsolt révén a kutatáshoz. A professzor 1984 óta, ekkor már a Pécsi Tudományegyetem (korábban  Janus Pannonius Tudományegyetem) oktatójaként folyamatosan a Római Birodalom határvédelme kutatásának szentelte magát (bár ezen kívül más területeken is jelentőset alkotott).

1972, 1987–2011 Lussonium (Dunakömlőd) – ásatások és publikációk.

1998-ban habilitált az  ELTE-n. Disszertációjának témája a limes-kutatás: A ripa Pannonica Magyarországon.

1998–2000  Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, kulturális helyettes államtitkára.

1999-ben kezdeményezte az UNESCO Világörökségi Bizottságának tagjai körében, hogy a római limes ne egyes országok nevezéseként váljon szakaszosan a világörökség részévé, hanem egyetlen, nemzetközi kulturális emlék legyen.

2003-ban kezdődött meg a Pécsi Tudományegyetem részvételével elsősorban a pannoniai limes adatbázisának létrehozása. Ezt az európai uniós Culture 2000 pályázat indította el. A projekt címe FRE (Frontiers of the Roman Empire) volt. Hazánkon kívül részt vettek benne Skócia, Németország, Ausztria, Lengyelország és Szlovákia kutatói és örökségvédelmi szervezetei is.

2003-ban Pécsett rendezett XIX. Nemzetközi Limeskongresszus Szervezőbizottságának elnöke.

2004 óta – a Pécsi Légirégészeti Téka alapítója és vezetője volt.

2007: Légirégészeti kutatások Dacia keleti limesén.

2008-2011 között
ICOMOS-tevékenysége 
(az ICOMOS az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete): Pannonia magyarországi limese világörökségi pályázat szakmai felelőse (kutatás, limes-adatbázis, dokumentálás, kiadványok, kiállítás).

2008: Magyar Limes Szövetség alapító tagja és elnöke.

2008 nyarán Visy Zsolt kezdeményezésére a Közép Európa program keretében elfogadásra került a Danube Limes – UNESCO World Heritage projekt, amelynek fő célkitűzése a magyarországi és szlovákiai Limes-helyszínek világörökségi nevezésének előkészítése és elkészítése az UNESCO Világörökségi Bizottság számára.

2012-től ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság alelnöke.

2012-től UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottság elnöke.

 2015. dec. 1-től (határozott időre) miniszteri biztos „A római birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza” és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok.

A 2008-2011-ig tartó Danube Limes – UNESCO World Heritage projektben résztvevő partnerek: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (főpályázó), Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, Paks Város Önkormányzata, Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal, Osztrák Történelmi Kutatóintézet, Német Limes Bizottság, és a Varsói Egyetem Délkelet-Európai Ókorkutatási Központja. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetén belül létrehozott projekt team feladata a pályázat lebonyolítása, illetve a magyar nevezéssel kapcsolatos előkészítő munkálatok. A Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke Visy Zsolt vezetésével a nevezéshez szükséges szakmai munkálatokat végzi: az egyes helyszínek felmérését és a kutatások eredményének rendszerezését.

Egy nagy volumenű, évtizedek óta folyó sikeres magyarországi projektről van tehát szó, mely több ország tudósait ülteti egy asztalhoz, melynek megálmodója és egyik megalkotója a Pécsi Egyetem egyik nemzetközileg elismert professzora, amelynek kivitelezésében a Pécsi Egyetem más  munkatársai és hallgatói, Magyarország további egyetemeinek és múzeumainak munkatársai is részt vesznek. Ez a törekvés tudományos területen valami olyasmi, mint amit az Európai Unió megalapítói álmodtak meg és hoztak létre több-kevesebb sikerrel. Amely munkálkodásnak a jelentőségére végre a kormányzat is felfigyelt, és merjük remélni, hogy pozitív irányba mozdul az ügy.

dr. Kiss Magdolna

(régész, ókortörténész)

 

 

Források:

 

 

1 2 3 4 5 6