Szemán István (1955-2016)

Szemán István (1955-2016)
Szemán István (1955-2016)

Az uránbányát ellenző facebook csoportban ismerkedtünk meg Szemán Istvánnal. Először, mint hűséges vitapartnerek kerültünk szembe egymással. Ha én írtam valamit, István rögtön vitatta, ha ő kezdett bele egy témába, én próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Időnként csodálkoztam is; ugyan mit keres az uránt-ellenzők között, aki ilyen szorgalmasan védelmezi a bányászatot és a hagyományos energiahordozókat. Lassanként azonban megismertem bányászmúltját, és rájöttem, ha szembefordul  vele, akkor megtagadja azt is, ami szép volt – a bányászok között mindig is meglévő összetartást, a szolidaritást, az egymásra figyelést, az egymásra utaltságukat az életveszélyes munkakörülmények miatt és végül a fiatalságuk nosztalgikus emlékét.  Megértettem, hogy minderre nem ad alternatívát a nap, szél és egyéb megújuló energia utópisztikusnak tűnő modellje.

Miután ezt beláttam, másként kezdtem érvelni. Vitáink kifinomultak, és a szembenállásból lassan egymás felé közeledtünk. Annak ellenére, hogy sok dologban megmaradtak eltérő nézeteink, tiszteletben tartottuk különbözőségünket.

A virtuális ismeretségünk ekkor már személyes ismeretségre váltott, találkoztunk ugyanis más jellegű rendezvényeken, akciókon, és továbbra is megtisztelő figyelemmel kísértük egymás tevékenységét.

Ezzel a könyörtelen hírrel azonban mindennek vége szakadt. Vasárnap délután olvastam ezt, a facebook oldalon megosztott gyászjelentést:

„Szomorú szívvel tudatjuk, hogy István szíve hajnali 3 óra 30 perckor megszűnt dobogni többé. Elvesztette utolsó nagy harcát ebben a földi világban. De, ahogy életében is folyton azon dolgozott, hogyan tud segíteni másokon és a világon még távozásában is egy utolsó segítséget adott. Ezzel ma hajnalban három ismeretlen embernek ajándékozott életet, akik neki köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre és gyógyulásra.”

Igen, ilyen embernek ismertem meg Szemán István, akitől most e földi létben búcsúzni kell. Ám a búcsúzás szomorúságát enyhítheti az a tény, hogy őrá, aki még halála után is segíteni kívánt embertársain, és aki olyan meggyőződéssel, olyan állhatatosan kereste az igazságot, az Igazság fénye most már teljes valójában ráragyog.

Provincia

Részletek Szemán István utolsó internetes bejegyzéseiből:

2016. augusztus 17., 21:49
2016. augusztus 17 napjának tanulsága: Miért nem lesz itt változás szeretett hazánkban! A többségnek ez az álomvilág ennek a gyáva népnek már nincs hazája. Itt már akár a saját hóhérukat is megválasztják, megválasztathatják Miniszterelnöküknek. Ez az igazság gyáva nyulak szaremberek, semmirekellő, hitehagyott népség lettünk, még az mellett sem merünk kiállni, megvédeni, aki ki mer állni, mer szólni az igaza mellett. Csak sajnáljuk azt is sunyiban, meg ne tudják […] Hányszor találkozik egy átlag választó 4 év alatt a az ország vezetőivel, képviselőivel átlagban, hogy esetleg elmondja mi nyomja szívét? Van akivel egyszer köszönés szintjén, van akivel ez a több, egyszer sem. Persze ha nem jár a kényszerrel felturbósított helyekre biodíszletnek, már pedig nem járnak,mert minek. Nem is tudom miért nem fogadnak fel munkanélkülit diákot, lecsúszott, legatyásodott embereket, pénzért 1000-2000 FT-ért, statisztának mint a nemzeti ünnepen az országgyűlés, vagy a nemzeti múzeum előtt. Ez a véleményem és ez nem fog változni előreláthatólag egy ideig, csak ha az egész dől. Tudom, ennek sincs értelme hogy ezt leírtam, mert kit hat meg. A sok buta együgyű egeret meg úgysem lehet meggyőzni, hogy a macska nem a jótevője barátja, hanem ő az aki vadászik rá és megeszi. Itt van előttünk, nap mint nap a példa. A macskák jóllakottan elnyúlva heverésznek a napon az egerek meg cincognak és őrülnek hogy nem ők az áldozatok, ma még. És holnap? …

2016.08.03., 12:31
Ez a megnyomorított NÉP AKIT RENDSZERVÁLTÁS ÓTA az összes kormány CSAK A NADRÁGSZÍJ MEGHÚZÁSÁRA kényszerített, AKI csak várt és várt arra, hogy végre értelme legyen a munkájának, az életének, mostanra besokallt, és azt kiáltja ELÉG VOLT !

Tóth István: Mercurius szentélyében. Színdarab, PTE | Videó

2013. június 8-án Pécsett, a II. Ünnepi Könyvudvar 84. Ünnepi könyvhét és 12. Gyermekkönyvnapok alkalmával rendezte meg a GeniaNet Kiadó a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Könyvtár udvarán Tóth István: “Mercurius szentélyében” c. színdarabjának előadását.
A színmű a 2006-ban, éppen 10 éve elhunyt, közismert pécsi ókortörténész hagyatékából válogatott különböző műfajú és témájú írásait tartalmazó Pannoniai lakomák (GeniaNet kiadó, Pécs, 2011) című könyvében jelent meg. A darabban Tóth István fantáziája egy római esküvői ceremóniára vezeti el az olvasót. A szertartás résztvevői azonban zömükben valóságos személyek, nevük, esetenként rövid életrajzuk is kibogozható savariai sírfeliratokról, fogadalmi oltárokról, vagy egyéb emlékekből. Képzelt párbeszédeiken keresztül – könnyedén gördülő hexameterben – eleveníti meg a szerző Savaria hiteles történetét a város alapításától 200-ig. A szereplők a Pécsi Tudományegyetem (PTE) régészhallgatói voltak, az előadást Szabó Orsolya rendezte, a színpadkép, jelmezek pedig Kiss Magdolna tervei alapján (nagyobb részt általa) készültek.

Uránkutatás és védett területek – emlékeztető

Újból uránkutatásba kezdett egy szépreményű társaság, akik a korábbi Wildhorse Energy Kft. jogutódjának tekinthetőek. A nevezett Kft. 2014-ben már másodszor állította le tevékenységét Magyarországon uránügyben (először 2006-2010 között kutattak, majd 2012-2014 között)

Most Magyar Urán Resources Kft. néven újultak meg, és harmadjára még nagyobb reményekkel kezdtek a nagy “eredményekkel” kecsegtető projektbe. A szovjet időkben már alaposan, százszorosan megkutatott vidéken kutatnak újra. Talán abban reménykednek, hogy 50 év alatt dús urántelepek képződtek?

Azt hiszem, ennyi bevezető után, minden épeszű ember látja, hogy itt enyhén szólva komolytalan dolgokról van szó. Egy tűnik komolynak, a HASZON  – a zsebükbe.

A baj csupán az, hogy ennek a projektnek az életben tartásához időnként szükséges némi tevékenység is. Ez pedig káros, hiszen pár év alatt már harmadszor furkodják, lényegében ugyanazt a többféle szempontból is védett területet. Ez a tájegység a “Kultúra 2000 természetvédelmi terület”, na meg a Tettye-forrás egyik vízgyűjtő-területe, azé a forrásé, mely Pécs ivóvizének nagy részét szolgáltatja.

Lásd a bemutatót a kérdéses vidékről (ez ugyan 2012-ben készült, de aktualitását nem veszítette el)

Pécs védett területei és az uránkutatás-bemutató

Von Entebbe bis Europa – links-revolutionäre Judenselektion unter Idi Amin, grün-alternativ assistierte Scharia-Selektion heute

Entebbe - Kontrollturm mit Einschusslöchern
Entebbe – Kontrollturm mit Einschusslöchern
Vor 40 Jahren, am 5. Juli 1976, wurde die 75-jährige jüdische Geisel Dora Bloch, die Auschwitz überlebt hatte und wegen ihrer schweren Atemprobleme getrennt von den anderen 102 Geiseln von Entebbe in einem Krankenhaus in Kampala lag, von der feigen Soldateska des ugandischen Diktators Idi Amin ermordet – aus Rache, weil die israelische Armee in der Nacht zuvor die anderen Geiseln aus der seit 27. Juni anhaltenden Haft im Flughafenabfertigungsgebäude von Entebbe befreit hatte, wobei 40 ugandische Soldaten, die palästinensischen Entführer sowie zwei deutsche Terroristen getötet wurden: Wilfried Böse und Brigitte Kuhlmann von den „Revolutionären Zellen” hatten persönlich die jüdischen Passagiere der Air France-Maschine anhand ihrer Pässe von den anderen 143 nichtjüdischen Geiseln, die dann mit der französischen Crew freigelassen wurden, getrennt. Dies war die erste Selektion von Juden durch Deutsche seit 1945. Deutsche Kommandos wurden über die Köpfe der wartenden Menge der Geiseln gebellt und es nutzte auch nichts, dass einige Juden den Entführern ihre eintätowierten Häftlings-Nummern des KZ Ausschwitz zeigten – der „Idealist” Böse, der sich als „Befreiungskämpfer im antiimperialistischen, antizionistischen Kampf” sah und seine Komplizin, die 28jährige Pädagogikstudentin Kuhlmann aus Hannover, blieben unerbittlich. Mit der Untat von Entebbe kristallisierte sich der Antisemitismus der Linken, der damals schon auf eine gewisse Tradition (z. B. in der „Berichterstattung” des „Arbeiterkampfs“, dem Zentralorgan des KB, zugunsten der „Volksfront zur Befreiung Palästinas“, der PFLP des palästinensischen Kinderarztes George Habash und anderer nahöstlicher Terrorgruppen), in Reinform heraus. In diesen Tagen, 40 Jahre nach Entebbe, 39 Jahre nach dem „Deutschen Herbst“, 26 Jahre nach der deutschen Einheit, nach fast 6 Jahren rot-grüner Regierung mit einem grünen Außenminister Joschka Fischer und mehr als 70 Jahren demokratischer Entwicklung, 60 Jahren West- und später des wiedervereinigten Deutschlands innerhalb NATO, EWG und EU sind es wieder Linke und sog. „Grüne”(?), die ohne alle Scham und Hemmungen ihrem irrationalen, menschenverachtenden „antiimperialistischem” Antisemitismus freien Lauf lassen, indem sie aktiv und mit aller Kraft den Import „antizionistischer”, frauenverachtender, schwulen- und lesbenfeindlicher Araber, die allen Feinden des Islams nur eins wünschen: die Steinigung, vorantreiben. Und sie werden es weitertreiben nach dem Motto von 1967: „Treibt die Juden ins Meer”, und wenn es diesmal der Atlantik und die holsteinische und Kieler Bucht sind (weiter östlich wohl kaum). So leid mir es tut, das sagen zu müssen, aber: die sog. „Grünen“(?) sind alles andere als „grün“, ihr Anliegen ist nicht: Umwelt- und Naturschutz, nicht, endlich die überfälligen Konsequenzen aus dem Bericht des „Club of Rome“ z. B. hinsichtlich der Überbevölkerung und des Ressourcenverbrauchs von Mutter Erde, wie sie im Bienen- und Artensterben zum Ausdruck kommen, zu ziehen – oneinonein, das sei ferne! Überblickt man die Konten führender grüner Politiker wie Trittin, Claudia Roth, Göring-Eckardt, Peters usw. und auch in Wien in den sozialen Netwerken, so hat man den Eindruck, sie alle kennen in diesen Tagen nur EIN Thema: Wie möglichst schnell eine möglichst große Zahl von Arabern, Afrikanern, Pakistanern, Bangladeshis, Somalis, Tschetschenen nach Deutschland schleusen, wie andererseits die sozialen Spannungen, die das erzwungene Nichtstun notgeiler Analphabeten, ihre Scharia-über-alles-Mentalität auslöst, die vielen Massen- und Serienverwaltigungen konzertiert herunterspielen. Was sind denn Glyphosat, TTIP und die ungelöste Endlagerfrage von Atommüll sowie grenzüberschreitende Atomstromexporte dagegen? Peanuts, lästiger Alt-Ballast aus den wilden, frühen 1980ern, als bei den Grünen noch Persönlichkeiten wie Petra Kelly und einer mit jüdischen Wurzeln wie Dany Cohn-Bendit den Ton angaben. Nein, das Ziel der linken, aber nicht sozialen Günen, die endlich auf dem langen Marsch vom KBW und anderen K-Sekten in Minister- und Fraktionssesseln angekommen sind, ist klar: Das Ende unserer Freizügigkeit, die Aufhebung unser friedlichen, zugleich fast libertären Lebens, mag es für die vielen in prekären Verhältnissen Lebenden auch nur bedeuten, sich wenigstens dann und wann mal nachts auf die Piste und oder zu einem Event, einem Konzert oder Karneval aufmachen zu können – das alles wollen diese Scharia-Fans, die neuen Geschwister der „Grünen“(?), beide unter der grünen Fahne des Propheten, im Verein mit der Partei der Palituch-Träger beerdigen und zwar für immer. In bemerkenswerter Deutlichkeit hat dies kürzlich Katrin Göring-Eckardt anläßlich der „Begrüßung“ eines Flüchtlingsbootes im November 2015 auf den Punkt gebracht:

„Unser Land wird sich ändern, und zwar drastisch. Und ich freue mich drauf!“

Da wird die Fraktionsvorsitzende der Grünen im Bundestag wohl recht behalten. Schon in wenigen Jahren werden wir alle, ob „Alteingesessene“ oder auch säkulare Deutsch-Türken, Deutsch-Tunesier, Deutsch-Libanesen sowie die Nachfahren portugiesischer, spanischer, italienischer „Gastarbeiter“ daran gemessen werden, ob wir die zahlreichen Gebote des Scharia-Islams (Bassam Tibi) einhalten, ob das, was wir tun, „rein“ oder „unrein“ ist, mitten im Juni-Juli, zur schönsten Grillzeit (ich selbst grille nicht, falls Ihr meint, das daraus schließen zu müssen) die Fastengebote des Ramadan einhalten usw. Und danach werden wir, die Dummen, die noch im „drastisch geänderten“ Deutschland Görings und in Österreich verharren, selektiert werden. Es wäre ja nicht das erste Mal und auch nicht das zweite Mal, wie Entebbe zeigt. Sollen uns eben dran gewöhnen.

– admin –