Uránkutatás és védett területek – emlékeztető

Újból uránkutatásba kezdett egy szépreményű társaság, akik a korábbi Wildhorse Energy Kft. jogutódjának tekinthetőek. A nevezett Kft. 2014-ben már másodszor állította le tevékenységét Magyarországon uránügyben (először 2006-2010 között kutattak, majd 2012-2014 között)

Most Magyar Urán Resources Kft. néven újultak meg, és harmadjára még nagyobb reményekkel kezdtek a nagy “eredményekkel” kecsegtető projektbe. A szovjet időkben már alaposan, százszorosan megkutatott vidéken kutatnak újra. Talán abban reménykednek, hogy 50 év alatt dús urántelepek képződtek?

Azt hiszem, ennyi bevezető után, minden épeszű ember látja, hogy itt enyhén szólva komolytalan dolgokról van szó. Egy tűnik komolynak, a HASZON  – a zsebükbe.

A baj csupán az, hogy ennek a projektnek az életben tartásához időnként szükséges némi tevékenység is. Ez pedig káros, hiszen pár év alatt már harmadszor furkodják, lényegében ugyanazt a többféle szempontból is védett területet. Ez a tájegység a “Kultúra 2000 természetvédelmi terület”, na meg a Tettye-forrás egyik vízgyűjtő-területe, azé a forrásé, mely Pécs ivóvizének nagy részét szolgáltatja.

Lásd a bemutatót a kérdéses vidékről (ez ugyan 2012-ben készült, de aktualitását nem veszítette el)

Pécs védett területei és az uránkutatás-bemutató

Von Entebbe bis Europa – links-revolutionäre Judenselektion unter Idi Amin, grün-alternativ assistierte Scharia-Selektion heute

Entebbe - Kontrollturm mit Einschusslöchern
Entebbe – Kontrollturm mit Einschusslöchern
Vor 40 Jahren, am 5. Juli 1976, wurde die 75-jährige jüdische Geisel Dora Bloch, die Auschwitz überlebt hatte und wegen ihrer schweren Atemprobleme getrennt von den anderen 102 Geiseln von Entebbe in einem Krankenhaus in Kampala lag, von der feigen Soldateska des ugandischen Diktators Idi Amin ermordet – aus Rache, weil die israelische Armee in der Nacht zuvor die anderen Geiseln aus der seit 27. Juni anhaltenden Haft im Flughafenabfertigungsgebäude von Entebbe befreit hatte, wobei 40 ugandische Soldaten, die palästinensischen Entführer sowie zwei deutsche Terroristen getötet wurden: Wilfried Böse und Brigitte Kuhlmann von den „Revolutionären Zellen” hatten persönlich die jüdischen Passagiere der Air France-Maschine anhand ihrer Pässe von den anderen 143 nichtjüdischen Geiseln, die dann mit der französischen Crew freigelassen wurden, getrennt. Dies war die erste Selektion von Juden durch Deutsche seit 1945. Deutsche Kommandos wurden über die Köpfe der wartenden Menge der Geiseln gebellt und es nutzte auch nichts, dass einige Juden den Entführern ihre eintätowierten Häftlings-Nummern des KZ Ausschwitz zeigten – der „Idealist” Böse, der sich als „Befreiungskämpfer im antiimperialistischen, antizionistischen Kampf” sah und seine Komplizin, die 28jährige Pädagogikstudentin Kuhlmann aus Hannover, blieben unerbittlich. Mit der Untat von Entebbe kristallisierte sich der Antisemitismus der Linken, der damals schon auf eine gewisse Tradition (z. B. in der „Berichterstattung” des „Arbeiterkampfs“, dem Zentralorgan des KB, zugunsten der „Volksfront zur Befreiung Palästinas“, der PFLP des palästinensischen Kinderarztes George Habash und anderer nahöstlicher Terrorgruppen), in Reinform heraus. In diesen Tagen, 40 Jahre nach Entebbe, 39 Jahre nach dem „Deutschen Herbst“, 26 Jahre nach der deutschen Einheit, nach fast 6 Jahren rot-grüner Regierung mit einem grünen Außenminister Joschka Fischer und mehr als 70 Jahren demokratischer Entwicklung, 60 Jahren West- und später des wiedervereinigten Deutschlands innerhalb NATO, EWG und EU sind es wieder Linke und sog. „Grüne”(?), die ohne alle Scham und Hemmungen ihrem irrationalen, menschenverachtenden „antiimperialistischem” Antisemitismus freien Lauf lassen, indem sie aktiv und mit aller Kraft den Import „antizionistischer”, frauenverachtender, schwulen- und lesbenfeindlicher Araber, die allen Feinden des Islams nur eins wünschen: die Steinigung, vorantreiben. Und sie werden es weitertreiben nach dem Motto von 1967: „Treibt die Juden ins Meer”, und wenn es diesmal der Atlantik und die holsteinische und Kieler Bucht sind (weiter östlich wohl kaum). So leid mir es tut, das sagen zu müssen, aber: die sog. „Grünen“(?) sind alles andere als „grün“, ihr Anliegen ist nicht: Umwelt- und Naturschutz, nicht, endlich die überfälligen Konsequenzen aus dem Bericht des „Club of Rome“ z. B. hinsichtlich der Überbevölkerung und des Ressourcenverbrauchs von Mutter Erde, wie sie im Bienen- und Artensterben zum Ausdruck kommen, zu ziehen – oneinonein, das sei ferne! Überblickt man die Konten führender grüner Politiker wie Trittin, Claudia Roth, Göring-Eckardt, Peters usw. und auch in Wien in den sozialen Netwerken, so hat man den Eindruck, sie alle kennen in diesen Tagen nur EIN Thema: Wie möglichst schnell eine möglichst große Zahl von Arabern, Afrikanern, Pakistanern, Bangladeshis, Somalis, Tschetschenen nach Deutschland schleusen, wie andererseits die sozialen Spannungen, die das erzwungene Nichtstun notgeiler Analphabeten, ihre Scharia-über-alles-Mentalität auslöst, die vielen Massen- und Serienverwaltigungen konzertiert herunterspielen. Was sind denn Glyphosat, TTIP und die ungelöste Endlagerfrage von Atommüll sowie grenzüberschreitende Atomstromexporte dagegen? Peanuts, lästiger Alt-Ballast aus den wilden, frühen 1980ern, als bei den Grünen noch Persönlichkeiten wie Petra Kelly und einer mit jüdischen Wurzeln wie Dany Cohn-Bendit den Ton angaben. Nein, das Ziel der linken, aber nicht sozialen Günen, die endlich auf dem langen Marsch vom KBW und anderen K-Sekten in Minister- und Fraktionssesseln angekommen sind, ist klar: Das Ende unserer Freizügigkeit, die Aufhebung unser friedlichen, zugleich fast libertären Lebens, mag es für die vielen in prekären Verhältnissen Lebenden auch nur bedeuten, sich wenigstens dann und wann mal nachts auf die Piste und oder zu einem Event, einem Konzert oder Karneval aufmachen zu können – das alles wollen diese Scharia-Fans, die neuen Geschwister der „Grünen“(?), beide unter der grünen Fahne des Propheten, im Verein mit der Partei der Palituch-Träger beerdigen und zwar für immer. In bemerkenswerter Deutlichkeit hat dies kürzlich Katrin Göring-Eckardt anläßlich der „Begrüßung“ eines Flüchtlingsbootes im November 2015 auf den Punkt gebracht:

„Unser Land wird sich ändern, und zwar drastisch. Und ich freue mich drauf!“

Da wird die Fraktionsvorsitzende der Grünen im Bundestag wohl recht behalten. Schon in wenigen Jahren werden wir alle, ob „Alteingesessene“ oder auch säkulare Deutsch-Türken, Deutsch-Tunesier, Deutsch-Libanesen sowie die Nachfahren portugiesischer, spanischer, italienischer „Gastarbeiter“ daran gemessen werden, ob wir die zahlreichen Gebote des Scharia-Islams (Bassam Tibi) einhalten, ob das, was wir tun, „rein“ oder „unrein“ ist, mitten im Juni-Juli, zur schönsten Grillzeit (ich selbst grille nicht, falls Ihr meint, das daraus schließen zu müssen) die Fastengebote des Ramadan einhalten usw. Und danach werden wir, die Dummen, die noch im „drastisch geänderten“ Deutschland Görings und in Österreich verharren, selektiert werden. Es wäre ja nicht das erste Mal und auch nicht das zweite Mal, wie Entebbe zeigt. Sollen uns eben dran gewöhnen.

– admin –

Helka. Tűnődések egy balatoni hajó kapcsán

Idén, 2016-ban Pécs nyugati városrésze, Uránváros 60 éves. Ez évforduló alkalmából a régi fényképeim és rajzaim között kutakodtam. Emlékeztem rá, hogy szűkebb-tágabb környezetemben az épületeket, parkokat nem egyszer megörökítettem. Ekkor került kezembe egy kis ceruzavázlat. Dátum ezen a képen kivételesen nem volt, mégis pontosan tudtam, mikor készült. Emlékeztem még arra a nyárra, életem első balatoni nyarára. Talán gyorsan visszadobtam volna ezt is a többi közé, ha nem tűnik föl a hajót ábrázoló halvány gyerekrajzon a hajó neve – nyomtatott gyöngybetűkkel írva: Helka. Ennél egy pillanatra elidőztem; érdekes kislány lehettem az éppen betöltött 10. évemben, még nevet is adtam a vízi járműnek. Egy pillanatra még azon is eltöprengtem, vajon létezett 1966-ban ilyen nevű balatoni hajó.

Nem gondoltam, milyen hamar válasz érkezik tűnődő kérdéseimre. Pár nap múlva a tévé hírműsorában beszéltek balatoni hajóveteránokról egy Kelén és egy Helka nevű egykori gőzhajóról. Megütötte a fülemet a Helka-név.

„Mintha ezt a nevet olvastam volna ceruzarajzomon, még mosolyogtam is az ábrázolásban részletekre kiterjedő akkori magamon.” – gondoltam.

Helka 1966-ban, Kiss Magdolna rajza
Helka 1966-ban, Kiss Magdolna rajza

Előkerestem tehát a régi besárgult rajzlapot, valóban a Helka feliratot lehetett felfedezni rajta.

Most tudatosan kutattam az interneten adatokat a hajóról. Szép színes fotókat is találtam. Meglepve láttam, hogy vázlatom hasonlít az eredetihez, annak ellenére, hogy nálam a hajótest magasabb meg zömökebb, a vezetőfülkét és a feliratot is máshová tettem. De igazán megbocsátható egy tízéves kislánynak, aki életében először lát élőben hajót, és először utazik vele Fonyódtól-Badacsonyig, majd este a sok élmény feldolgozására a vázlatfüzetébe elkészíti a jármű körvonalát. Öntudatlanul is kiemelve annak a napnak, sőt ha szabad mondani az egész balatoni hajózásnak a legnagyobb nevezetességét.

Helka, ma. A kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5f/Helka_haj%C3%B3.JPG
Helka, ma. A kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5f/Helka_haj%C3%B3.JPG

Mert a Helka és a Kelén nem akármilyen hajók, mindketten a Balaton legrégebbi, jelenleg is használatban lévő hajói, melyek alapjaikban még ma is őrzik eredeti külsejüket. Mindkettőt 1891-ben építették.

Legnagyobb hosszuk 35,22 méter, legnagyobb szélességük 5,28 méter, befogadóképességük 120 utas, főgépük teljesítménye 220 kW.

Nevük a Helka és Kelén egy balatoni legendát őriz. Helka a herceg leánya, Kelén pedig a reménytelenül szerelmes árva pásztorfiú volt.

A Helka tehát, mint a Kelén ikertestvére vas hajótestre, fa felépítménnyel készült, és 1891-ben éppen a mai napon, június 28-án került vízre, mint gőzhajó.

Milyen érdekes belegondolni, hogy Édesanyámék, akiknek nyaralójuk volt Fonyódligeten, az 1930-as években, kisgyerekként gyakran utaztak ezzel a járművel Badacsonyba. Emlékszem, mennyit mesélt ezekről a szép hajókirándulásokról.

Helka az 1930-as években. A kép forrása: http://users.atw.hu/hajokanno/kepek/helkar5.jpg 1930-as évek
Helka az 1930-as években. A kép forrása: http://users.atw.hu/hajokanno/kepek/helkar5.jpg 1930-as évek

Sajnos a II. világháború idején, 1945 március 26-án a visszavonuló német csapatok a Helkát a balatonfüredi kikötőben felrobbantották. Ám a története nem ért ezzel véget.

1964-ben felújították, korszerűsítették, így én is utazhattam vele ugyanúgy, miként élőben soha nem ismert nagyszüleim. Minden évben egyszer-egyszer hajókáztunk vele 1980-ig, akkor azonban kivonták a forgalomból, rögzítették a parton és presszót alakítottak ki benne Balatonfüreden, ahová már nem jutottam el.

Balatonfenyves 1971, Kiss Magdolna ceruzarajza
Balatonfenyves 1971, Kiss Magdolna ceruzarajza

1994-ben a MAHART visszavásárolta, majd 1996-ban felújították, és most ismét forgalomban van, mint nosztalgiahajó. Bizonyára még unokáink is élvezettel fogják csodálni, ahogy a zöldes vizet hasítja orrával, miközben röpködő sirályok kísérik vijjogásukkal.

Ahogy a múltat a jelennel és a jövővel összekötő, emberek generációit túlélő alkotásra nézek – jellemzően – Vergilius jut eszembe: „Sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt.” (Mert van a tárgyaknak könnyük: szánják a halandót. Vergilius: Aeneis I.)

Vihar Balatonfenyvesen 1971-ben, Kiss Magdolna vízfestménye
Vihar Balatonfenyvesen 1971-ben, Kiss Magdolna vízfestménye

Provincia

Források

http://www.balatonihajok.hu/hajo/helka

A hajó története – sok régi képpel: http://users.atw.hu/hajokanno/helka.html

 

 

Kopó-foci – videóval

Pluto_csodakapus
Pluto, a csodakapus várja a labdát

Ha már foci, legyen kopó. 🙂

Első kopónkat, SSM Plutót két éves koráig lakásban kellett nevelnünk. Csak ezután készült el ugyanis a házunk, így később kertes házban futkoshatott.

Addig pedig a lakást kellett igényeihez igazítanunk. A napi sétát, hetente 3-4 alkalommal mezei futóversenyek tarkították. A város szélén elterülő nagy füves terület volt kutyák és gazdák találkozóhelye. Ott kedvelte meg a labdajátékokat.

A közbeeső időben ezért a konyha és

a_csatar_jon
Most jövök én, a csatár

az előszoba kifutóját neveztük ki stadionnak, a konyhaajtó volt a kapu. A csodakapus pedig Pluto, és ha jónak látta, átvette a csatár szerepét is. Máskülönben igen változatos játékszabályokat követtünk, mindkettőnk nagy örömére. 🙂

Ilyenkor a világbajnokság idején, meg ha a kis narancssárga labdára nézek, mindig

eszembe jutnak ezek a vidám órák. Ez a száz egynéhány forintos kínai labda túlélte Plutót.